Joannovics György: Szórendi tanulmányok. II. rész. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIV. kötet 2. szám, 1887)
JOANNOVicS GYÖRGY. szókat; meg pedig mind a positiv, mind a negativ természetüeket. (L. értekezésem I. r. 9. §-át.) Lássuk elsőben a positiv természetüeket. Megkísértettem több ilyen kifejezésnek a Br. mondatába való beillesztését; de csak az egészitvénybe sikerült betennem; pl. Mindenkit megdicsér. — «Mindenkit», accentuált létére, nem lehet incicativum. De a zömbe sem tehető, mert nem tartozik a Brassai-féle főaccentusos szók közé. Az ige accentusát ugyanis nem kapja magához; nem is kell neki, mert máris meg van «ab ovo». Aztán, ha akarná sem vonhatná magához, hisz ott áll a meg igekötő épen ő közte és az ige között. Végül: nem is kell neki ige előtt állnia. Az utóbbi körülmény vezetett rá engemet, hogy a szerkezet megfordításával, utána tegyem az állítmánynak, mint szükséges egészítvényt, megdicsér mindenkit, így legalább nem kellett azt mondanom neki: «A Brassai mondatában nincsen számodra hely.» — De ez is csak részben oldotta meg a kérdést. Nem elégtettem azt, hogy egy ilyen, már születésénél fogva is hangsúlyos alak, csupáncsak az egészítvényben állhasson. — Tagtársunk, Simonyi Zsigmond tanár is, — a Brassai-féle mondat pártolója,— ugyanerre a bökkenőre talált« A magyar kötőszók» czímű pályamunkájában (ahol az is szórendi szerepét tárgyalja). Erősen a fülébe hathatott mind a positiv, mind az /.s'-kapcsolta fogalmak hangsúlya. Arról is meggyőződhetett Simonyi, hogy ezekkel (és különösen a majd itt, majd amott terméses fogalommal) csak úgy boldogul, ha szabadabb mozgást biztosít nekik. Mit tett hát? hangsúlyos incicativumot teremtett. (I. 33.) Azt mondja: « . . . E szabály alól (a Brassai szabálya) csak két rendbeli kifejezések tesznek kivételt: a) az ilyen erősítő kifejezések (az Arany tárgyalta «positív jellemű» kifejezések, Ny. II. 10.) nagyon, úgy, annyira, sok, mind stb. valahányszor az igefogalomnak nagyítására, fokozására szolgálnak; b) az is-sel kapcsolt fogalmak. Mind a kétrendbeli kifejezések mindig hangsúlyosak, de állhatnak a hangsúlyos résznek előtte is, utána is, vagyis lehetnek előkészítők is, kiegészítők is (1) jegyzetben. Pl. nagyon elfáradtam, v. elfáradtam nagyon ; ő is kettőt hozott, v. kettőt hozott ő is.) S ennyiben már most módosítást szenved Brassainak az indicativumról adott jellem-