Bartal Antal: A classica philologiának és az összehasonlító árja nyelvtudománynak művelése hazánkban. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. IV. kötet 3. szám, 1874)
A BARTAL ANTAT, sen foglalkoznom, legyen szabad rövid visszapillantást vetnem az összehasonlító nyelvészet régibb testvérére, a szorosan vett classica-philologiára és azon szerepre, mely neki hazánkban századok lefolyása alatt a tudomány és közműveltség terjesztése körül jutott. Az európai nemzetek, mihelyt a barbárság békéiből kibontakozni kezdenek, helyes tapintattal azon népek irodalmához fordulának, melyek már életpályájukat befutva, a szellemi tevékenység megmérhetlen kincsét tárják elénk, értem a görögöket és rómaiakat. Hogy valamely nemzet a classicus irodalom valódi értékét megbecsülhesse, a míveltség bizonyos fokát kell, hogy elérje, mert csak ezen föltét mellett képes e classicus culturnépek kincsét kiképeztetésének további fejlesztésére kiaknázni. Hogy a magyar nemzetben nem hiányzik vala a mivelődés befogadására és terjesztésére a fogékonyság, bizonyítja e népnek viszontagságos története, melynek minden egyes lapja élő tanúsága annak, hogy daczára számtalan haláltusának, melyek végzetteljes enyészettel fenyegették ezen népnek anyagi és szellemi életét, a nemzet mégis él és culturális missiójáról még a legvészesebb időben sem feledkezik meg. A honfoglalás és alapítás azon korszakba esik, melyben a letiport régi culturállamok romjain új népek kezdték társadalmi életüket új intézményekkel és szokásokkal berendezni és megszilárdítani. Eszélyre és tapintatni való szükség, hogy ezen átalakulás cháoszában az elfoglalt ország birtoka biztosíttassék. Eszközölhető-e ez kellő és azon időkhöz mért miveltség nélkül ? Korántsem! A népben okvetlen nagy szellemi képességet kell föltételeznünk, mely ily nagyszerű munkára vállalkozik és azt oly szerencsésen megoldja, mint ezt a honalapítók tevék. A talaj hazánkban a mívelődés befogadására el volt készítve, további fejlesztése csak a közmivelődési eszközök tapintatos megválasztásától függ vala. Erre nézve elődeink előtt három út áll vala nyitva: vagy csak nemzeti alapon tovább fejlődni, vagy csatlakozni a görög-keleti birodalom kulturájához, vagy követni a nyugati népeket közművelődési irányaikban. A politikai eszély az utolsót tartó előnyösebbnek.