Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-04-08 / 14. szám

106 után 1860. évi május hó 12-től megítélve lévő 4%-tóli késedelmi kamat fizetésétől ezennel fölmentetik. Végül Thalabér Mór adóbehajtó állomásától felmentetvén, ezen állomás betöltésével a polgármesteri hivatal megbizatott. Hevesmegye központi választmányának ülése. Megyénk közp. választmánya f. hó 3-án, Zsaak László másodalispán elnöklete alatt, ülést tartott, melynek tárgya a kápolnai választás új határnapjára vonatkozó belügyminiszteri rendelet volt. A fölolvasott miniszteri rendelet következőleg hangzik: Heves és K.-Szolnok t. e. megyék központi választmányának.— Megütközéssel értesültem a központi választmánynak azon föltűnő határozatáról, mely szerint a kápolnai kerületben meghiúsult képviselőválasztás uj határnapjául f. évi május hó 26-ik napja jön kitűzve. A központi választmánynak a kápolnai kerület országgyűlési képviseltetését késleltető ezen határozata miáltal sem indokolható, mert a kápolnai kerületben fölmerült sajnos kicsapongásnak az illetékes közegek részérőli megvizsgálása, és a vétkesekül találandóknak megfenyíttetése a képviselőválasztástól különálló tény lévén, annak folyamatba vétele, illetőleg befejezésének bevárása a kápolnai kerületnek képviseletlenül hagyását épen nem indokolhatná, a pártfondorlatnak ily hosszú tartamú kiterjesztése pedig nem a fölizgatott kedélyek lecsillapítását, hanem épen az ellenkezőt, annak élesbbé fokozódását szülné: ezeknél fogva úgy a jó rend helyreállítása, és a már is elég hosszasan tartó sajnos izgatottság lecsillapítása tekintetéből, valamint az 1848-ik V. t. ez. szellemében is, melynek 36-ik §-a az uj szavazást, ha az egy napon be nem végeztethetik — már a következő napon megkezdetni és befejeztetni rendeli; — különösen pedig az országgyűlési f. hó ápril 20-ára egybehívott, f. évi február 6-án kelt kegyelmes királyi levél rendelkezéséhez képest, midőn a közp. választmányt fönérintett határozatának helytelen voltára komolyan figyelmeztetem, egyszersmind rendelem , hogy a kápolnai képviselőválasztásnak 1. évi május hó 26-ik napján leendő megtartása iránt hozott határozatát ezennel hatályon kívül helyezvén, szigorú felelősség terhe alatt újra, és akként intézkedjék, miszerint a kápolnai kerület országos képviselője, a f. évi ápril hó 20-án megnyitandó országgyűlésen pontosan megjelenhessék. Budán, 1869. év márczius 26-án. B. Wenckheim Béla m. k. Ezen miniszteri rendelet fölött két óráig tartó vita keletkezett, melyet Németh Albert nyitott meg egy, a királyi biztosra vonatkozó recriminatiókkal teli beszéddel, melyet azon indítvánnyal végzett, hogy a közp. választmány a belügyminiszteri rendelettel szemben ragaszkodjék továbbra is korábbi határozatához. Ezen indítvány mellett emeltek még szót: Csiky Sándor, Petrovich Bertalan, Zsoldos Imre, Vasváry Károly és Szederkényi Nándor, ez utóbbi azon módosítással, hogy a belügyminiszterhez egy bővebben indokolt fölirat intéztessék, mihez Németh A. és indítványa többi pártolói is csatlakoztak. A miniszteri rendelet elfogadása s annak értelmében ápril 20-ika előtt kitűzendő új határnap mellett tartottak jeles s megdönthetően érvekkel támogatott beszédeket: Vavrik Béla, Babics János és Babics István. Miután szólásra többé senki sem jelentkezett, elnök azon kérdést: elfogadják-e a miniszteri rendeletet, vagy fölirat mellett továbbra is ragaszkodnak a közp. választmány korábbi határozatához ? név szerinti szavazásra bocsátván, 26 szavazat a miniszteri rendelet elfogadása, 33 pedig a határozat föntartása s fölirat mellett nyilatkozott, s így ez utóbbi indítvány 7 szótöbbséggel határozattá emeltetett. E kérdés eldöntése után Zsendovics József indítványára a kápolnai választás határnapja máj. 26-ról, a máj. 27-re eső urnapi sz.ünnep miatt egy nappal előbbre, azaz máj. 25-re tétetett át. Végül Babics János a többség határozata ellen pártja nevében óvást tett, mely azonban jegyzőkönyvbe nem vétetett. Képviselőválasztások (Folytatás.) Újabban képviselőkké megválasztattak : Bereczken (Erdély), gr. Kálnoky Dénes jobboldali. Erzsébetvárosban: Patrubány Gergely és Dániel Márton jobboldaliak. Hátszegen: Barcsay Kálmán jobboldali. Jászkunság ladányi kerületében Hajdú Ignácz baloldali (nem Pap Mór, mint múlt számunkban más lapok után hibásan közöltük. A többi már közölve volt.) Kővár vidékén: Pap József és Buttyán László jobboldaliak. Medgyesszékben: Grazer Frigyes és Binder Lajos jobboldaliak. Sopronmegye kismartoni kerületében Török Sándor jobboldali. (A többit már közöltük.) Szászvárosszékben: Tanárky Gedeon és Wagner jobboldaliak. Vasmegye muraszombati kerületében Berke József baloldali. (A többi már közölve volt.) Eddig közöltük 396 választás eredményét, ebből jobboldali 235, baloldali 161, melyből mintegy 50 szélsőbaloldali. A jobboldal eddig 74-gyel van előnyben. Hátravan még Magyarországban és Erdélyben 13 választás. Ezenkívül új választásnak lesz helye az elhunyt Böszörményi László s Kossuth Lajos (két kerületben) és Kossuth Ferencz helyett, kik a mandátumot nem fogadták el, s végre mindazok helyett (Ivánka Imre, Madarász József, Vukovics Sebő, Babos Vincze, Ludvigh János, Lónyay Menyhért), az egyik kerületben, kik két helyen választattak meg. Végül megemlítjük, hogy Maligieri Bianca. (Történeti beszély.) (Folytatás: TAN A lelkész mélyen föl!élekzett,s szelid szemeit ájtatosan emelé az égre: „Csodálatosak az Úr urai,“ mondá alig hallhatólag. „S nekünk meg kell azt futnunk, a nélkül, hogy kérdeznek : miért ? Isten a bűnöst gyakran kegyével halmozni, a jámbort hangja átkaival tetézni látszik. Ez történt Lídiával. Hogyan ? azonnal elmondom.“ A padra ült Luigi mellé, odanyújtá neki kezét, melyet ez benső melegséggel szorongatott. „Mondtam már,“ igy kezdé szavait, „hogy én lombardiai származású vagyok. Pádua környékén egy kis községben lelkész valék, s hiveim között csendben s nyugodtan éltem könyveim s virágaimnak. A nagy világgal semmit sem törődtem. Istennel foglalkozni, őt műveiben, az élő s élettelen lényekben csodálni, ez volt éltem egyik főgyönyörüsége. Egyszer, midőn egy szép nyári este lakom ajtaja előtt ülve, a tündöklő csillagokat szemléltem, egy kocsi állt meg házam előtt. Két ur s egy nő lépett ki abból, s felém közelgetett. „Ön a lelkész?“ kérdezé az egyik, s miután igenlő választ nyert, folytatá: „Tüstént vezessen a templomba!“ „Minek?“ mondám: „Hogy bennünket megeskessen“, volt a válasz. Határozatlanul álltam előttök, s nem tudtam, mit tevő legyek. Akkor a nő eseöleg rám tekintve, megfogá kezem, szelid angyalhangon mondá: „Oh tegye meg ön, s én naponkint fogok Istenhez imádkozni boldogságáért!* Czá A. „S ezen nő az volt, ki engem ápolt?“ szakítá félbe Luigi. „Igen !“ mondá a lelkész, fejével bizonyitólag integetve. „De halld csak tovább Oly esdeleg nézett rám, s nem tudom, hangjának kedves zengése, vagy az arczából kisugárzó aggály és szeretet okozó-e, elég az hozzá, hogy kérésének ellentálai nem valék képes: a templomba vezettem őket. Sötét volt, csak az oltár előtt égő örök lámpa pislogott, s a megtelt hold halvány fénye vetett halvány világot a templom magasra emelkedő íve alá. Gyertyát akartam gyújtani, de az urak közül a magasbbik , kétségkívül a vőlegény, visszatartott: „Fölösleges,“ úgymond, parancsoló hangon, „megértjük egymást sötétben is.“ „No tehát kövessenek!“ mondám. Hallgatva jutottunk el a szentélybe, s én a lámpa pislogó fényénél az oltár lépcsőjére álltam. A magas ur megfogá a leány kezét, leborultak az oltár lépcsőzetére, s én néhány rövid, szivemből merített szavakkal, összekötöm őket az örök frigyre. Midőn az ünnepélyes igent kölcsönösen kimondták, s a szertartásnak vége volt, az ifjú nő férjének karjaiba omlott: „Most már egész valóm, mindenem, egész életem a tied!“ mondá elragadtatással. „Most már szerethetlek örökre!“ E pillanatban a lámpa meglobbant, lángja megvilágítá arczát, s megmutatá a legszebb vonásokat, melyek annyira el valának árasztva szerelem, ártatlanság , meghatottság és boldogság által, hogy magam is megbűvölve álltam előtte, s szerettem volna örökre ez angyali arczot nézni. Azután hozzám fordulva megköszönték szolgálatomat. Én kikisértem őket kocsijukig, mely velük azonnal gyorsan elrobogott.“