Thúry József: A török nyelvemlékek a XIV. Század végéig. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XVIII. kötet 7. szám, 1903)
Török nyelvemlékek a XIV. század végéig. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia I. osztályának 1903. október 5-én tartott ülésében.) Székfoglaló értekezésem tárgyáúl a török nyelvemlékek ismertetését választottam a legrégibb időktől kezdve az 1400. évig s közülök különösen egynek, t. i. az 1390. évből való Iszkendernáménak részletesebb tárgyalását. Ismertetésem nyolcz század emlékeire terjed ki, s a XIV. század végét azért tekintem határjelölőnek, mert ezen innen már— mindjárt a XV. századtól fogva — úgy Közép-Ázsiában, mint Kis-Ázsiában, illetőleg az oszmán-török birodalomban olyan szép számmal maradtak fenn napjainkig a török nyelv különféle emlékei, hogy csak ezekből is eléggé gazdag és virágzó török irodalommal ismerkedhetünk meg s bőséges anyag mutatja fel előttünk a török nyelvek akkori állapotát óriási területen, a sínai birodalom nyugati határától fogva az Adriai-tengerig. Úgyhogy tisztán nyelvészeti szempontból nincs okunk sajnálkozni, hogy a XV. század kezdetétől fogva — legalább az imént említett területről — nem maradt is fenn több irodalmi temék, mint amennyit ma ismerünk ; ellenben a XV. századot megelőző időkből maradt nyelvemlékek, részint csekély számuk, részint bizonytalan olvasásuk miatt, csak alig elegendők arra, hogy az egyik, vagy másik török nyelvnek akkori mivoltával valamennyire tisztában legyünk, s éppen ezért ez utóbbiakat kétszeresen meg kell becsülnünk a török nyelvtudomány szempontjából. Az említett oknál fogva tehát hajlandó vagyok a VII. századtól a XIV.-nek végéig terjedő időt a török nyelvemlékek első, legrégibb korszakának tartani, így megjelölvén a tanulmányom keretét betöltő időközet, talán nem lesz meglepő az a körülmény, hogy ismertetésembe nem veszem föl éppen azokat az irodalmi termékeket, melyeket — ha AKAD, ÍRT. A NYELV* K887.KPTÜD. KÖKKBŐL. XTIII. KÖT. 7. BZ.