Télfy Iván: Aeschylos. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. V. kötet 7. szám, 1876)

Aest'Isylos. (Felolvastatott a m. t. Akadémia 1875. máj. 31-én tartott ülésén.) Előszó. 1853-ban ismertettem Császár Ferencz Divatcsarnoká­ban (34, 40, 47, 52, 67. sz.) Aeschylos drámáit. Azóta többször tárgyalván ezeket egyetemi előadásaim­ban, mindannyiszor kételyek támadának bennem, vájjon el­fogadható-e mind­az, a­mit illetékes szakférfiak Aeschylos életéről, drámai feladatáról, a kar rendeltetéséről és számá­ról, a színészekről, a végzetről, katharsisról sat. állítottak. Jegyzeteimből terjedelmes monographia keletkezett, melyet szerencsém van bemutatni. E monographiában előadom a legbővebb részletekkel Aeschylos életrajzát, — ismertetem a legkiválóbb helyeknek részint metrikai, részint prózai fordításával s philologiai ész­revételekkel Aeschylosnak fönmaradt drámáit, — közlöm nézetemet az úgynevezett végzettragoediáról, — kijavitni tö­rekszem Aristoteles szövegét a katharsisról, — előterjesztem az uralkodó nézetektől eltérő véleményemet a karról, — idé­zek mintegy kilenczszáz rímet Aeschylos drámáiból, — s végre elbeszélem az aeschylosi codexek történetét. Monographiámban többször hivatkozom Klein munká­jára (Geschichte des Dramas. Leipzig 1865 — 1875), nem az­ért, mintha mindenben igaza volna, hanem mivel az ő mun­káját az európai sajtó epochialisnak ismerte el a drámai iro­dalom történetében. Csak Kitsehl Frigyes, lipcsei egyetemi tanár megvetőleg nyilatkozott róla, azt mondván az Opuscula philologfica 2-ik kötetében (XX. 1.) : »Für Philologen und solche, die auch nur eine Ahnung haben von philologischer oder überhaupt wissenschaftlicher Methode ist das Puch frei­ A M. TUD. AKAD. ÉRT. A MYI­LV- ÉS SZÉPTUD. KÖR. 1876.­­.

Next