Némethy Geyza: Ovidius és Lygdamus. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XX. kötet 5. szám, 1907)
4 NÉMETHY GÉZA, az ellenkező nézet mellett száll síkra és Lygdamusban látja az utánzót. Másik német bírálóm, SKUTSCH, az én nézetemhez csatlakozik ugyan, de hibáztatja, hogy kommentáromban megelégedtem a párhuzamos helyek egyszerű szembeállításával, de nem igyekeztem minden egyes helynél kimutatni, miért kellett éppen Ovidiusnak utánoznia Lygdamust s nem Lygdamusnak Ovidiust.1) E nyilatkozatok indítanak arra, hogy az egész, rendkívül érdekes és már számtalanszor meghányt-vetett kérdést revisio alá vegyem s a magam nézetének helyességét, régibb ide vágó kutatásaimnak felhasználásával és kiegészítésével, részletesen bebizonyítani igyekeztem, annál is inkább, mert az Ovidius-féle Amores magyarázatos kiadásában is, mely Lygdamus-kiadásom után egy évvel jelent meg,2) régi nézetem mellett maradva igen sokszor keresek Ovidius szerelmi elégiáiban Lygdamus-reminiscentiákat, de a kérdéssel tüzetesebben itt sem foglalkoztam, mert nem akartam a rövidnek szánt kommentárt speciális értekezésekbe való hosszas fejtegetésekkel megterhelni. Tudvalevő dolog, hogy abban a négy könyves gyűjteményben, amely Tibullus neve alatt maradt reánk, nem minden származik Tibullustól, hanem bele vannak foglalva a Messallaféle irodalmi kör egyéb tagjainak némely versei is, így a negyedik könyvben hat kis elegia (IV. 7—12.) egy fiatal költőnőtől, Sulpiciától, Messalla rokonától való, egy nagyobb terjedelmű, tisztán hexameterekben írt költemény pedig, a Messalla tiszteletére szerzett Panegyricus, egy ismeretlen kezdő költőtől.3) Végre az egész harmadik könyv, összesen hat elegia, ugyancsak ismeretlen írótól származik, aki álnéven Lygdamusnak nevezi magát a második elegiába foglalt sírversben.4) *) V. ö. a Deutsche L/itteraturzeitung 1906. évi folyamának 2884. 1. 2) P. Ovidii Nasonis Amoves. Edidit, adnotationibus exegeticis et criticis instruxit Geyza hémethy. Budapestini, sumptibus Academite Litterarum Hungaricae, 1907. 3) Hogy ez az ismeretlen kezdő a fiatal, tizennyolcz-tizenkilenez éves Propertius lehetett, azt Lygdamus-kiadásom 89. és köv. 11. igyekeztem bebizonyítani. *) Lygd. 2, 29-30: Lygdamus hiesitus est: dolor huic et cura Neaerse, Coniugis ereptae, causa perire fuit.