Kálmány Lajos: Boldogasszony ősvallásunk istenasszonya. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 9. szám, 1885)
KiLMlXt LAJO«. A Mari Alink egyéb erényei felott főkép a »lOimtgot hangsúlyozták kiválóan, mit hallva nemzetünk, nsni akarva it a Nagyasszonynak mindvégig az ezen maradt leányára, a Kuaassonyra kellett gondolnia. Éa ha Máriából ilystenkepen lett Kisasszony, mivel a Kisasszonynak kiváló tulajdonsága a uíxu m*>i volt. Mária nem kaphatta nyelvünkben a szexi jelsőt mint a latinban, vagy a németben van ; meg kevesbbé lehetett Máriát JzUmmnjuáinak nevezni, mint a velünk éritkedő görög nem egyesült azla vok szeretik hívni, mivel Kisasszonynak semmiféle gyermek«sem volt, hanem Mariát csak «.-niek mondhattak őseink, minő volt ősvallásunkban legelső sorban a Kisasszony. Így is mondjuk: Szűz Mária ez soha sem szent Maria. Ezzel ellentétbe helyeztem okoskodásomat Stanna Ferdinand egyik állításával: Szt. Gellértről olvassuk ugyanis: • Es az A tanacsának inU-sebAl akkoron kel fel, hogy az sziz Máriát ez Magyarországban bódog-Asszonnak, avagy ez világnak nagy asszonyának hívnák* (Toldy F. Magy. szent. lag. III. fej.), mire barna megjegyzi, hogy sz. Gellert észrevette, hogy a •Kisasszony* nem annyira «szüzet*, mint folyvást a • Termeszet istenasszonyát* jelenti s azért igyekezett azt valami egyebbel helyettesíteni*, (barna F: A mordrinak tMene 75.) Tegyük fel, hogy Szeged nepe hagyomanya, mely szerint a Kisasszony mindvégig szűz maradt, nem felel meg a való* ságnak es a Kisasszony valóban «nem annyira «szüzet*, mint folyvást a «Természet istenasszonyát* jelente, akkor is oly időiben, minő a Szt. István kora volt, mikor a pogányság folytonosan ellenezte az elkeresztyenesedést van-e oka adva, hogy épen csak azért, mert a Kisasszony nem annyira vasszet, mint folyvást a Természet istenasszonyát jelenti, szt. Gellert a már megszokott Kisasszony helyett Nagyasszonyt ajánljon?! Fontosabb oknak kellett lenni, hogy szt Gellert meg intse is a nemzetet, és ez a fontosabb ok, ha nem csalódom, a következő. Nemzetünknek, mikor a Kisasszonyról tudott beszélni, tudnia kellett a Nagyasszonyról is, és a Kisasszonyt mint már említem, a Nagyasszonynyal szemben mondta kisnek. Ha ez az okoskodás megállja a helyét, akkor a Nagyasszonyra nagyon is he-