Kont Ignácz dr: Seneca tragédiái. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 1. szám, 1884)
4 KONT IGNÁCZ. megfejtési mód, melyet már meg nem kísértettek, de egyszersmind meg nem cáfoltak volna. Mi itt csak magukról a tragédiákról akarunk szólni, a hozzájuk fűződő kérdéseket említjük fel, a vitás pontokat beszéljük meg, de főleg a görög mintákra, melyekből szerzőjök e tragédiákat merítette, fektetünk súlyt, mert ez a pont az, amelyet Bernhardy szerint, eddig majdnem egészen elhanyagoltak. Mielőtt azonban a római tragédia e termékeihez fognánk, okvetlenül szólnunk kell a római tragédiáról és az ő képviselőiről egész Seneca koráig. I. A római tragédia. Gyakran fölvetették azt a kérdést, hogy miért nem virágozhatott Rómában a tragédia. Többféle feleletet adtak rá, de csak kevés elégít ki. A római tragédiának ártott az, hogy megítéléskor többnyire csak Seneca tragédiái után— rövidség kedvéért mindig így nevezzük e darabokat — ítélték még a köztársaságnak e téren való működését is. Pedig ki tudja, hogy ha Naeviustól vagy Acciustól maradtak volna ránk darabok, nem egészen máskép hangzanék-e az ítélet. Épúgy mint a komédiában, Plautus és Terentius darabjai után meglehetős tiszta fogalmat alkothatunk magunknak a római komikus költészetről, ámbár az eredeti komédiából, a farmia atellanaból nem maradt ránk semmi, úgy a tragédiáról szóló ítéletek is megváltoznának, ha a köztársaság költőitől csak néhány darab marad is reánk. De apró töredékekből, akármily számosak, tiszta képet sohasem nyerhetünk. Különösen akkor tűnik szembe a rómaiak e téren való elmaradottsága, ha tragédiájukat, úgy mint minden költészeti fajukkal szoktuk tenni, a görögökével hasonlítjuk össze, de ép ez az összehasonlítás a legjobb mód az eleinte felvetett kérdés megoldására. Attikában a tragikus költészet ép oly otthonos volt, mint Acharnaehen a repkény-borostyán és a Hymettuson a méz. A tragédia a nép szokásaival, vallásos szertartásaival és a nemzeti becsvágygyal szoros kapcsolatban volt. Nisard szerint három körülmény működött közre, hogy Athénben egy Aeschylus, Sophokles és Euripides születhetett: először az irodalmi, másodszor a politikai és vallási és harmadszor a társadalmi viszonyok. Az