Eger, 1868 (6. évfolyam, 1-53. szám)

1868-11-19 / 47. szám

VI. évfolyam. Előfizetési du. Égész évre . Félévre . Negyedévre . . Egy hónapra i . 5 ff . 2 .. .V» ..kr. . i .$it . — 41­47. szám. EGE Politikai s vegyes tartalmu­ hetilap, megjelenik minden estiii­riökön. Kiado-hivatal: a ly­ceumi nyomda. Előfizeté­seket elfogitü •• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentseh G. könyvkereskedést s minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Hausenstein és Vogler. — Pester: Zeisler M. király-utcza 60. sz. November 1­1-én 1808. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó felé;«,# minden hirdetéstől 30 ki­fizettetik. A törvényhatóságok költségvetés­ s önálló pénzügyke­­zelés joga a független önigazgatásjog szempontjából (Folytatás.) Az 1848-adiki nagy vívmányok egyik legnagyobbika a nép­képviselet elvének s a vele járó felelős kormányszervezetnek beoltása alkotmányunk életerős fájába, minek a megyék eddigi jellegét szükségkép meg kelle változtatnia. E törvényczikkek folytán megszűnt a megye törvényhozói jellege, mivel a tör­vényhozás gyakorlásának joga szélesb alapokra fektettet­­vén a törvényhozás súlypontja a megyei gyülésteremből az egyes választókerületekbe tétetett át. E változott körülménynél fogva a megye tisztán önálló szabad közigazgatási szervezetté jön, azon jogosítványt tehát, t. i. a kormány rendeletei félretevésének jogát, mely tisztán a törvényhozói tagság kifolymánya volt, ezentúl többé nem gyako­rolhatja, véleményem szerint pedig azért nem, mert a megye mint ilyen nem törvényhozási lényeges alkatelem többé, — mely­nek e minőségénél fogva természetében feküdnék egy felelőtlen kormány ellenében az országgyűlés törvényes ré­szeként az ellenőrzési jogot is oly mérvben, mint maga a ma­gyar nemzetgyűlés,gyakorolni,­ hanem pusztán autonóm közigaz­gatási szervezet, melynek a törvényhozó testület kizárólagos jo­gosítványával élni jelen alakulatában nem lehet. Ha az 1848-adiki törvények czélzata az lett volna, hogy a megyék számára a tisztelettel félretevés jogát a közvetlen tör­vényhozói jelleg megszűnte után is föntartsa, akkor a megyei bi­zottmányokat úgy szervezte volna, hogy azok az egyes választó­kerületek­nek, mint a törvényhozói jelleget birtokló testületeknek lettek volna kifolymányai, mivel ily alakulásban a megyei bizott­mány mint 2—3 választókerü­let törvényhozói jogosítványainak élő jelvénye foglalná el a gyüléstermet, s így átszármazási jog­alapon az országgyűlés együtt nem ülése esetében gyakorolhatná is a tisztelettel félretevés jogát. De az 1848-adiki törvény erejénél fogva az egyes honpol­gár, midőn megyéje képviseletét közvetlen választja, korántsem mint törvényhozói joggal fölruházott egyén teszi azt, mert e jogo­sítványát csak választó­kerülete központján gyakorolhatja, ha­nem mint megyei lakos, kinek érdekében fekszik, az ősi önigaz­gatási jogot tényleg gyakorlatba venni, s ennek gyakoroltatása szempontjából választja ö meg megyei képviselőjét. Ha tehát az előrebocsátottaknál fogva a törvényhatóságok pusztán közigazgatási jelleggel bírnak, kérdés, melyek azon jo­gosítványaik, melyek őket önigazgatási függetlenséggel bíró ha­tósággá teszik ? Szerény véleményem szerint, a helyhatósági au­tonómia három nagybecsű jogosítványban központosul, s ezek: 1-ször a beligaz­gatási ügyekre vonatkozó sza­bályrendeletek alkothatásának joga; 2-or a b­el­ig­az­gat­ást kezelő tisztviselői kar független megállapításának jogával egybefüggő tiszt­viselőválasztási jog, mely csak a főispán kijelölési jogo­sítványa által van névleg korlátozva, s végre 3-szor a beli­­gazgatás szükségeit fedező költségek megsza­vazása, kivetése s beszedésének joga. E há­rom jogosítvány együtt birtoklásával áll s esik a megyei önigaz­gatásjog, ezek bármelyike hiányában minden lehet a megye, csak teljesen autonóm nem. Ezen körülírásban nem foglaltam bele a megyéknek 48. előtt az országos adókra vonatkozó joggyakorlatát, melynélfogva a megyék az országgyűlésileg megszavazott adókat fölrészle­tezhették s behajthatták; mivel én ezt nem a megye önigazgatás­joga, hanem az ország önkormányzati joga kifolymányának tar­tom. Pedig e kettőnek egymástól különböző természetét szoro­san el kell hazánkban egymástól választani, s nem szabad enged­ni, hogy egyik a másik rovására élősködhessék, mert ez utóbbi esetben vagy rendszeres belszervezetű­ magyar királyság nem lesz, vagy a megye független önigazgatásjoga szűnik meg. — Pedig nekünk magyaroknak érdekünkben áll mind az országos, mind a megyei autonómiát továbbra is föntartani, s oly helyesen i­s tisztán megállapítani mindkettőt, hogy századokra szóló élet­­i képességet hordozzanak magukban. Hogy a magyar király a megyéknek önigazgatásivá átala­­­­kulása alkalmával nem állított föl a megyétől független pénz­ügyi hatóságokat, hanem elnézte hat századig, hogy az országo­san megszavazott adókat is az autonóm megye hajtsa be, ezt tel­jesen értem, hiszen az egész adórendszer oly kezdetleges szabvá­nyok között mozgott, hogy azoknak végrehajtását egész nyugod­tan lehetett három évre választott tisztviselőkre bízni, mert hogy a kapuk szerinti kivetés s a rovássali nyugtázás 16 évi tanulmá­nyozást nem igényelt, azt, úgy hiszem, mindenki elismerendő, — de azt, hogy most e hatszázados gyakorlatból önigazgatási jogo­sítványokat gyártanak némelyek, s az autonómia végveszélyét látják abban, ha a megyei adószedők nem fogják az állami adó­kat is beszedni, ezt már nem értem. Ez utóbbi fölfogást tartom én ugyanis helytelennek, sőt igazságtalannak; midőn t. i. némelyek a megyei önigazgatás­jog ürügye alatt az állam önkormányzati jogainak egy részét kö­vetelik, nem gondolva meg, hogy ezáltal az egész államtest ere­jét csorbítják az egyes részek félreismert vagy képzelt előnyére. Hadd gyakorolja a pénzügyi kormány egész függetlenül, rendszeresen s akadálytalanul az ő önkormányzati jogát, és kö­telességét, bírjon saját parancsától függő végrehajtási szervezet­tel, melyet a tudomány s gyakorlat jelen követelményei szerint rendezhessen be, mert csak egy független kötelme teljesítésé­ben, s csak ily működési szabadság mellett vállalhatja magára az oly súlyos felelősséget; ez meggyőződésem az országos pénz­ügyi igazgatás tekintetében, de ruháztassék másrészt a megye is föl saját belügyeire vonatkozó pénzügyi önigazgatásjoggal, s szüntettessék meg a jelenleg már egészen indokolatlan kor­mánygyámság. Ha rá lesz a megyére egészen bízva pénzügye rendezése, nem kell attól félni, hogy nagy költségvetéseket fog majd készí­teni, az csak most történt, midőn nem volt semmi mérték, mely­hez alkalmazkodhatott volna; midőn nem ismerte a központi pénztár állását, s csak egyoldalúlag a szükségletek elsorolá­sára volt szorítva, holott ha majd egészen önállólag, minden fö­­lü­lvizsgálattól menten fogja megállapíthatni költségvetését, igen­is tekintetbe veendi azon terheltetést, melyet az országgyűlés szavazott meg, s a pénzügyi kormány a megyére kivetett, s az adózóknak még ezenkívül megmaradt adózásképességéhez aránylag szabandja majd meg saját szükségeit. Saáry Ferencz. (Vége köv.) Megyei kisgyülés. Kettős megyénk bizottmányának ehó 2-tól 4-ig tartott havi üléseiből a már közlötteken kívül közöljük még a következőket: Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter, az 1868.

Next