Szarvas Gábor: A magyar nyelvujításról. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. IV. kötet 10. szám, 1875)

A NYELVÚJÍTÁSRÓL. (Felolvastatott a M. T. Akadémia 1875. ápril 19-én tartott ülésében). A küzdelem a nyelvújítás és nyelvjavítás között meg­kezdődött. A nyelv- és széptudományi osztály legutóbbi ülé­sén a neologia két legrégibb, legedzettebb h­arczosa, Fogarasi János és Toldy Ferencz erősen kitámadtak ama törekvés ellen, mely a nyelvújítás okozta viszásságok kimutatását s le­hető megjavítását tűzte ki magának czélul. Már akkori felszólalásomban kiemeltem, hogy a­mit mint természetszerű követelményt megvártunk volna, egy részről elveink helyességének okokkal való megc­áfolását, más részről a nyelvújítás kifogásolt alkotásainak correctségét, egy szóval annak kimutatását, de szigorúan tudományos készlettel való kimutatását, hogy újítóink, midőn nyelvünket gazdagítani, csinosítani, művelni akarták, e nemes feladatot nyelvünk törvényeinek tiszteletben tartásával teljesítették — mind­ennek bizonyítását mind a két értekezésben vártuk, de nem kaptuk meg. A­mit tehát az ellenfél a maga részéről elmulasztott, azt nekünk kell teljesítenünk. Kötelességünk ennélfogva az Akadémiának színe előtt, de a nagy­közönségnek is kézzelfog­hatólag bebizonyítani, először, hogy azok az elvek, a­melyeket nyelvjavító munkálkodásunkban kalauzainknak hirdettünk, nem csupán innen-onnan, találomra kapott üres állítások, ha­nem hogy azok valóban a nyelvtudomány megállapításai; s a­mi ebből önkényt következik, kötelességünk kimutatni másodszor, hogy a nyelvújítás a tudománynak eme megállapításairól vagy nem akart hallani, vagy pedig a legtöbb esetben még hírből sem ismerte ; s a­mi ezzel egy jelentésű, hogy alkotásaiban i*

Next