Brassai Sámuel: Paraleipomena kai diorthomena. A mit nem mondtak s a mit roszul mondtak a commentatorok Virgilius Aeneise II-ik könyvére, különös tekintettel a magyarra. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. IV. kötet 1. szám, 1874)
PARALEIPOMENA KAI DIORTHOUMENA. A MIT NEM MONDTAK S A MIT ROSZÜL MONDTAK A COMMENTATOROK VIRO AENEISE II. KÖNYVÉRE, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A MAGYAROKRA). (Olvastatott a M. T. Akadémia 1873. febr. 3-án tartott illésén.) A classicus irók bajos helyeit oldozó jegyzetek vagy formálok, vagy reálok. Ezek archaeologiai, erkölcsi vagy aesthetikai jelleműek; amazok nyelvészeti tárgyúak, és nem különben háromfélék: szorosan gramatikaiak, lexicologiaiak és syntactikaiak. Ha már bizonyos jegyzeteket bíráló modorban akarunk tárgyalni, elismert, és olykor elismerendő elvekre kell támaszkodnunk, ama logikai maximánál fogva, hogy: contra principia negantem non est disputandum. Az elismert elvek s a velük járó kifejezések széltben tudását avatott társaságban, amilyenben nekem is szerencsém van ezennel megjelenni, bizvást feltehetem : amazokra minden hosszas teketória nélkül hivatkozhatom, ezeket pedig szabatosan használhatom. De az elismerendőket, akár kérdés alattiak, akár merőben újak legyenek, előbb magukat kell erős alapra helyeznem, hogy aztán bátran támaszkodhassam reájuk. Ez az eset azonban az elősorolt hat rovat közül fő !) Észrevételeim a következő magyar kiadásokra vonatkoznak : P. Vergili Maronis Asrtodos L. Ildus. Iskolák számára magyarázta P. Thtwrewk Emil. Pest, 1863. 8r. P. Vergilius Maro Aeneisének I. és II. könyve. Gymnasiumok számára magyarázta Szénássy Sándor. Pest, 1869. 8r. Vergilius Aeneise. Magyarázta Veress Ignácz. Első fűz. I. —III. könyv. Pest, 1870. 8r. Külföldi commentatorok és kiadók : Servius és az ő grammaticusok, Heinsius, Cerda, Burmann, Runeus, Heyne, Wunderlich, Wagner, Forbiger, Peerlkamp, Ladewig, Weidner, Conington. M, TDD, AKAD, ÉRTEK, A NYELV- ÉS SZÉPTÓD. KÖRÉRŐL. 1873, 1*