Budenz József: Egy kis visszhang Vámbéry Ármin úr válaszára, vagyis »A magyarok eredete és a finn-ugor nyelvészet« cimü II. értekezésére. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIII. kötet 7. szám, 1886)
Egy kis viszhang — Vámbéry úr „Válaszára". (Olvastatott a M. T. Akadémia 1885. nov. 26-án tartott ülésén.) Már egy éve (1884. nov. 3.), hogy e helyen Vámbéry úr dörgedelmes szavú válaszát adta elő, azon szerény nyelvészeti észrevételeimre, melyeket addig «A magyarok eredete« czímű munkájára tettem és a Nyelvt. Közleményekben «Felelet»(I. II.) czimmel kiadtam volt. Igazi égi háborút producált, közbe-közbe egyenesen az én szegény fejemre mért villámcsapásokkal s a szavaknak bőven eredő záporával. S a végén nagy elégülten constatálhatta, «hogy Hunfalvy és Budenz urak kritikájára megfelelt, —s hogy az inkább szenvedélyből és önhittségből eredő, mintsem tudományos alapra épített kifogásaikat könnyű szerrel meg lehet czáfolni.» S Vámbéry úrnak ezen válaszával én nagyon meg vagyok elégedve, mind a mellett hogy az én nyelvészeti működésemet tönkre szidja s még oly időnek eljövetelét jósolja, mikor a magyar tudomány pirulva tekint e korszakra vissza. Mert a kérdés, a melyre Vámbéry úr válaszának főképen vonatkoznia kellett, nem az volt, hogy milyen helyes vagy ferde ész és módszer, milyen tudományos igazságérzet mutatkozik Budenz magyar-ugor nyelvészkedésében (— erről ő már untig szólt a nagy ethnológiai munkájában —), hanem az, hogy «adatidomítással», akár szándékos akár öntudatlan, de mindenesetre czélzatos (azaz egy bizonyos czélra irányuló) adatferdítéssel élt-e Vámbéry úr az ő török-magyar nyelvhasonlításában vagy nem? Az én «Feleletem»-ben, egy kis szakaszt kivéve, mely a testrész-elnevezésekről szól, még nem is foglalkoztam azzal, hogy mit érnek magukban, t. i. mint hasonlítások, az ő magyar-török szóhasonlításai, vagyis ezek méltatásába még bele sem bocsátkoztam, mert fönn kellett akadnom azon megdob-