Kont Ignácz dr: Seneca tragédiái. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 1. szám, 1884)

4 K­ONT IGNÁCZ. megfejtési mód, melyet már meg nem kísértettek, de egyszers­mind meg nem c­áfoltak volna. Mi itt csak magukról a tragé­diákról akarunk szólni, a hozzájuk fűződő kérdéseket említjük fel, a vitás pontokat beszéljük meg, de főleg a görög mintákra, melyekből szerzőjök e tragédiákat merítette, fektetünk súlyt, mert ez a pont az, a­melyet Bernhardy szerint, eddig majdnem egészen elhanyagoltak. Mielőtt azonban a római tragédia e termékeihez fognánk, okvetlenül szólnunk kell a római tragé­diáról és az ő képviselőiről egész Seneca koráig. I. A római tragédia. Gyakran fölvetették azt a kérdést, h­ogy miért nem virá­gozhatott Rómában a tragédia. Többféle feleletet adtak rá, de csak kevés elégít ki. A római tragédiának ártott az, hogy megítéléskor többnyire csak Seneca tragédiái után­­— rövid­ség kedvéért mindig így nevezzük e darabokat — ítélték még a köztársaságnak e téren való működését is. Pedig ki tudja, hogy ha Naeviustól vagy Acciustól mar­adtak volna ránk dara­bok, nem egészen máskép hangzanék-e az ítélet. Épúgy mint a komédiában, Plautus és Terentius darabjai után meglehetős tiszta fogalmat alkothatunk magunknak a római komikus köl­tészetről, ámbár az eredeti komédiából, a farmia atellanaból nem maradt ránk semmi, úgy a tragédiáról szóló ítéletek is megváltoznának, ha a köztársaság költőitől csak néhány darab marad is reánk. De apró töredékekből, akármily számo­sak, tiszta képet sohasem nyerhetünk. Különösen akkor tűnik szembe a rómaiak e téren való elmaradottsága, ha tragédiáju­kat, úgy mint minden költészeti fajukkal szoktuk tenni, a görö­gökével hasonlítjuk össze, de ép ez az összehasonlítás a legjobb mód az eleinte felvetett kérdés megoldására. Attikában a tra­gikus költészet ép oly otthonos volt, mint Acharnaehen a rep­kény-borostyán és a Hymettuson a méz. A tragédia a nép szo­kásaival, vallásos szertartásaival és a nemzeti becsvágygyal szoros kapcsolatban volt. Nisard szerint három körülmény működött közre, hogy Athénben egy Aeschylus, Sophokles és Euripides születhetett: először az irodalmi, másodszor a poli­tikai és vallási és harmadszor a társadalmi viszonyok. Az

Next