Finály Henrik: Emlékbeszéd Engel József felett. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. III. kötet 5. szám, 1873)

EMLÉKBESZÉD Engel József, levelező tag fölött. (Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1872. oct. 27. tartott ülésén.) Ha állapotaink, és különösen tudományos állapotaink, oly virágzók volnának, hogy a jeles és eredménydús műkö­dés e téren —­ nem mondom épen mindennapi és közönséges, de legalább a gyakori tünemény, a képesség és tehetség, a tudás és ismeret átlagos színvonala a nyugat-európai érte­lemben vett jó középszerűség mértékén tetemesen felül álló volna, ha a tudományos kutatás minden felfedezéseit már tökélyesen meghonosítván, és fajunk általános közművelődése tömegébe tökélyesen beleolvasztván, már csak azt tekinthet­nők a kiválóan elméleti tudományossággal foglalkozó haza­fiak egyedül babért igérő működésének és feladatának, hogy kézzel fogható új eredményekkel gazdagítsák az összes em­beriség tudományos kincsét, magam is azokhoz csatlakoz­nám, a­kik úgy vélekednek, hogy az Akadémia nem cselek­szik helyesen, ha minden egyes tagja fölött emlékbeszédet tartat nyilvános ülésében. Mert ha általánosan el van fogadva a társadalomban az az elv, hogy halottról inkább semmit se szóljunk, ha jót nem tudunk mondani róla, mennyivel inkább talál akadémiai emlékbeszédre, hogy vagy említésre méltó érdemek elősorolásával emeljen maradandó emléket annak, a­kiről szól, vagy hallgasson el, és ne is említse azt, a­kiről nem tud olyat mondani, a­mi méltó oly kitűnő jutalomra, a milyen neve megörökítése egy nagy tekintélyű tudományos testület évkönyveiben. AKAI­. ÉRTEK. A NYELV- ÉS SZÉPTUDOM. KÖRÉBŐL, 1873.

Next