Simonyi Zsigmond: A nyelvujitás történetéhez. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIV. kötet 8. szám, 1888)
A nyelvújítás történetéhez. (Olvastatott a M. T. Akadémia 1887. november 11 -én tartott ülésén.) A neologia és orthologia közti küzdelem jóformán megszűnt. A két párt hallgatag megegyezésre jutott a követendő eljárásra nézve. A neologia — ha ugyan van még irodalmi párt, mely e nevet elvállalja — ragaszkodik az irodalmi nyelvben megállapodott új szókhoz, még ha szabálytalanul voltak is képezve, de másrészt meggyőződött róla, hogy az ilyen szabálytalan képzéseket ezentúl kerülni kell, továbbá, hogy a nép nyelvével ellenkező szófűzési idegenszerűségeket üldöznünk kell. Viszont az orthologia — bár tiltakozik a szók önkényes gyártása ellen s kimutatja a használatban levők egy részének hibás képzését — kénytelenkelletlen megalkuszik azzal a ténynyel, hogy a pótolhatatlan szók használata ellen hiába küzdenénk, s azért fő figyelmét jelenleg épen a szófűzési hibák kimutatására irányozza. S ezen a téren, sajnos, mai napság több a teendőnk, mint ezelőtt bármikor, míg ellenben azzal az eredménynyel meg lehetünk elégedve, melyet a fölösleges és könnyen pótolható hibás szók kerülésében észlelünk. A tanoda már-már egészen átengedi helyét a jó régi iskolának, az idény, az évadnak s évszaknak stb. stb. Különösen az idegenszerű összetett szók tűnnek el mindinkább az irodalmi nyelvből, úgy hogy a hangulatteljes, kenetteljes, sőt még a kötszó, küzdhely-féle szók használata is mindinkább ritkul, és hangulatos, kenetes, kötőszó, küzdőhely s más efféle magyaros alakok foglalják el helyöket. E szerint a szógyártással szemben jelenleg alig van más teendőnk, mint hogy ezt az irodalmi jelenséget történeti oldaláról vizsgáljuk. E tekintetben már eddig is sok anyag van összehordva, kivált a M. Nyelvőrben, melynek legelső számában épen e sorok M. T. AK. ÉRT. A NYELV- ÉS SZÉPT. KÖRÉBŐL. 1887. XIV. K. 8. RZ.