Barna Ferdinand: A mutató névmás hibás használata. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. V. kötet 8. szám, 1876)
A MUTATÓ NÉVMÁS HIBÁS HASZNÁLATA. Olvastatott a magyar tudom. Akadémia 1874. october 19-én tartott ülésében. Fővárosunk nyelvére nézve eddig még nem magyar. Már pedig nemcsak Francziaországra nézve áll a közmondásszerű: Páris-Francziaország, hanem kisebb-nagyobb mértékben minden országra és népre nézve igaz marad, hogy a főváros kicsiben maga az ország képe. Tekintve fővárosunk hatóságának a közoktatás terén tett nagyszerű áldozatait és azt a körülményt, hogy a tanintézetek nyelve a magyar, méltán remélhetjük, hogy ez újabb nemzedék túlnyomóan magyar fog lenni. Amilyen lesz ennek a magyarsága, bizonyosak lehetünk benne, hogy egészen ennek a nyelvéhez fog simulni az egész vidék, az egész ország magyarsága mind széphangzat, mind hanghordozás, mind szófűzés tekintetében. Nem felesleges tehát szerbe-számba szedni azokat a hibákat, melyeket született németek leginkább szoktak elkövetni, midőn a magyar nyelvet elsajátították, csak igy fogván kikerülhetni, hogy a keletkezendő fővárosi magyar nyelvbe idegenszerűségek be ne lopódjanak, s a többi magyarság nyelvére ne hassanak korcsosítólag, hanem mint várni lehet, nemesítve gyarapítólag. Néhány ilyen hibáról akarok ezúttal szólani, s ezt anynyival inkább helyénvalónak látom, mert e hibák ma már a neveltetéseket a Bach-korszakban nyert újabb nemzedékbeli