Finály Henrik: Emlékbeszéd Engel József felett. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. III. kötet 5. szám, 1873)
EMLÉKBESZÉD Engel József, levelező tag fölött. (Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1872. oct. 27. tartott ülésén.) Ha állapotaink, és különösen tudományos állapotaink, oly virágzók volnának, hogy a jeles és eredménydús működés e téren — nem mondom épen mindennapi és közönséges, de legalább a gyakori tünemény, a képesség és tehetség, a tudás és ismeret átlagos színvonala a nyugat-európai értelemben vett jó középszerűség mértékén tetemesen felül álló volna, ha a tudományos kutatás minden felfedezéseit már tökélyesen meghonosítván, és fajunk általános közművelődése tömegébe tökélyesen beleolvasztván, már csak azt tekinthetnők a kiválóan elméleti tudományossággal foglalkozó hazafiak egyedül babért igérő működésének és feladatának, hogy kézzel fogható új eredményekkel gazdagítsák az összes emberiség tudományos kincsét, magam is azokhoz csatlakoznám, akik úgy vélekednek, hogy az Akadémia nem cselekszik helyesen, ha minden egyes tagja fölött emlékbeszédet tartat nyilvános ülésében. Mert ha általánosan el van fogadva a társadalomban az az elv, hogy halottról inkább semmit se szóljunk, ha jót nem tudunk mondani róla, mennyivel inkább talál akadémiai emlékbeszédre, hogy vagy említésre méltó érdemek elősorolásával emeljen maradandó emléket annak, akiről szól, vagy hallgasson el, és ne is említse azt, akiről nem tud olyat mondani, ami méltó oly kitűnő jutalomra, a milyen neve megörökítése egy nagy tekintélyű tudományos testület évkönyveiben. AKAI. ÉRTEK. A NYELV- ÉS SZÉPTUDOM. KÖRÉBŐL, 1873.