Némethy Geyza: Ovidius és Lygdamus. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XX. kötet 5. szám, 1907)

4 NÉMETH­Y GÉZA, az ellenkező nézet mellett száll síkra és Lygdamusban látja az utánzót. Másik német bírálóm, SKUTSCH, az én nézetemhez csat­lakozik ugyan, de hibáztatja, hogy kommentáromban megelé­gedtem a párhuzamos helyek egyszerű szembeállításával, de nem igyekeztem minden egyes helynél kimutatni, miért kellett éppen Ovidiusnak utánoznia Lygdamust s nem Lygdamusnak Ovidiust.1) E nyilatkozatok indítanak arra, hogy az egész, rendkívül érdekes és már számtalanszor meghányt-vetett kérdést revisio alá vegyem s a magam nézetének helyességét, régibb ide vágó kutatásaimnak felhasználásával és kiegészítésével, részletesen be­bizonyítani igyekeztem, annál is inkább, mert az Ovidius-féle Amores magyarázatos kiadásában is, mely Lygdamus-kiadásom után egy évvel jelent meg,2) régi nézetem mellett maradva igen sokszor keresek Ovidius szerelmi elégiáiban Lygdamus-remini­scentiákat, de a kérdéssel tüzetesebben itt sem foglalkoztam, mert nem akartam a rövidnek szánt kommentárt speciális értekezé­sekbe való hosszas fejtegetésekkel megterhelni. Tudvalevő dolog, hogy abban a négy könyves gyűjtemény­ben, a­mely Tibullus neve alatt maradt reánk, nem minden származik Tibullustól, hanem bele vannak foglalva a Messalla­féle irodalmi kör egyéb tagjainak némely versei is, így a ne­gyedik könyvben hat kis elegia (IV. 7—12.) egy fiatal költőnő­től, Sulpiciától, Messalla rokonától való, egy nagyobb terjedelmű, tisztán hexameterekben írt költemény pedig, a Messalla tiszte­letére szerzett Panegyricus, egy ismeretlen kezdő költőtől.3) Végre az egész harmadik könyv, összesen hat elegia, ugyancsak ismeretlen írótól származik, a­ki álnéven Lygdamusnak nevezi magát a második elegiába foglalt sírversben.4) *) V. ö. a Deutsche L/itteraturzeitung 1906. évi folyamának 2884. 1. 2) P. Ovidii Nasonis Amoves. Edidit, adnotationibus exegeticis et criticis instruxit Geyza hémethy. Budapestini, sumptibus Academite Litte­rarum Hungaricae, 1907. 3) Hogy ez az ismeretlen kezdő a fiatal, tizennyolcz-tizenkilenez éves Propertius lehetett, azt Lygdamus-kiadásom 89. és köv. 11. igyekez­tem bebizonyítani. *) Lygd. 2, 29-30: Lygdamus hie­situs est: dolor huic et cura Neaerse, Coniugis ereptae, causa perire fuit.

Next