Szász Károly: Emlékbeszéd Lewes Henrik György, külső tag fölött. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. IX. kötet 6. szám, 1881)
Emlékbeszéd Lewes Henrik György k. t. fölött. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1880. nov. 22-ikén tartott összes ülésében.) Mitőn Lewes Henrik György, akadémiánk hirneves külföldi tagjának 1878. november hó 30-ikán bekövetkezett halála első hirére, áthatva a veszteség érzetétől, mely e kitűnő író és tudós elhúnytával akadémiánkat is érte, arra vállalkoztam, hogy emlékezetét, érdemei méltatásával, én újítsam meg az Önök körében, ez erőm fölötti vállalkozással oly könnyelműséget követtem el, mely — félek — igen súlyosan fogja magát ez órában, midőn ígéretem beváltására került a sor, megbosszúlni; és pedig nem csak rajtam, a könnyelmű vállalkozón, a ki azt megérdemeltem, hanem — fájdalom — az ő emlékén is, mely méltóbb s mindenekfölött alkalmasb szónokot érdemelt volna. Igen is élénken élt bennem s minden kellemes emlékeivel együtt föltámadt s egészen elfoglalta elmémet a gyönyör érzete, melyet egyik fő művének, a Goethe életének ismételt olvasása, s mig azt könyvkiadó bizottságunk megbizásából lefordítottam, az azzal való huzamos és beható foglalkozás nekem szerzett s ez emlékektől elvakítva, egy perezre hivatottnak véltem magamat, irodalmi munkássága méltatására s hogy emlékbeszédet tartsak fölötte. De Lewes írói munkássága oly sok oldalú, szelleme oly tágas terjedelmű, hogy amaz egy műve, bármily jeles legyen is s méltán fő művei egyikének mondható, csak kisebb részét teszi az általa végzett munkának, mely túlnyomólag oly köreibe esik a tudásnak, a melyekben én majdnem egészen járatlan vagyok s melyeket kellőleg méltatni, annál kevésbbé megítélni vagy épen bírálni, egyátalán fogva nem érezhetem hivatottnak magamat. A bölcsészet, történelem, sőt a természettudományok