Bayer József: Egy magyar Eszther-dráma. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XIX. kötet 1. szám, 1904)

Egy magyar Eszther-dráma. (Olvastatott a M. Tud. Akadémia I. osztályának 1904. évi február 1-én tartott ülésében.) A nyugat-európai nemzetek színészetének története kétség­telen bizonyossággal támogatja azon meggyőződésünket, hogy a világi színészet kialakulása, újabb iránya, nem magyarázható meg egyedül azon vándorkomédiások fölmerülésével, kik mint szelle­miekben a distrióknak, jaculatoroknak, mimusoknak, a maga tisz­tulatlanságában — bár időhöz, helyhez, közönséghez alkalmaz­kodva s így nem egy tekintetben finomodva is idők folytán továbbvivői, fejlesztői voltak a népies játékoknak. Eme népjátékok alatt természetesen nem kizárólag színjátékok értendők, hanem némajátékok, erőmutatványok, az ezermesterek szemfényvesztései, tánczos játékok, tabletuk, tornajátékok, fölvonulások stb. vegyesen. Kezdetben együtt, úgyszólván egy kezelés alatt volt mindaz, a­mi ma ott található a vásáros bódék zsibongó tömegében és a­mi azóta — az irodalom tisztító tüzén át salakjaitól megszabadítva — fölkerült a városok fényes színpadjaira és újibb, előkelőbb, jobban fizetni tudó közönséghez módosulva, ma már ott előkelősködik a fényesen fölszerelt czirkuszok porondján, a nagyvárosi mulató­helyek kis színpadjain. Az arányok kisszerűsége és a közönség szerényebb igénye mellett könnyen elfért ez a tarkaság, ez a sokféleség együtt, egymás mellett. Éppen sokféleségében volt vonzó ereje, tarkaságában az a varázs, mely állandó hatását s így fönmaradását biztosította. A román és germán népeknél, hol ezen igazán népi alapokat faj­beli rátermettségükből kifolyólag szilárdaknak látjuk, ott csupán a megtisztulás folyamatjának kellett beállani, hogy létrejöjjön az a színészet, mely nem csupán a nép szája íze szerint tud mókázni. AKAD. BRT. A NYELV- ÉS SZ.KPTD1­. KON­KRÍ­tL. XIX. KÖT. 1. sz.

Next