Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1867-08-01 / 31. szám

252 kiló csak akkor hagyja el, midőn az már teljességgel tartha­­­­tatlan, s tovább ott maradása által saját életét bizonyos ve­szélynek tenné ki; felebarátjának megmentendő vagyonával kíméletesen bánik, azokban szándékos vagy elkerülhető káro­kat nem követ el. Részleteiben a tűzoltás az égő tárgyakhoz képest módosuk, a tárgyak főleg lehetnek: ház, raktár, pincze, kémény, színház, erdő, vetés sat. A házégésnél első feladat a tűznek egy épületre szorítása, ez magán álló háznál könnyen eszközölhető, hol pedig a házak összeépítve vannak, szükséges, hogy a szom­széd veszélyezett háznak teteje leromboltassék; ily eset fordul mindannyiszor elő, valahányszor a tűz lángja a szél által a szomszéd épü­let felé hajtatik. A kevésbbé veszélyeztetett tetőket locsolás által nedvesen tartván, meggyuladástól megóvhatjuk, a többi víz mind az égő tárgy oltására fordítandó, az égő ház oltásánál főelv, hogy az oltás mindig a szélnek fekvő oldalról eszközöltessék, és pedig alulról felfelé, az oltás mentül köze­lebb s magasabb helyről eszközöltetik, annál hatásosabb, s mentül több vizet bocsáthatunk az égő testre, annál több me­leg kivontatván gőzzé változtatására, több meleget köt le, s annál ártalmatlanabbá tétetik a lángnak ereje. Óvakodni kell a tűz nagyságához aránytalanul csekély mennyiségű víznek a tűz közé fecskendezésétől, vagy a­kár több víznek is oly na­gyobb távolságról alkalmazásától, midőn a vízsugár cseppek­­re feloszolva juthat csak az égő tárgyhoz, mert ez esetben a víz elemeire feloszolván, a­helyett, hogy a tűznek erejét csök­kentené, növelni fogná azt. Legveszélyesebb esetek azok, midőn a tűz erősebb szél­lel párosul, s az égő üszköket a szél szertehordja; a tűzoltó­nak ily esetben egyik fő feladata, a szél alatt fekvő város­résznek szemmeltartása, mely végre e városrészt bejárván, figyelmezteti a lakosokat a lehulló üszkök szemmeltartására, s azonnali eloltására; e végből egy tűzoltó folytonosan őrjára­tot tart, s gyuladás esetében folytonos segélyt nyújt, mely végre czélirányos az ily veszélyeztetett városrészben egy­­ vizipuskának készentartása, s rögtönös alkalmazása. Raktár-, pincze- v­a­gy s­z­o­b­a­égéseknél első feladat az ablakoknak, ajtóknak, szóval, minden oly nyílásoknak, me­lyeken keresztül léghozam­ támadhat, elzárása, a levegő élénk hozzájárulásától elzárt ily belső tűz magában is megfulad, vagy ha oltása szükségeltetik, csak egy nyílást kell szabadon hagyni, melyen által a tűzoltó bemehet, vagy a vizet alkal­mazhatja. Kéményégésnél szintén a levegő elzárásával segí­tünk, a kémény felső végét — ha lehet, az alsót is — nedves pokróczczal bedugjuk, kell azonban, hogy a kéményhez közel eső háztető szintén kellően locsoltassék, vagy nedves pokrócz­­ponyvával betakartassék, nehogy a kéményből kihulló tüzes üszkök, a tetőt meggyújtsák. Színháznál a tűz közönségesen a színpad közt támad ; a legnagyobb veszély abból származik, hogy a közönség közül mindenki első akarván a veszély helyéről menekülni, egymást agyonnyomják, s a kijárást mintegy eltorlaszolván, a kijuttatást lehetetlenítik. — Czélszerü, ha a hatóság gondoskodik a felől, hogy a színpad közelében egy edény vízzel, egypár börkupa, s egy kézifecskendő mindig készen legyen, a támadott gyúlást ezek segedelmével rögtön elfojthatni; nem felesleges a felől is gon­doskodni, hogy a színház több kijárással, és pedig, a­mi fő, kifelé nyíló ajtókkal láttassák el, melyek veszély esetében ki­nyittatván, a menekülést lehetővé teendik. Erdő- vagy gabona­­égésnél legczélszerűbb a szél alatt fekvő erdőrésznek bizonyos szélességben kivágása, a ga­bonának pedig lekaszálása. Az ember­élet s vagyon megmentésénél a tűzoltó kötelessége először is a legveszélyesebb helyekből a betegeket, öregeket s gyermekeket kivinni, megmenteni; e czélra igen czélszerű, ha a veszély helyén egy hordozható zsellye-szék — leptike — vagy legalább oly faalkotmány, melyet falukon szent Mihály lovának neveznek, kéznél van ; ezek segedelmé­vel a betegek, vagy tűzoltás közben tetemesen sérültek kön­­­­­nyebben elvihetők, mint ölben vagy kézen. A tűzoltó a vagyon i megmentéséhez csak azután kezd, midőn már az emberek élete -4 T­A­R Szolnok és vidéke. Szolnok városa fekszik az egykor „külső“ melléknevü me­gye s ennek középtáján, majdnem az ország kellő közepén, a Tisza jobbján, hol ebbe a mátrai Zagyva bocsátkozik. Hogy e helyen már a magyarok bejötte előtt, a név után gyanítva, szlávok laktak, minden valószínűséggel bir. —■ Őshagyományok szerint Árpád itt a Zagyva tövénél földvárat hányatott (melynek romjai jelenleg is megvannak) s innen indult ki Zalán ellen, kit ide nem távol Alpárnál mégis vert, s birtokától megfosztott. Sz.­István kirá­lyunk a vármegyék megállapítása alkalmával Szolnokot egyik vármegye székhelyévé rendelte, melynek gyűlései a mai Szanda puszta határában létezhetett Sz.-Demeter mvárosában is tartat­tak. IV. Béla idejében az erdélyi vajdák egyszersmind ezen Szol­­nok vármegye főispánsága czimét is viselvén, a dézsvidéki belső Szolnok és a szilágysági közép Szolnok nevezet mellett a közép- Tiszánál létező ezen Szolnok vármegyén rajta maradt a „Kül­­ső“-Szolnok elnevezés — mignem az I. Ferdinánd és Zápolya idejében hazánkat pusztító török uralma alatt az 1569-iki or­szággyűlésen Heves megyével egyesittetvén, igy a két megye kö­zel 300 évig egyesülve maradt. Minő csapások érték Szolnok vá­rosát 1549-től 1707-ig a török hadak kegyetlenségei, kuruczok garázdaságai és a ráczok pusztításai által, az a történelemben bővebben foglaltatik. A sajátképi Szolnok várost egy, a Zagyvából a Tiszába ve­zető árok kerítette, mely városrész katonavárosnak neveztetik, minthogy lakosai a vár őrzésére voltak rendelve, kik némi ki­váltságokkal is bírtak, és mintegy elkülönzött, saját hatóságot képeztek.— 1772. az egész városi lakosság, daczára a katona vá­rosiak öröködéseinek, urbérileg rendeztetett, mely alkalommal összesen 563 család találtatván, a város lakossága legfölebb 2500-ra rúghatott, az 1827 iki országos összeírás Szolnokon 10,979, az 1857-iki 13,938-at talált, a jelen népszám pedig a 16 ezret bízvást haladja; — határterülete, mely tagositva van, mintegy 10,000 holdnyi. Városunkban 1847-ik évben megnyílt a Szolnokot Pesttel összekötő vasút, itt székelt a dunai gőzhajótársulatnak felügye­lősége is, mely időben Szolnok, mint a közép-Tiszavidék kulcsa, mint személyátkelési s áruszállítási hely, nagyszerű forgalmat mu­ <’ 7 A. I­.­ tatott, mert a tömérdek mindenféle nyers terméken felül évenkint körülbelül 200,0000 személy szállt ki, s be itt e vasútnál, 30—35 ezer darab vágómarha, ugyanannyi juh vitetett tova. — 1857. évben a közlekedési kedv újra megindulván, az eddig itt végződött vasút tovább vitetett, — mely végből a megcsökkent tiszafolya­­mi szállításnál fogva a gőzhajózás felügyelősége is Szegedre té­tetvén által, jelenleg itt csak ügynöksége létezik. A pénzügyi felügyelőségen, megyei törvényszéken kívül, van még Szolnokon a tiszai vasuttársulat mérnöki osztálya és gyártelepe, fa- és sóraktár-hivatala, — a magyar sószállitó tár­sulat itteni raktárába évenkint 7—800,000 mázsa kő- és marhasó hozatik a máramarosi aknákból, s az itteni és vidéki 200 ezer mázsa sófogyasztáson felül a többi mennyiség Pestre a dunamel­­léki felsőbb vidékre szállittatik, — 100,000 szál fényű pedig, me­lyen ama nagymennyiségű só talpakba kötve, gyékénynyel és deszkával beborítva aláusztatik, részint a társulat 50 lóerőre ké­szült itteni jeles gördeszka-fü­vészgyárában deszkákká, léczekké felszabdaltatik, — részint építésre és tüzelésre eladatik. A vasut­társulat gyártelepe, mely a társulat tiz itteni épülete közt legje­­lesb, melyben a gépeket egy 20 lóerejü gőzmozdony forgatja — melyben a hibás mozdonyok és szekerek kijavíttatnak, sőt eme­zek újból is készíttetnek, nagy számú munkavezetőt és munkást tart, a szükségelt víz pedig a Tiszából gőzkészület által 600 öl hosszú csövezeten hajtatik. Van két gőzmalom is Szolnokon, az egyik gőz- s kádfürdővel összekötve, mely azonban tavaly ős­­szel leégett, a másik pedig nem rég elkészülvén, hat kővel ver­senyez a számos tiszai malmokkal. Mily roppant előnyök mutatkoznak Szolnok és vidéke ter­jedelmes és gazdag talajú földjein, ha azok czélszerű és rendes kezelés alá kerülendenek, meggyőződhetik a t. olvasó, ha egye­bet elő nem sorolok, mint azt, hogy a közelében fekvő Százbe­rek, Sz.-Ivány, Szög, Fokoró, Tenke, Alcsi, Szanda, Derzs , Var­­sány , Paladics, Balta , Szakállas , Tenyő, Kengyel, Sz.-Tamás puszták 152,260 holdat tartalmaznak, melyeknek, ha csak fele része is rendesen müveltetnék, kellene közönségesen , évenkint 6 magjával számítva, 4,560,000 köböl terményt kiadniok, ide nem számítva a másik fele részén termeszthető dohányt, úgy a ka­száló és legelő után vonható jövedelmeket, annyival inkább,

Next