Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1867-11-21 / 47. szám

380 intézmények által oly mérvben ápoltatik, hogy az adóterhet, me­lyet amúgy sem önkényből, hanem valósággal nyilatkozó kénysze­rűségből igényel a kormány, könnyen elviselhesse. Végezetül még egy tévnézetet szeretnék érinteni, mely, saj­nos, honunkban igen el van terjedve, s nagy elégi­letlenségnek forrása, s ez, hogy némely lelkesült alkotmányvédők a dohány­­egyedáruság nemlétével az alkotmányt azonosítják, mondván: „már hogyan lehetne most alkotmányos világ, mikor még a do­­hányegyedárúság is fennáll ?“ Szabadjon ezeknek megnyugtatására a szabad Angolország­ra hivatkoznom, hol még az egyedáruságnál gonoszabb s a sze­mélynek vagyonávak­ rendelkezési jogát még inkább korlátozó in­tézmény van behozva, s ez, hogy az egész angol sziget területén egyetlen dohányszárat sem szabad termeszteni, s ha mégis meg­történnék, azt a pénzügyőr azonnal kitépi; s miért ? csak azért, hogy a sziget népe kényszerülve legyen, összes dohányszükségle­tét külföldről venni, a mely dohány az angol partokon fölállított vámvonalon nagy fogyasztási adó-vámmal termeltetik, s ez által drágítva kénytelen azt a szabad angol már 1652. óta megvenni, s közvetve a birodalomnak ezúton szerzett vámjövedelmét saját erszényéből megfizetni; daczára e nagy megszorításnak, még egy angol sem jött azon gondolatra, hogy, mert dohányt szabadon nem termeszthet, legszentebbjének t. i. alkotmányának létét meg­tagadja. Pedig ha Angolország e tekintetbeli viszonyaival még saját jelenlegi állapotunkat is összehasonlítjuk, úgy még ez is némi te­kintetben előnyösnek tűnik föl, mert legalább lehet termesztenünk, s termésünket tetszésünk szerint elárusítanunk, szóval, ez a nem­zet egy részének mégis csak fentartási módját képezi, holott e szerzési ágtól a szabad angol el van tiltva. Befejezem végre tárgyalásomat azon óhajjal : vajha minél rövidebb idő alatt oly törvén­nyel lepetnénk meg, mely az egyed­­árúságunk, nemzetgazdászatunk e mételyének­ megszüntetését tartalmazná. Habár a legközelebb közzétett magyar-osztrák kereskedel­mi és vámszerződés 11-ik czikke az eltörlésre nézve nem nagy reménységet nyújt is, minazonáltal ugyanezen czikk második fel­osztása, mely a dohány kérdésére vonatkozólag is törvényjavaslat előterjesztését teszi kilátásba, képes bennünk annyi reményt fön­­tartani, hogy mind kormányunk, mind képviselőtestületünk, belát­va azon pénzügyi elv igazságát, mely szerint: „ha a népjólét vala­­­­mely követelménye egyenes ellentétben állana a pénzügy vala­­­­mely intézményével, úgy az utóbbit kell megszüntetni, mert tete­mesen könnyebb a kormánynak egy új jövedelmi forrást fölku­tatni s kiaknázni, mintsem a nemzetgazdászatnak az állam által fölállított, akadályokkal küzdve fölvirágzania,“ — minden erejé­ből ez intézménynek megszüntetését eszközlendi, ha csak a körül­mények, s a szomszéd Ausztriáhozi viszonyunk engedni fogja. Saáry Ferencz­­nak haszonbérbeadása — már két ízben tartott árverés alkal­mával, — sikertelenül tartatott meg, ennél fogva újabb árverés határidejéül f. hó 26-ának d. e. 10 órája tűzetett ki, azzal, hogy ezen árverés alkalmával a kikiáltási ár 4200 o. é. ft. leend. A nov. 17-iki ülésben. Benyujtattak azon szerződési pontok, melyek mellett Schwartz István a város tulajdonához tartozó két malmot kiha­szonbérelni hajlandó. Mely szerződési föltételek megvizsgálása, és megállapítása küldöttségre bízatott, oly utasítással, hogy azt jóváhagyás végett a képv. testületnek mutassák be. Előterjesztetett, hogy a háziadó-tartozások, az illető hátra­lékosok által oly csekély mennyiségben fizettetnek, miként ily bevétel mellett a belkezelést fenntartani alig lehet, hogy e bajon segítve legyen, szükségesnek mutatkozik, a hátralékoknak a m. minisztérium által kiadott utasítás értelmébeni behajtása; mint­hogy pedig a behajtás első módja, t. i. az intés, már az egész vá­rosban több ízben eszközöltetett; ennélfogva ezúttal személyvá­logatás nélkül a zálogolás, s ezt követve a zálogok elhordása és eladatása lesz foganatosítandó. Mely előterjesztett behajtási mód tudomásul vétetvén, elfogadtatott, s végrehajtásával a k. i. tanács megbizatott. Ezek után a közig. teendők ügyében megválasztott 1-sŐ szakosztály előterjeszti, hogy a pálinkamérési jog haszonbérbe adására vonatkozólag, a volt kettős földesurasággal az arány megállapítását megkísérlette; minthogy azonban a nevezett ura­dalmak, az eme jog után befolyandó haszonbéri összegnek felét kí­vánják, mely kívánalmat a nevezett szakosztály igen aránytalan­nak talál, — ennélfogva ezen esetet, további intézkedés végett bejelenti. Mely előterjesztés folytán érsek­i kegyelmessége és a főkáptalan a czimzett szakosztály kiküldötte által személyesen fel­kéretni határoztatott, hogy ezen kívánalmukról, valamint a város, úgy saját érdekükben lemondani szíveskednének. Végül, miután az adókivetési munkálatok nagy mennyisége a jelenlegi személyzet által, a kellő időre meg nem készíthető, a kérdéses munkálat pedig halasztást nem szenvedhet, — ezek be­­végeztéig egy dijnok 80 kv napidijjal bizonytalan időre felfogad­tatni határoztatott. Városi ügyek, Az 1867. év november hó 10. és 17-én Eger városa részéről tartott képviselői ülésekben következők tárgyaltattak : Eger városa 1867. évi költségvetése, — mely szerint az évi szükséglet 34,543 ft 20 kr, melyből 13,655 ft 68 kr a vá­ros javai után befolyó jövedelemből fedeztetvén; — marad kive­tés alá 20,887 ft 52 kr, — mely költségvetés elfogadtatván, fe­lülvizsgálat, s jóváhagyás végett a t. megyei bizottmányhoz föl­terjesztetni határoztatott. Ennek kapcsán inditványoztatott, hogy miután a felolvasott költségvetésből kitűnik, miszerint Eger városa a katonatartás, és szállásolással mennyire terhelve van, mely teherteli felmenteté­­se végett, minthogy a katonatartás, és szállásolás nem egyes köz­ségi, hanem országos tehernek tekintendő — már e város közön­sége részéről a n. m. magyar kir. honvédelmi minisztériumhoz 2329/87. sz. a. felterjesztés is intéztetett; ehhez képest minden országgyűlési képviselő-küldési joggal biró magyarországi váro­sok, egy körlevél által megkeresendők lennének az iránt, hogy ezen kérvénynek, érvényre emelkedhetése végett a ez. miniszté­riumhoz hasonló kérelemmel járulnának, és hogy ezen körlevél egyszersmind városunk országgyűlési képviselőjének is, annak idejében az országos tárgyalásnak­ figyelembentartás végett meg­küldetnék. Mely indítvány értelmében az illető városok körlevél által felkéretni, s ezen körlevél a város országgyűlési képviselő­jével is közöltetni határoztatott. Végre, miután a város piaczi, s vásári helypénzszedési joga­­ ik Országgyűlési tudósítás, Pest, nov. 18. A képviselőház a múlt héten, 13-án nyilván­os ülést tar­tott. Napirenden a Böszörményi féle ügyben kiküldött 10-es bizott­ság pótjelentése volt. E bizottság előbbi véleménye mellett meg­maradt, és az engedély megadását véleményezi arra nézve, hogy Böszörményi perbe fogadhassék. A tizes bizottság jelentésének előterjesztését többnemű és hosszadalmas interpellációk előzték meg. Radich Ákos egy 12 pontból álló interpellációt intézett a minisztériumhoz az alföld-fiumei vasút ügyében. A közlekedési miniszter úr ez interpellátiót magának kiadatni kívánta, hogy ar­ra alkalmilag válaszolhass­n. Jókai Mór a konstantinápolyi magyar gyarmat részéről a képviselőház asztalára egy kérvényt, a miniszterelnök úrhoz pe­­­­dig egy folyamodványt adott át, s egyszersmind e kérvény értel­mében aziránt interpellálta a minisztériumot: ha van-e tudomása azon szégyenteljes kereskedésről, mely Magyarország határán 10—12 éves leánykákkal űzetik, kik különféle ürügyek alatt a hajókra csalogattatnak, és mint rabszolgák hurczoltatnak Kon­­stantinápolyba, hol aztán 4—10 aranyig eladatnak. A belügymi­niszter kijelenti, hogy ezen igen szomorú konstantinápolyi eset­ről eddig nem volt tudomása, s megígéri, hogy mindent el fog követni, miszerint ezen botrányos visszaélésnek eleje vétessék. A harmadik hármas interpellátiót Miletics Szvetozár képvi­selő tette oly hosszas modorban, mely nagy stúdiummal összeírt értekezésnek is beillett volna. Ez interpellátiók egyike azon rusz­­cbuki kihágásról szól, mely a „Germania“ hajón elkövettetett; második a Horvátországban Kussevics kanczellársága és K. Rauch helytartósága alatt történtekről, a harmadik pedig a szerb con­­gressusról. A miniszterelnök e felolvasott értekezéseket nem te­kintve interpellációknak, azokra mint esetleg előkerült tárgyakra válaszolt. A „Germania“ esetét illetőleg a miniszter úr kijelenti, hogy e tárgyban a külügyminisztérium vizsgálatot rendelt el, melynek eredményét természetesen be kell várni. „A­mi az inter­pelláló urnák Horvátországra vonatkozó kérdését illeti, így foly­

Next