Eger, 1866 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1866-09-27 / 39. szám
Szeptember 27-én 1866. IV. évfolyam. Előfizetési díj: * Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . Negyedévre . . 2 „ 50 „ . 1 „ 30 „ Egy hónapra . — 44 „ Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedése s minden cs. kir. postahivatal. AZ 30. szám. EGER. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS CZIMÜ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAP 1866 október — deczemberi folyamára. Előfizetési föltételek. Egész évre.................................................................................5 ft — Félévre.........................................................................................2 ft 50 kr. Negyedévre.................................................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra........................................................................— 44 kr. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Az előfizetési pénzek az aluíirt kiadó-hivatalhoz, vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi-utcza 26. sz.) bérmentesen küldendők. Az „Eger“ kiadó-hivatala. (Lyceumi nyomda), Eger, szept. 26. Lapunk múlt számában közöltük már egy párisi távirat után azon körsürgöny főbb pontjait, melyet a külügyek vezetésével ideiglenesen megbízott Lavalette franczia miniszter kibocsátott, s melynek czélja, a franczia kormány által követendő politika körvonalait megismertetni. E körsürgönyről megjelenése óta minden lap kimondotta véleményét, s még folyvást réfnyi vezérczikkekre szolgál anyagul. Az angol lapok átalában kedvezőleg fogadták e fontos okmányt; a franczia lapok különbözőleg nyilatkoznak fölötte. A „Liberté“nek különösen föltűnik, hogy míg a körsürgöny szerint Francziaországot senki sem fenyegeti, s Francziaország sem fenyeget senkit, s így a mostani béke tartós; az okmány mindamellett a hadsereg szervezetében teendő módosítások szükségességére utal. Ha a béke állandónak lenni ígérkezik, a nevezett lap nem látja be, mi okból kell Francziaországnak tetőtől talpig fegyverkezni, haderejét kifejleszteni, ahelyett, hogy az ország kimerültségéből magához jöjön, felüdüljön, és Európában a béke képviselője s az európai béke központja legyen. Porosz lapok a körsürgönyt Poroszországra nézve kedvezőnek tartják, mert hiszen abban a történt bekeblezések ellen kifogás nem tétetik, a bevégzett tények elismertetnek, de megütközését nyilvánítja a „Nordd. Alig. Zig.“ Lavalette azon nyilatkozata fölött, hogy a franczia terület védelmére a katonai szervezet haladéktalan tökéletesítése szükséges. De ki fenyegeti Francziaországot ? kérdi a nevezett lap. Igaza van; Francziaországnak nincs oka megtámadtatástól tartani, de Napoleon császár minden eshetőségre készen akar lenni. Ha e készülődésnek nem az is czélja, hogy Napoleon Poroszország ellen annak idejében a siker biztosabb reményével léphessen föl a Rajnára vonatkozó követeléseivel ; de ott van a keleti kérdés, mely napról napra fenyegetőbbé válik, s melynek eshetőleges megoldásánál Napóleon császár bizonyára nem akarja a tétlen néző szerepét játszani. Mi a körsürgönyből sokak által kiolvasott tartós békét csak addig hisszük tartósnak, mig Francziaország érdekei a cselekvés megkezdését nem követelik. Ez idő pedig talán hamarabb bekövetkezik, mintsem hinnők. — A candiai fölkelés növekedőben van, s a török kormány helyzete annál súlyosabb, mert a mozgalom folyvást terjed, Epirus, Albánia, Bosznia, Thessalia, forrongásban van, Samos szigetéről is hasonló hírek érkeznek. A candiai felkelő görögök már több csatát vívtak a török és egyiptomi seregekkel, hogy minő sikerrel, azt az eddigi rövid tudósításokból nehéz meghatározni. Az első nagyobb összecsapás Canea mellett történt. A mintegy 30,000 főnyi török-egyiptomi sereggel 40,000 főnyi roszul fegyverzett fölkelő állt szemközt. 8 órai harcz után az előbbiek megtarták a csatatért; a fölkelők 600 halottat vesztettek, így szól egy távirat. Azóta újabb összeütközések történtek. Egy corfui szept. 19-iki távirat a következőket jelenti: „A crétai felkelők görög tisztek által vezéreltetve , négy oldalról támadták meg a török-egyiptomi hadsereget. A basa és katonái egy szerződés megkötése által mentették meg magukat, minek folytán szabadon bocsáttattak." — Candia főkormányzója a crétaiak általános fölfegyverzését határozá el. A kiegyenlítés lehetősége mindinkább tűnik. A candiota nemzeti gyűlés Sphakionban elhatározta a török uralom eltörlését s a Görögországba bekebleztetést, és 5 milliónyi kölcsönt rendelt el. A fölkelők minden követ megmozditanak, hogy ügyöket diadalra segéljék. A crétai ideiglenes kormány, az amerikai consul által indíttatva, feliratot intézett Johnson elnökhöz, melyben a Törökország elleni panaszokat formulázván, a tengerentúli Unió közbenjárását kéri fel. A felkelők György görög király beavatkozását is remélik, ki erre hajlandónak is mutatkozik, mi kitűnik a védhatalmak egy küldöttségéhez intézett válaszából, melyben egyebek közt kijelenté, hogy nem tilthatja el alattvalóinak, hogy a szerencsétlenségben testvéreiknek segítségökre ne legyenek; ha tehetné is, úgymond, nem tudná soha elfelejteni, hogy nemcsak Görögországnak, hanem az összes helléneknek is királya. Az eseményekért minden felelősséget elhárít magáról és a görögökről. — E nyilatkozat Görögország és a Porta közt a legkomolyabb bonyodalmakra szolgáltathat alkalmat, melyeket talán csak a fegyver fog megoldhatni. — Emlékezzünk meg pár szóval a magyar ügyről is. A bécsi lapokban e kérdés tárgyalása még mindig napirenden van, s amit már annyiszor elmondtak, újra meg újra fölmelegítve találják föl olvasóiknak. Az újabban fölmerült hírek közül csak a „Politik“ azon táviratát említjük meg, hogy Ő Felsége a kor-