Eger, 1867 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1867-02-14 / 7. szám
V. évfolyam. Előfizetési di i. egész évre . 5ft - kr, Félévre . 2 „ 50 „ Negyedévre . . 1 „ 30 „ Fjry hónapra - 34 „ 7. szám. EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott sor hely után 4, bélyegadó fejében» minden hirdetéstől 30 kr fizettetik. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad •• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedést» s minden cs. kir. postahivatal. Február 14-én 1967 Pest, febr. 12. A távirat, mely e lapok múlt számában közöltésért , az alkotmánykérdés további fejlődése által igazolva van. Ez idő szerint a magyar minisztérium kinevezése minden részről bevégzett ténynek tartatik. Meg fog-e azonban a kihirdetés már e hét folytán, nevezetesen, mint átalánosan hiszik, 14-én történni, s nem merül-e föl még oly körülmény, mely a kihirdetést, s ezzel az alkotmánykérdés megoldását ismét elnapolja ? Mind oly természetű kérdések, melyekre határozottan felelni nem lehet. Deák Ferencz, mint e lapok távirata jelenté f. hó 7-én legfelsőbb meghivás folytán csakugyan Bécsbe ment. Ő Felsége által 8-án hosszasabb kihallgatáson fogadtatott, és mint a „P. L.“ tudni véli, a minisztérium alakításával, s az elnökség elvállalásával kínáltatott meg, mit hódolatteljesen megköszönt, és 9-én Pestre visszatért. A miniszterjelöltek, ugyanazok, kiket e lapok távirata említett, nem ugyan egyidejűleg Deákkal, de Bécsbe mentek, és már tegnap mindnyájan ott valának. Ezen táviratban a kereskedelmi miniszterről nem tétetett említés, mert nem lehetett biztosan kivenni, Somssich vagy pedig Gorove iránt van-e megállapodás? Ma már e tekintetben is biztosabbat akarnak tudni, mert hitelesen állítják, hogy Gorove tegnap este táviratilag Bécsbe hivatott. A kinevezendő minisztérium összes tagjai, némely hírek szerint, ma mulattatnak be Ő Felségének. Igaz-e e hír? A közelebbi napok fogják megmutatni. Eger, febr. 13. A németországi dolgok elsősorban vonják magukra Európa figyelmét, és méltán, mert az ott fejlődő események mélyen hatnak be Európa politikai életébe. Legközelebb a dél-német államok mozgalmai s törekvései keltenek általános érdekeltséget. Említettük a minap, hogy Hohenlohe hg., bajor miniszter, hivatalába oly programmal lépett be, mely egész Európában roppant sensatiót keltett, mert az egész programm oda ment ki, hogy Bajorország elhatározta, az észak-német szövetséghez csatlakozni, s ezen csatlakozásra rábírni a többi dél-német államokat is. E nézetet látszott megerősíteni a „Nordd. Alig.“ Zig.“ porosz lap egy nyilatkozata is, melyben többek közt az mondatik, hogy a prágai békeszerződésben megállapított Majna-vonal csak fictio. A bajor miniszterelnök híressé vált programmja Európa-szerte megdöbbenést és visszatetszést okozott, mi nem maradt visszahatás nélkül a bajor és porosz politikára. Hohenlohe hg. jónak látta, programmját újabb nyilatkozata által szelídíteni, kijelentvén, hogy a Poroszországgal kötendő szövetség alatt csak „kölcsönös segélyt biztosító és a legteljesebb egyenjogúság alapján létesítendő államegyezmény értendő, mely nem volna egyéb szokásos véd- és daczszövetségnél. A bajor kormány tehát, ha nem adta is föl véglegesen programmját, egyelőre legalább összébb vonta vitorláit, s miután a játékban Poroszország is benne volt, mi természetesebb, mint hogy most ott is más húrokat kezdenek pengetni ; ugyanazon lap, mely a Majna-vonalt fictiónak nevezte, újabban kijelentette, hogy „Poroszország érdeke azt kívánja, hogy a prágai szerződés a déli és német szövetség nemzeti összeköttetését illetőleg foganatosíttassék. Poroszország kénytelen a déli szövetség felállítását lehetőleg elősegíteni.“ Most tehát a dél-német szövetség a jelszó Poroszországban is, ha mindjárt csupán azért is, mert ezzel könnyebb lesz, alkudozásokba bocsátkozni, mint az egyes államokkal. A Bajorország elnöklete alatt tartott stuttgarti értekezlet, melyben a dél-német államok egymásközti viszonya s katonai szervezete volt megállapítandó, febr. 5-én befejeztetett. Eredménye még ismeretlen, a würtembergi hivatalos lap csak annyit jelent, hogy a tárgyalások általános egyetértésre vezettek az összes dél-német kormányok közt. A észak-német szövetségszervező miniszteri értekezlet is befejezte Berlinben f. hó 8-án üléseit, de az eredményt még nem ismerjük. Másnap a porosz országgyűlés bezáratott. A király bezáró beszédén az ismeretes porosz önérzet húzódik végig, de semmi újat nem tartalmaz. — Bismark gondoskodott arról, hogy a hazatérő országgyűlési tagok őt tovább is megtartsák jó emlékezetükben. T. i. az urakháza febr. 4-iki ülésében arról volt szó, hogy az északnémet parlamenti képviselők a törvény előtt felelősek legyenek-e, ha beszédeik nyomtatásban közzétételnek? Bismark e kérdésre igennel felelt. A szabadelvűek, mint elgondolhatjuk, nagyon megütköztek a porosz miniszter e nyilatkozatán , mert ennek folytán nemcsak ama lényeges parlamenti jog, a képviselői sérthetlenség, mely az egész polgárosult világban honos, sértetik meg, hanem e rendszabály, ha elfogadtatik, akadályozni fogja a parlamenti tárgyalások egész terjedelemben közlését, mely némely esetben veszéllyel járhatna a képviselőkre nézve. így most már oly lapok is elkeseredve beszélnek ismét, melyek Bismarkot újabban már dicsőíteni kezdték. — Az angol parlament f. hó 5-én nyittatott meg. A trónbeszéd Anglia külviszonyait barátságosak és megnyugtatóknak mondja; az Amerikávali viszályok elintézése végett tett javaslatoktól bizton reméli, hogy azok a meghasonlás minden okait mellőzendik, s a benső barátság viszonyát lényegesen előmozdítandják. Reformbillt név szerint nem igér ugyan, de a képviseleti reformot, a választási jog kiterjesztését határozottan kilátásba helyezi a következő nyilatkozattal: „A nép parlamenti képviseltetésének ügyére ismét föl fog hivatni az önök figyelme, és én azon bizalmat táplálom, hogy a mérséklet és kölcsönös türelem szellemében tartandó tanácskozásaik azon intézkedések elfogadását fogják eredményezni, melyek, anélkül, hogy a politikai hatalmak egyensúlyát kelletén túl megháborítanák, a választói jognak szabad kiterjesztését eszközük.“ A trónbeszéd a munkások viszonyára, az izlandi ügyre és a hadsereg állapotára vonatkozó törvényjavaslatok előterjesztését ígéri. A külügyeket illetőleg, azon