Hunfalvy Pál: Ukkonpohár. A régi szokásnak egy töredéke. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VIII. kötet 6. szám, 1879)
UKKON-POHRE. A régi magyar jogi szokásnak egy töredéke. (Olvastatott a m. t. Akadémia 1819. június 9-én tartott ülésén.) A »Nyelvtudományi Közlemények« VI. kötetében 1867-ben »Hegyaljai okleveleket« közölvén, melyek szőlőadásrólvevésről szólnak, legelőször vala alkalmam az Ukkon- vagy Ukon-pohár tudomására jutni. Az adás-vevési szerződést áldomás-irás és az Ukkon-pohár felmutatása által erősíték meg a hegyaljai városokban, különösen Rátkán és Tályán, még pedig az oklevelek kelte szerint 1596 —1660-ban. Mit jelent az ukkon szó ? mit az ukkon-pohár ? kérdezem ott, s úgy felelek reá: »A ki a finn hitregeket ismeri, tudja, hogy a finnek fő vagy öreg istene Ukko vala, a kit a Kalevala yli-jumalanak, azaz felső, fő istennek nevez, s a kihez Yäinämöinen, az első kalevalai hős, mindenkor imádkozik, mikor segítségre szorul. Azt is tudjuk, hogy a finneknél Ukko pohara szokott szerepelni a tavaszi ünnepen. Agricola Mihály az 1551-ben kiadott finn zsoltárhoz készített élőbeszédében a régi finnek bálványait és bálványozását versekbe foglalván, különösen a karjalaiakról írja: Egres nekik borsót, babot és répát teremt, s előhoz káposztát, lent és kendert. Köndös az irtoványokra és szántóföldekre ügyel, mint babona-hitekben gondolják vala, s ha elvégezték a tavaszi vetést, az Ukko poharát itták: »Kuvi keva kylvö kyvettiin, Silloiu Ukon ialja juottiin.« Lehet-e gondolni, hogy az ezen levelekben megőrzött Ukkon (egyszer Ukon)-pohár ugyanaz volna, mi a finn Ukon-malja?« S igy folytatom ozt az okoskodást: »A pohár szó idegen ; ha volt is saját szava erre az ivóedényre, azt nem őrzötte meg a magyar nyelv. A finn ukko szó tulajdonképen öreget jelent, azután öreg istent; lehetséges volna-e az ukko szó a magyarban is ? Azután, miben a fő bökkenő van, a finn ukko szó csak a genitivusban veszi fel M. T. AKAD. KTIT. A NYELV- ÚSZKPT. KÖRÚRÖZ..