Budenz József: Podhorsky Lajos magyar-sinai nyelvhasonlítása. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VII. kötet 2. szám, 1877)
4 BÜDESZ JÓZSEF Analyse der magyarischen mit hanlautenden Worte nach chinesisch-tibetanischen Analogien«, szintén beadatott az Akadémiához, véleményadás végett. Ugyanez, amint hallom, későbben franczia nyelven is jelent meg. Kiváncsisággal vettem a füzetet kezembe, mely a magyar-sinai rokonság titkát föltárandó vala. De nem kellett sok lapozgatás, hogy már oly furcsaságokra akadtam benne, melyek annak tudományos érdemét és számbavehetőségét nagyon kétségessé tették. Azt láttam pl. hogy szerző a m. hajlam szónak utórészébenlam külön szót lát, mely egy sinai lim, s fölvett ó-sinai lum »discussion, debatte, beratung« szóval egyező volna, tehát ignorálja annak a hajlani igétől való, még pedig tudvalevőleg nem épen régen történt alkotását; vagy láttam pl. azt, hogy szerinte horgolni »häkeln«, nem hogy a horognak köszönné eredetét, sinai ho, illetőleg koreai kortól való volna, mely nem is egészen egyező műveletet teszen, t. i. bizonyos hímzést (»auf dem feile sticken)«, hogy szerző a m. hasít, hasáb szóknak utórészeiben (sít, sáb) keresi a »fördere, fissus« fogalom kifejezését, mert van egy ily jelentésű tibeti sagva és sinai sao (»holzscheibe, rüder«), ci (»spalten«), miszerint az említett magyar szók előrészét ha vagy causativ értékűnek (azaz caus. előképzőnek!) vagy akár az utórészszel synonymnek kellene tekinteni, minthogy sinai ha ezt is teszi hogy »hauen, spalten.« Ilyenek láttára szörnyülködve kérdeztem, mit várhat a mi nyelvtudományunk a magyar nyelvnek, egy olyan megfejtésétől, mely ennek, t. i. a magyar nyelvnek, világosnál világosabb alakulási tényeit merőben félreismeri vagy egyáltalában ignorálja? mely annyira érzéketlen a nyelvi alakulás azonos eseteinek követelményei iránt, hogy az egyik egyes esetben (nem bánom akár a legsikerültebbnek látszó leleményességgel) alkalmaz bizonyos magyarázatot, nem törődve azzal, hogy ugyanily magyarázatnak kell a másik hasonló esetre is illeni (pl. hogy Ka-sír szerint a szakít-mik is szakít-ra kell taglalódnia) ? Bizony, azt felelték nekem a fölhozott botrányosságok, az ilyen kézzelfogható tévedésekre képes nyelvészkedéstől a legjobb esetre csak többé kevésbbé tetszetős szeszélyes ötleteket várhatunk, de amelyeknek a tudomány semmi hasznát nem veheti. S csakugyan.