Eger, 1869 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1869-09-16 / 37. szám

Szeptember 1fi-án 1869. VII. évfolyam Előfizetési díj: Egész évre . . 5 ft­­ kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 kr. Egy hónapra . — 45 kr. Egyes szám . — 12 kr. 37 szám. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden halálozott petti sorhely után 4, bélyegadó fejéb­en minden hirdetéstől 30, nyitótérben egy petit sorhelyért 8 kt fizettetik. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda, k­­ifizetéseket elfogad­­ó szerkesztőség (Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch O. könyvkereskedése s minden kir. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért előre befizetendő , egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. Hirdetéseket elfogadnak: Bécsben: Haasenst­ein és Vogler. — Pesten: Zeisler M. király-utcza 47. sz. előfizetési fölhívás AZ POLITIKAI S VEGYES TARTALMÚ HETILAPRA. Előfizetési föltételek. Egész évre.....................................................5 ft — Félévre ....................................................2 ft 50 kr. Negyedévre....................................................1 ft 30 kr. Egy hónapra.........................................................— 45 kr. Egyes szám....................................................— 12 kr. Kérjük az előfizetési pénzeket az „Eger“ kiadó­ hivata­lába (lyceumi nyomda), vagy a szerkesztőséghez (Széchenyi­­utcza 26. sz.) mielőbb bérmentesen beküldeni. T. gyűjtőinknek hat előfizető után egy tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. A lap pontos szétküldése iránt gondoskodni fog Az „Eger“ kiadó­hivatala. Melyek legyenek az ipartörvény főelvei ? (Vége.) Múltkor egész törekvésünket odafordítók, hogy az ipar teljes szabadságának elvét minél nagyobb világításban védelmezzük, s most áttérünk egyes nagyfontosságú követelményekre, melyek elősorolásánál az „Anyagi Érdekeink“ egy jeles czikkéhez tartjuk magunkat. E szerint legelső föltétele a szabadelvűségnek, hogy lehetőleg minden polgári élethivatás, mint ipar, az ipartörvény által szabályoz­­tassék. Az olyan ipartörvény nem lehet szabadelvű, mely a keresetá­gaknak csak csekély számára terjed, s melynél még e csekély szám is tömérdek rendőri, rendészeti intézkedés által kivételeztetik. A Mai nap például okvetlenül szükséges, hogy a nyomdászat, sőt az ü­gyvédkedés és az orvosi gyakorlat is, mint más kereseti ágak, az ipartörvény határozatai alá vonassanak. Általában véve, kivétel­nek csak oly kereseti ágakra nézve lehet helye, melyeknek viszo­nyai egészen sajátságosak, pl. a bányászat, a katonai szolgálat, me­zőgazdaság, vagy oly személyekre, kiknél a foglalkozás azonossága és folytonossága egészen hiányzik, pl. a napszámos-munkásoknál stb. Ez első föltétele a szabadelvűségnek. A másik föltétel abban áll, hogy az ipar Uzelme lehetőleg sza­bad legyen az állami vagy hatósági beavatkozástól. A hatósági ár­szabásoknak a nem egyedárusági iparoknál semmi szín alatt nem adható hely. Mert ez esetben a foglalkozás megszűnik ipar lenni, mely mint ilyen csak a szabad verseny szabályait ismerheti irányadók­nak. A hatósági beavatkozás az ipar megkezdésére, vagy mint mon­dani szokták , az iparjog elnyerésére is vonatkozik. Az ipar meg­kezdése csak olyan iparágaknál tehető bizonyos nehezítő feltételek­től függővé, mely iparágakra nézve a közérdek és közbiztonság te­kintetéből a rendőri ellenőrködés mulhatlanul szükséges. A munkaadó és munkás közötti viszony az illető felek tökéle­tes szabad egyezkedésére bízandó. A dolog természete azt hozza magával, hogy minél szabadabb és emberhez méltóbb helyzetben van az iparos­ munkás, annál többen fognak a külföldről és a hazai foglalkozás egyéb ágaiból az ipar felé özönleni, és akkor azután elő­áll annak lehetősége, hogy a munkásvalamitást a kínálat és kereset egészséges szabályai szüntessék meg, szóval, e tekintetben nem a méltánytalan és oktalan elnyomási rendszert, hanem a nemzetgaz­daság helyes elvein alapuló méltányossági rendszert kell életbelép­tetni. Egy jóravaló mester sem ad sokat azon jogra, hogy segédeit erőszakkal hatalmában tarthassa, mert jól tudja, hogy ilyen munká­ban nincs köszönet. Az újabb időben mindig nagyobb-nagyobb jelentőséget nyert a segédek önsegélyének azon sajnálatos neme,mely a tömeges munka­megtagadásban rejlik. Az ipartörvénynek e tekintetben is színt kell vallani: vajjon a rabszolgaság újabb nemének, vagy az emberi jognak akar-e érvényt szerezni ? Ha az ipartörvény a szabad ipar zászlaja alatt lép életbe, ilyen munkamegtagadás (strike) esetében a tiszta jogi álláspontot kell elfoglalnia. Minden embernek joga van dol­gozni, vagy nem dolgozni; e szerint senkit azért, hogy a munkát megtagadja — ha egyéb vétséget el nem követ — büntetni nem le­het, és nem szabad. Ellenben felelőssé lehet valakit tenni azért, ha szerződését megszegi; felelőssé lehet tenni a szerződés­szegés által okozott kárért teljes mértékben, meg lehet állapítani, hogy e kárté­rítési igény kiterjed a kárt okozónak minden jövendőbeli keresménye­ire ép úgy, mint más világos adósság: szóval, a brutális rabszolgai kényszer helyébe az emberhez méltó felelősséget lehet és kell állítani. A szabadelvűsé­g negatív követelményeinek egy olyan ipartör­vény, mely a föllebbi elvekre volna alapítva, talán eleget tenne. De a mai világban a „laissez faire,laissez passer“ elve nem lehet elégsé­ges, különösen oly államban, hol az ipar és iparos-osztály még na­gyon el van maradva. Nálunk az államnak arról is kell gondoskod­ni, hogy iparos-osztályunk versenyképessé lehessen, hogy az iparos­szakképzettség megszerzése lehetővé tétessék s biztosittassék. E czélból az iparos-oktatást az államnak minden kitelhető esz­közzel elő kell mozdítania. A legfőbb feladat — az iparisko­lákról való gondoskodás — az ipartörvény körén kívül esik, de magában az ipartörvényben is tehetni elég intézkedést a végett, hogy a tanulási ösztön a fiatal iparos-nemzedékben fölkeltessék, vagy a­hol az akarat hiányzik, ez akarat alkalmas rendszabályok által pótoltathassék. — A tanulási kényszer megszégyenítő eszköz

Next