Volf György: Kitől tanult a magyar írni, olvasni? (A régi magyar ortographia kulcsa). (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 6. szám, 1885)

a WOLF GYÖRGY­ ságát; egyúttal azonban, habár önkéntelenül, azt is elárulja, hogy a dolog mégsem lehet egészen «a napnál világosabb». Talán nem csalódom, ha azt hiszem, hogy Asbóth Oszkár főkép amaz, én szerintem is «egészen új állítás» kedvéért, tehát főkép annak kijelentése végett, hogy «az írást, olvasást a cse­hektől tanultuk», terjesztette nagy értekezését a Magy. Tud. Akadémia elé, midőn azt mint vendég az I. osztály ülésén már­czius 31-én fölolvasta. Többi fejtegetése ugyanis annyira nem új dolgokkal foglalkozik, hogy a magyar angyal, kanonok, pré­post, zsolozsma és pü­nköst kölcsönszóknak nagyrészt elégtelen, sőt gyönge alapon szlávból való származtatásán meg néhány tétovázó és erőltetett találgatáson kívül, jóformán csak azt írja körül, hol más szóval hol bővebben, a mit minden magyar nyelvész Miklosichnak főkép Die slavischen Elemente im Ma­gyarischen, de még Die Fremdwörter in den slavischen Spra­chen és Die christliche Terminologie der slavischen Sprachen művéből is, valamint Szarvasnak a Magyar Nyelvőrben megje­lent szófejtéseiből réges régen ismer. Annyi bizonyos, hogy az az egy kérdése, kiktől tanultunk írni olvasni, fontosságra nézve mind fölülmúlja a többit. De az is bizonyos, hogy ép ennek a megfejtése sikerült legkevesbbé. Az eredmény oly bizonytalan, oly semmis alapra van építve, hogy abba belenyugodni teljes lehetetlen. Maga Asbóth ismételve kénytelen megvallani, hogy a cseh nyelvnek a magyaron legkisebb hatása sem látszik (336., 337. és 338. 1.). Azért a történetírók igazolására, kik azt állítják, hogy a cseheknek kiváló részök volt a magyaroknak keresztény hitre való térítésében, kiknek ez állítását azonban az a föltűnő jelenség, hogy szláv eredetű kifejezéseink épen nem csehből, hanem ószlovénből származnak, sehogy sem hajlandó megerő­síteni, épen maga Asbóth ahhoz a mindenkép bizonytalan, alter­natívás voltában meg épen kétszeresen erőtlen föltevéshez folya­modik, hogy a csehek vagy maguk is ószlovén nyelven hirdették nekünk az evangeliumot (341.1.) vagy pedig a térítést csak ve­zetve, azt alájuk rendelt szlovén papokkal végeztették (342. 1.). íme mily világos, mily kézzelfogható, hogy a csehek itt egy árva szót, egy betűnyi írást, általában egy makulányi nyomot nem hagytak. És Asbóth szerint mégis azok a csehek, a­kik

Next