Ábel Jenő dr: Isola Nogorola. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XII. kötet 12. szám, 1885)
Isota Nogarola. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1885. máj. 4-én tartott ülésében.) Tekintetes Akadémia ! Midőn ezen alkalommal kutatásaim némi csekély eredméményét legelőször mutatom be személyesen a tekintetes Akadémiának, nem mulaszthatom el, hogy őszinte köszönetet ne mondjak a tekintetes Akadémiának azért, hogy levelező tagjainak díszes sorába felvett. Jól tudom, hogy ezen kitüntetés nem annyira eddigi tudományos működésem eredményének szól, hanem inkább csak buzdítás akar lenni, hogy azon irányban, amelyet pályám elejétől fogva követek, és amely az Akadémia helyeslésével is találkozott, tovább haladjak, egyszersmind reménylem azonban, hogy a tekintetes Akadémia épen ezen tudatomban biztosítékot lát az iránt, hogy a mennyire csak csekély erőmtől telik iparkodni fogok várakozásának megfelelni. Értekezésem egy tudós olasz humanista nőről, Isota Nogaroláról szól. Isota Nogarola nem ismeretlen alak az olaszországi humanismus történetében. Nem tekintve kortársait és azon számos írót, kik a mult századokban tudós nőkről írtak, és akik Isotáról a legnagyobb lelkesedéssel emlékeznek meg, még azok is, kik, úgy mint Tiraboschi, nem a curiositások gyűjteményét akarták adni, hanem a renaissance-szal járó szellemi mozgalmaknak történetét írták meg, nem mulaszthatták el azon nőt is felemlíteni, ki a humanismus első képviselői között foglal helyet Veronában, Felső-Olaszországnak a középkorban leghatalmasabb és legműveltebb városainak egyikében. Míg azonban ily módon mindnyájan egyetértenek abban, hogy e kiváló nő szereplését lehetetlen hallgatással mellőzni, addig szereplésének M. T. AK. ÉRT. A NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL, XII. K. 1287.