Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-07-15 / 28. szám

1­ 218 nők, hogy azokon csupán a cselédrendtartás segíteni nem fog, ezekre egészen külön intézkedések szükségeltetnek. Elvitázhatlan, hogy a szellemi műveltség, a jó erkölcsök, a lé­lek nemesítése nagy befolyással van az említett bajok eltávolítására , de nem mindig, mert soknál ki nem fejlesztettek, sokra pedig csekély hatással vannak. Szükséges tehát, hogy oly eszközök vétessenek igénybe, melyek a legkézzelfoghatóbban ébres­szék föl a cselédek­ben a munkásság ösztönét, melyek saját hasznukat kapcsolják össze a gazda iránti hűséggel, kitartó, állandó ragaszkodással, melyek saját érdekeik s jóvoltuk előmozdítását kössék szorgalmuk s becsületessé­gük kifejtéséhez. Ily eszközök nevezetesen a jutalmak. Általános tapasztalat, hogy a jó viselet s jó tettek megjutalmazása. felette nagy hatással van az erények s jó erkölcsök ébresztésére s fokozására. Soknál csak a jutalmazással lehet kivívni azt, mit sem a tanítások, sem fenyegetések, sem a büntetések nem eszközölhettek. Azért ezt kell alkalmazni cselédeinknél is; meg kell jutalmazni hűségüket, szorgalmukat, ragaszkodásukat, és ez buzdító ösztönül fog szolgálni arra, hogy mások is szinte oly viselet- és ösztönre buzdíttassanak. Ennek legbiztosabb módja p. o. bizonyos pénzösszegben álló jutal­mak, ajándékok kiosztása; de kétségbe vonhatlan, hogy nagy buzdí­tásul szolgál az oly jutalmazás is , mely a szerencsétlenekké lettek­nek, vagy betegeknek ápolást, az elöregedetteknek is tápot nyújt. Le­hetetlen, hogy hatalmas buzdításul ne szolgálna a jóra azon tudat, hogy jó viselet mellett segélyre számíthat, bármily szerencsétlenség érje is, és hogy öreg napjaira nem leend kénytelen koldusbothoz nyúl­ni, hanem biztos ellátásban részesülend. Könnyű belátni, miként ezen eszközökben igen nagy igazságos­ság is rejlik.­­ Mert ha a cseléd látja, hogy bármily kitűnő viselet mellett sem különböztetik más cselédektől; ha tudja, hogy a legjobb cselédnek is hasonló nyomorra kell jutnia betegségében, vagy vénsé­­gében, mint bármily más cselédnek; ez bizonyosan nem fogja ösztö­nözni nagyobb munkásságra s hűségre; s nem szolgálhat ingerül ereje nagyobb megfeszítésére, gondossága s ébersége élesztésére. Oly inté­zetek szükségeltetnek tehát, melyek kézzel foghatólag különböztes­sék meg a jó s­zász cselédet. Oly intézetek kellenek, melyek érezhe­tővé tegyék előnyeit. Ily eszközök nevezetesen a külföldön nagy el­terjedésnek örvendő „cselédi segélypénztárak.“ Ilyenek különösen a „cselédeket jutalmazó, ápoló egyesüle­te­k“. Ezek részint azon czélt tűzik ki, hogy a cselédi hűségért, ra­gaszkodásért, (mely különösen a több éven át ugyan egy gazdánál való szolgálatban tűnhetik ki) jutalmakat os­szanak ki; részint oda működnek, hogy az elvénült vagy tehetetlenné lett cselédek becsüle­tes ellátásban részesítlessenek. Lehet-e czért külön is választani, és csak vagy a jutalmak osztását, vagy az ápolást tűzni ki czélul, de lehet ugyan egy társulatnál mindkettőt összekapcsolni. Városokban, hol mind a cselédek, mind a vagyonosb cselédtar­tó polgárok száma nagyobb szokott lenni, semmi nehézség sem forog­hat fenn ily társulatok alakításában. De nem járhat az sok nehéz­séggel falukon sem, mert itt ismét több községbeli birtokosok s gaz­dák egyesülhetnek, hogy egy bizonyos vidék cselédsége felett gyakorolják a jutalmazási bíráskodást. Az elősorolt intézeteken kívül, a cselédi osztály erkölcsi és munkássági javításának eszközlésében nagy fontossággal bírnak azok is, melyek a takarékosság ébresztésére, szilárdítására s minél nagyobb elterjesztésére vezetnek. Minden osztálynál nagy haszna van a takarékosság terjedésé­­sének, igy hasznos, sőt szükséges a cselédeknél is, kiknek kerese­tük csak igen csekély összegecskékre van szorítva, s kiknek sorsuk nagyon is bizonytalan s ingatag, mihelyt nincs alkalmuk vagy képes­ségük a szolgálatra. Az által szükségkép elvonatnak a fényűzéstől. Mert mihelyt a cseléd megszokja a takarékosságot, nem lesz többé hajlandó haszon­talan költekezésekre. A takarékosság épen abban áll, hogy a kiadá­sok, költekezések összeszorittatnak, hogy igy megtakarittathassék bi­zonyos összeg. A cselédeket visszatartani a fényűzéstől fölötte szükséges. Er­kölcsi jövőjük s ennek biztosítéka legnagyobb részt ezen ragályként terjedő rész elnyomásában központosul, mert a fényűzési szenvedély számos jellemtelen tett forrásául szolgál. Napról napra magasb fényű­zési vágyaikat bérükből ki nem elégíthetvén , készek minden módot fölhasználni, hogy pénzhez juthassanak. Elidegenítik a mihez hozzá férhetnek, s mit könnyen pénzzé tehetnek. A cselédi lopásoknak s különféle csalásoknak legfőbb oka s forrása azon bűnös vágy, hogy fényüzési kivánataikat, melyeket már valódi szükség gyanánt tekinte­nek, kielégithessék. E czélnak megfelelnek az úgynevezett „cselédosztály ta­karék egyletek“. Ezek abban állanak hogy a cselédek szövetkez­nek s mindenki köteleztetik bizonyos időben p. o. hetenkint vagy ha­­vonkint nehány krajczárt az egyleti takarékpénztárba betenni. Ezek czélszerü kezelés alá helyeztetnek s a betevőknek rendes kamatot hoznak. Ha beismerjük, hogy saját érdekeink kívánják a cselédek javí­tását, akkor be kell ismernünk, hogy nekünk kell arra is törekednünk, miszerint nálunk is ily társulatok alapíthassanak, s a cselédosztály helyzetén mielőbb segítsünk. L­őrinczfy János: Országgyűlési tudósítás. A képviselőház jul. 5-én tartott ülésében 15 kérvény nyujta­tott be, melyek megtörténte után az interpellátiók következtek. A mai ülést főleg a miniszterek vették igénybe. A miniszterelnök Ivánka Imre által a keleti vasút tárgyában hozzá intézett interpellátióra vála­szolt, mely az interpellálót kielégíté. A belügyminiszter Iványinak vá­laszolt Pécs városába küldött királyi biztos iránt tett múltkori inter­­pellátiójára. Irányi az interpelláló napirendre tűzését kérte. Ugyan­azon miniszter válaszolt Mednyánszk­y és Madarásznak a Somogy me­­gyébe küldött kir. biztos iránt; ezután még három képviselő interpel­­látiójára adott választ. Báró Wenckheim után gr. Mikóra került a sor, míg végre a napirendre térhettek. Először is Vukovich higgadt és nyugodt szavakban reflectált az igazságügyminiszter 3 iki ülésben mondott beszédére , melyre miután az igazságügyminiszter is néhány észrevételt tett volna, a szombati ülésben fölmerült kellemetlen ügy befejezettnek nyilváníttatott. Tárgyaltatott még a népszámításról szóló törvényjavaslat. A júl. 6-iki ülésben szavazás történt a felett: elfogadja-e a ház a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban részletes tárgyalás alapjául ? 400 igazolt képviselő közül igennel sza­vazott 203, nemmel 156, távol volt 40, az elnök nem szavazott, tehát a törvényjavaslat csak 47 szótöbbséggel fogadtatott el a részletes tárgyalás alapjául. Elfogadtatott s hitelesíttetett a népszámlálásról szóló törvényjavaslat. Következett a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A 7-iki ülésben ismét a kérvények, interpellációk és indítványok egész sora előzte meg a napirenden levő törvényjavaslat részletes tár­gyalását, s ma is, mint máskor, a baloldal kifogyhatlan volt a szemre­hányásokban. Legutoljára még Horváth Döme röviden elfogadásra ajánlván az osztály fogalmazását, 64 szavazattöbbséggel elfogadtatott a törvényjavaslat 2­ 3 §§-a a bizottság szövegezése szerint. A 8-iki ülésben egy halmaz­kérvény benyújtása után Csiky Sándor a delegátusoknak adandó 10 ft napi dij ellen szólalt föl, kinek fölszólalását egy pár szélső baloldali pártolta ugyan , de Tisza Kálmán a 10 frt elleni támadást hasonlónak találta ahhoz, mintha verébre ágyú­val lőnének, miután itt a népet nem súlyosan terhelő nagy összegről van szó, s továbbá világszerte szokás a napi dijakat megkétszerezni, ha az illetők rendes működési helyükön kívül vannak, azért ő megadatni kí­vánja a kettős napi dijt; a 10 ft napi dijt a ház helybenhagyta.Napirenden volt a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat részletes tár­gyalása, nevezetesen pedig Deák Ferencznek a 3-ik §. után az állam­­bíróság iránt javaslatba hozott módosítványa. E módosítványban az foglaltatik, hogy egy állambíróság véleményt adjon a jelöltek, a fo­lyamodók felől minden egyes bírósági kinevezés esetében. Első volt Tisza Kálmán, ki a módositvány ellen szólt, utána többen. Egyedül gr. Zichy Nándor védte a módositványt, mely miután a jegyző által még egyszer felolvastatott volna, szavazás alá került; 401 igazolt kép­viselő közül 110 a módositvány mellett, 126 pedig ellene szavazván, a módositvány 16 szavazattöbbséggel el­vettetett. Folytattatott a tör­vényjavaslat részletes tárgyalása. A júl. 9-iki ülésben fejeztetett be a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. A napirendre tűzött tár­gyak közt volt a pénzügyi bizottság jelentése, a főrendiháznak az 1869. t. sz. bővítéséről szóló törvényjavaslat érdemében átküldött üze­nete tárgyában. A pénzügyi bizottság által javasolt módosítványt a ház elfogadta. Következett még a közp. bizottság jelentése a nyugati vasút tárgyában, és a gazdasági bizottságok jelentései. A júl. 10-iki ülés legnevezetesebb momentumát képezte a bí­rói hatalomról szóló törvényjavaslat végleges megszavazása. 402 iga­zolt képviselő közül igennel szavazott 184, nemmel pedig 109, s így a törvényjavaslat 75 szótöbbséggel elfogadtatott. Ma több bizottság tett jelentést a háznak.

Next