Némethy Géza: A római elegia viszonya a göröghöz. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XVIII. kötet 3. szám, 1903)
A római elegia viszonya a göröghöz. (Felolvastatott a M. Tud. Akadémia 1902 október 6-án tartott ülésében.) A római költészet aranykorának nagy klasszikusaival*) foglalkozó monographia-cyklusom első kötete, mely Vergilius életét és műveit tárgyalja, elkészülvén s a M. T. Akadémia könyvkiadó vállalatában kiadásra kerülvén, ama programm értelmében, melyet Vergiliusom bevezetésében tettem közzé, most már Tibullus életének és műveinek monographikus feldolgozására kellene vállalkoznom. De időközben a római elégia-írókkal való tüzetesebb foglalkozás azt a meggyőződést érlelte meg bennem, hogy helyesebb lesz az elegia három főképviselőjét, Gallust, Tibullust és Propertiust A római elegia összefoglaló czíme alatt együtt és egy kötetben tárgyalni, mert ez a három író annyira egy csapáson halad s egész munkásságuk oly szoros összeköttetésben van egymással, hogy szétválasztani őket csaknem lehetetlen. Hiszen akár Tibullusszal, akár Propertiusszal foglalkozunk, ha igazán meg akarjuk érteni őket, Gallusig, a római elegia megalapítójáig, kell visszamennünk, akitől mind a ketten függenek s így, ha e két íróval két külön kötetben foglalkoznánk, a bevezető részek mind a két munkában azonosak lennének; másrészt Tibullus és Propertius kölcsönösen hatottak egymásra s egyikről sem beszélhetünk a másikra való folytonos utalás nélkül. Olyan könyvet kell tehát írnunk, amely összefüggésben tárgyalja az összetartozókat. Tulajdonkép még ennyivel sem volna szabad megelégednünk, hanem Tibullus és Propertius után át kellene térnünk az elégiában közös tanítványukra, Ovidiusra, mert csak ennél az írónál ér véget a műfaj .) Nevezetesen Vergiliusszal, Tibullusszal, Propertiusszal, Ovidiusszal és Horatiusszal. AKAD. KRT. A MEI.V- Ks SZÉPTUD. Kftll P.BÖL. XVIII. KÖT. 3 87.