Csüry Bálint: Érintkezésen alapuló névátvitel (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. XXIV. kötet 13. szám, 1929)
Tájékoztató. Az a tárgy, amelyről e rám nézve oly ünnepélyes alkalommal értekezni kívánok, a jelentéstannak olyan fejezete, mely a jelentésváltozások egyéb csoportjaiban gazdag eredményekre visszatekintő jelentéstani irodalmunk részéről nem részesült abban a figyelemben, melyet nézetem szerint megérdemelt volna. Ennek talán az a magyarázata, hogy újabb jelentéstani irodalmunk a WuNDT nyelvlélektani munkájához kapcsolódik, melynek legnagyobb jelentősége jelentéstani téren a képzettársulás különféle módjainak magyarázó elvül való alkalmazása. Már a Szily-Emlékben rámutattam (10 —11. 1.), hogy a WiNDT jelentéstani rendszeréből hiányzik az egymásutáni érintkezésen alapuló jelentésváltozás, s ugyanakkor hivatkoztam is a névátvitelnek néhány olyan esetére, melyet ilyen képzettársulás alapján kell magyaráznunk. Ami a WüNDT rendszeréből hiányzott, az szerves részévé lett azóta GOMBOCZ ZOLTÁN világos, egyszerű és logikus jelentéstani rendszerének, melyet 1926-ban megjelent kitűnő vázlatában tett közzé (A magyar történeti nyelvtan vázlata. IV. Jelentéstan. Pécs, 1926. Tudományos gyűjtemény 16. sz.). E munka óta van tisztultabb fogalmunk a szavak jelentésének az értelméről is. A Szily-Emlékben megjelent cikkem óta tovább gyűjtögettem megfigyeléseimet e téren. Az alábbiakban ezeket a jelenségeket és megfigyeléseket mutatom be a képzettársulás idevágó módjai alapján csoportosítva. E jelenségeknek néhány példája a stilisztikai, retorikai és poétikai ZLINSZKY ALADÁR kitűnő tanulmánya: „A szóképekről" inkább negatív irányban foglalkozik néhány idetartozó jelenséggel (metonymia, Synekdocie), mikor óvatosságra int keletkezésük magyarázatában (28-31. 1.). b-49 1*