Eger, 1868 (6. évfolyam, 1-53. szám)
1868-11-19 / 47. szám
VI. évfolyam. Előfizetési du. Égész évre . Félévre . Negyedévre . . Egy hónapra i . 5 ff . 2 .. .V» ..kr. . i .$it . — 4147. szám. EGE Politikai s vegyes tartalmu hetilap, megjelenik minden estiiiriökön. Kiado-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogitü •• a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentseh G. könyvkereskedést s minden kir. postahivatal. _ Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Hausenstein és Vogler. — Pester: Zeisler M. király-utcza 60. sz. November 11-én 1808. Hirdetésekért minden halálozott sorhely után 4, bélyegadó felé;«,# minden hirdetéstől 30 kifizettetik. A törvényhatóságok költségvetés s önálló pénzügykezelés joga a független önigazgatásjog szempontjából (Folytatás.) Az 1848-adiki nagy vívmányok egyik legnagyobbika a népképviselet elvének s a vele járó felelős kormányszervezetnek beoltása alkotmányunk életerős fájába, minek a megyék eddigi jellegét szükségkép meg kelle változtatnia. E törvényczikkek folytán megszűnt a megye törvényhozói jellege, mivel a törvényhozás gyakorlásának joga szélesb alapokra fektettetvén a törvényhozás súlypontja a megyei gyülésteremből az egyes választókerületekbe tétetett át. E változott körülménynél fogva a megye tisztán önálló szabad közigazgatási szervezetté jön, azon jogosítványt tehát, t. i. a kormány rendeletei félretevésének jogát, mely tisztán a törvényhozói tagság kifolymánya volt, ezentúl többé nem gyakorolhatja, véleményem szerint pedig azért nem, mert a megye mint ilyen nem törvényhozási lényeges alkatelem többé, — melynek e minőségénél fogva természetében feküdnék egy felelőtlen kormány ellenében az országgyűlés törvényes részeként az ellenőrzési jogot is oly mérvben, mint maga a magyar nemzetgyűlés,gyakorolni, hanem pusztán autonóm közigazgatási szervezet, melynek a törvényhozó testület kizárólagos jogosítványával élni jelen alakulatában nem lehet. Ha az 1848-adiki törvények czélzata az lett volna, hogy a megyék számára a tisztelettel félretevés jogát a közvetlen törvényhozói jelleg megszűnte után is föntartsa, akkor a megyei bizottmányokat úgy szervezte volna, hogy azok az egyes választókerületeknek, mint a törvényhozói jelleget birtokló testületeknek lettek volna kifolymányai, mivel ily alakulásban a megyei bizottmány mint 2—3 választókerület törvényhozói jogosítványainak élő jelvénye foglalná el a gyüléstermet, s így átszármazási jogalapon az országgyűlés együtt nem ülése esetében gyakorolhatná is a tisztelettel félretevés jogát. De az 1848-adiki törvény erejénél fogva az egyes honpolgár, midőn megyéje képviseletét közvetlen választja, korántsem mint törvényhozói joggal fölruházott egyén teszi azt, mert e jogosítványát csak választókerülete központján gyakorolhatja, hanem mint megyei lakos, kinek érdekében fekszik, az ősi önigazgatási jogot tényleg gyakorlatba venni, s ennek gyakoroltatása szempontjából választja ö meg megyei képviselőjét. Ha tehát az előrebocsátottaknál fogva a törvényhatóságok pusztán közigazgatási jelleggel bírnak, kérdés, melyek azon jogosítványaik, melyek őket önigazgatási függetlenséggel bíró hatósággá teszik ? Szerény véleményem szerint, a helyhatósági autonómia három nagybecsű jogosítványban központosul, s ezek: 1-ször a beligazgatási ügyekre vonatkozó szabályrendeletek alkothatásának joga; 2-or a beligazgatást kezelő tisztviselői kar független megállapításának jogával egybefüggő tisztviselőválasztási jog, mely csak a főispán kijelölési jogosítványa által van névleg korlátozva, s végre 3-szor a beligazgatás szükségeit fedező költségek megszavazása, kivetése s beszedésének joga. E három jogosítvány együtt birtoklásával áll s esik a megyei önigazgatásjog, ezek bármelyike hiányában minden lehet a megye, csak teljesen autonóm nem. Ezen körülírásban nem foglaltam bele a megyéknek 48. előtt az országos adókra vonatkozó joggyakorlatát, melynélfogva a megyék az országgyűlésileg megszavazott adókat fölrészletezhették s behajthatták; mivel én ezt nem a megye önigazgatásjoga, hanem az ország önkormányzati joga kifolymányának tartom. Pedig e kettőnek egymástól különböző természetét szorosan el kell hazánkban egymástól választani, s nem szabad engedni, hogy egyik a másik rovására élősködhessék, mert ez utóbbi esetben vagy rendszeres belszervezetű magyar királyság nem lesz, vagy a megye független önigazgatásjoga szűnik meg. — Pedig nekünk magyaroknak érdekünkben áll mind az országos, mind a megyei autonómiát továbbra is föntartani, s oly helyesen is tisztán megállapítani mindkettőt, hogy századokra szóló életi képességet hordozzanak magukban. Hogy a magyar király a megyéknek önigazgatásivá átalakulása alkalmával nem állított föl a megyétől független pénzügyi hatóságokat, hanem elnézte hat századig, hogy az országosan megszavazott adókat is az autonóm megye hajtsa be, ezt teljesen értem, hiszen az egész adórendszer oly kezdetleges szabványok között mozgott, hogy azoknak végrehajtását egész nyugodtan lehetett három évre választott tisztviselőkre bízni, mert hogy a kapuk szerinti kivetés s a rovássali nyugtázás 16 évi tanulmányozást nem igényelt, azt, úgy hiszem, mindenki elismerendő, — de azt, hogy most e hatszázados gyakorlatból önigazgatási jogosítványokat gyártanak némelyek, s az autonómia végveszélyét látják abban, ha a megyei adószedők nem fogják az állami adókat is beszedni, ezt már nem értem. Ez utóbbi fölfogást tartom én ugyanis helytelennek, sőt igazságtalannak; midőn t. i. némelyek a megyei önigazgatásjog ürügye alatt az állam önkormányzati jogainak egy részét követelik, nem gondolva meg, hogy ezáltal az egész államtest erejét csorbítják az egyes részek félreismert vagy képzelt előnyére. Hadd gyakorolja a pénzügyi kormány egész függetlenül, rendszeresen s akadálytalanul az ő önkormányzati jogát, és kötelességét, bírjon saját parancsától függő végrehajtási szervezettel, melyet a tudomány s gyakorlat jelen követelményei szerint rendezhessen be, mert csak egy független kötelme teljesítésében, s csak ily működési szabadság mellett vállalhatja magára az oly súlyos felelősséget; ez meggyőződésem az országos pénzügyi igazgatás tekintetében, de ruháztassék másrészt a megye is föl saját belügyeire vonatkozó pénzügyi önigazgatásjoggal, s szüntettessék meg a jelenleg már egészen indokolatlan kormánygyámság. Ha rá lesz a megyére egészen bízva pénzügye rendezése, nem kell attól félni, hogy nagy költségvetéseket fog majd készíteni, az csak most történt, midőn nem volt semmi mérték, melyhez alkalmazkodhatott volna; midőn nem ismerte a központi pénztár állását, s csak egyoldalúlag a szükségletek elsorolására volt szorítva, holott ha majd egészen önállólag, minden fölülvizsgálattól menten fogja megállapíthatni költségvetését, igenis tekintetbe veendi azon terheltetést, melyet az országgyűlés szavazott meg, s a pénzügyi kormány a megyére kivetett, s az adózóknak még ezenkívül megmaradt adózásképességéhez aránylag szabandja majd meg saját szükségeit. Saáry Ferencz. (Vége köv.) Megyei kisgyülés. Kettős megyénk bizottmányának ehó 2-tól 4-ig tartott havi üléseiből a már közlötteken kívül közöljük még a következőket: Báró Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter, az 1868.