Ábel Jenő dr.: Corvina-codexek (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VIII. kötet 1. szám, 1879)
árat. ÁBEL JENŐ, valamely classicus író szövegét tartalmazzák, és bennünket különben sem érdekelnek közelebbről, csak röviden emlékezem meg mindjárt értekezésem küszöbén, miután, hála az égnek, annyira a classica philologia még nem jutott, hogy már teszem a Gaza vagy Trapezuntios-féle fordításoknak kritikai szövegét volna kénytelen adni egyéb feldolgozandó anyag hiányában. Aristoteles latin fordításainak *) már csak azért sem le ') A Physicae Auscultationis VIII könyvének két régibb fordítása volt eddig szélesebb körökben is ismeretes, a »vetus interpres«-é, ki az eredetit szóról szóra fordította és Joannes Argyropulosé. Csontosi (K.-Sz. II. p. 189.) Corvincodexünk fordítását, nem tudom minek alapján, Albertus Magnusnak tulajdonítja, mit azért nem tartok igazoltnak, mert Albertus Magnus, kinek Aristotelesre vonatkozó munkálatai közül eddig csak a logikai, physikai, metaphysikai, etnikai és politikai Aristotelesféle művekhez írt commentárjai voltak ismeretesek, valószínűleg nem is tudott görögül, mint azt az irataiban gyéren előforduló görög szavak hibás orthographiája és hibás magyarázata bizonyítják. Az ugyanazon codexben előforduló másik munkát Csontosi »Aristotelesnek az égi testekről szóló munkájának« tartja, de bizonyosan állíthatom, hogy ezen, az égi testek alkatrészeiről szóló értekezés nem fordítása Aristoteles »de coelo« czímű munkájának, sem, ha jól tudom, más valamely művének. — Az Aristoteles »Analytica Posteriora« két könyvének minden egyes (fölötte nagy betűkkel írt) mondata után következő hosszú, bő commentárt Csontosi (p. 191.) Paulus Venetus XIII-ik századbeli scholasticus tudósnak tulajdonítja, aligha helyesen, mert Fabrieius szerint Paulus de Venetiis 1428-ban halt meg, mi inkább is illik ama commentár szerzőjére, melyben az 1316-ban meghalt Egidiusra minduntalan történik hivatkozás. Paulus Aristotelesre vonatkozó munkái közül Fabrieius Trithemius nyomán csak a »Commentarios in logica, physica, libros de anima et metaphysica Aristotelis«-t említi, az analytica posteriora-hoz írt commentárról nem szól. Hain azonban (Kepest. bibl. II. 2., p. 44.) felemlíti »exposition libros posteriorum Aristotelis «-ének öt kiadását (s. i. e. a. és Venetiis 1481., 1486., 1491., 1494.). Aristoteles melyik fordításához irta Paulus commentárját, ahhoz-e, melyet 1220 körül II. Frigyes rendeletére az arabsból és görögből, vagy ahhoz-e, melyet 1273-ben Aquinói Tamás felszólítására a görögből csináltak, vagy talán saját fordításához-e, nem bírtam meghatározni. — Aegidius Romanus (de Columna) és Antonius de Parma értekezéseit sehol sem találtam idézve. — Aquinói Tamásnak (ki szintén írt »de imitate intellectus«) »de demonstration« czímű értekezése megjelent összes munkái 1572-iki római kiadásának 17-ik kötetében. — Az említett értekezések és commentárok különben annyira értéktelenek, hogy még a jó Fabriciust (a Bibliotheca Graeca-ban) és azon felkiáltásra birták : »Nam hodie quis leget haec !« — Jónak tart