Bánóczi József: A magyar romanticismus. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. X. kötet 12. szám, 1882)
A magyar romanticismus. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia márcz. 20-án tartott ülésében.) Tekintetes Akadémia! Révaira a tudomány története méltó elismeréssel, irodalmunk és nemzeti ügyünk jogos büszkeséggel gondol — mindenik részéről kijár neki a dicséret és dicsőség, melyet munkájával, küzdelmével kiérdemelt. Én Révainak legtöbbel tartozom, nekem ő jótévőm. Másféle tanulmányok vonzották az ifjút, mint a melyek felé férfikora fordult. Habozva indult az új uton, midőn Révai nagy alakja számára az első czélpontot kijelölé. Szerencsés körülmények kedveztek. Fraknói és Horvát alkalmat, Szarvas buzdítást, Gyulai példát adott, s hogy csekély tanulmányaim egy szerény eredményét e díszes helyen bemutathatom, büszkeségem és hálám soha el nem apadó forrása marad örökre. Midőn a franczia forradalom végén e nemzet irodalmának kizárólagos uralma megszűnik, az európai irodalmak új irányban haladnak. Nem valamennyi azon egy időben, de mindannyin többé-kevésbé a német szellem befolyása alatt, mely az új mozgalomra az első indítást megadta. E szellem a romanticismus volt, mely bejárta Angol- és Olasz-, Franczia- és Dán-, Svéd-, Lengyel- és Oroszországot. Mindenütt máskép alakult a más viszonyok szerint, de mindenütt hódított és termékenyített. E szellem elhatott mi hozzánk is, nem egy erecskéje, hanem egész áradata s nem egyesekben nyilvánul csak, hanem, mondhatni, mindenkiben és mindenben — költőben, tudásban, társadalomban, politikában. Alig is volt Európában ország, mely a romanticismus befogadására alkalmasabb lett volna Magyarországnál. Mint N. T. AKAD. ÉRTEK. A NYEIV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL.