Bartalus István: Művészet és nemzetség. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. V. kötet 6. szám, 1871)
Művészet és nemzetiség. (Olvastatott, a 111. t. Akadémia 1875. october 18. és november 15-én tartott, üléseiben.) Engedje meg a t. Akadémia, hogy mielőtt felolvasásomba kezdenék, köszönetet mondhassak irányomban nyilvánított megtisztelő bizalmáért. Ily kitüntetés a tudományok, s művészetek terén foglalkozókra nézve a legnagyobb, de egyszersmind legkövetelőbb lévén, aggódva foglalom el e széket : vajon a megtisztelő bizalomnak meg fogok-e felelhetni? Hálás köszönetem mellett azonban ígérem a tek. Akadémiának, hogy valamint eddig, úgy ezután is csekély tehetségemet nemzeti művészetünk fejlesztésére fogom szentelni. Ily törekvéssel írtam jelen értekezésemet is a művészetről és nemzetiségről, szemben a sokak által követelt — de, mint ki fogom mutatni, nem létező kozmopolitizmussal. Napjaink zenészeti mozgalmai közt két megoldatlan elvkérdés áll szemben egymással : a művészeti kozmopolitizmus és a művészeti nemzetiség kérdése. Erős bajnokai, nagy közönsége van mindkettőnek, de a kérdés — mint mondom — eldöntetlen. Eldöntése azonban főkép azokra nézve, kik a művészet kezdetén, mint épen magunk is, ma a nemzetiség, holnap a kozmopolitizmus zászlója alatt bizalmatlanul ingadoznak, nem csekély fontosságú. A világzene apostolai elismerik ugyan a népzenét, hisz annak tételét nem is lehet tagadni, de a művészetet nem erre, hanem számtanra vélik építketni. Mások nem tagadják egy pár nemzetiség művészeti vívmányát, de csakis kivételesen, a többit vagy lenézvén, vagy általában nem tartván méltónak művészi feldolgozásra. Melyik oldalon az igazság? Az olasz, német, franczia ezekkel szemben már gyakorlatilag bebizonyította életrevalóságát; sőt mi is adtunk életjelt, melyből bizton lehet következtetni : sl. t. akad. fkt. a nyelv- 19zéptud. körilből. 1*