Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1870-01-13 / 2. szám
A magyar kormány kész vadászati törvényjavaslata, bár tagadhatlanul egyik-másik rendelkezése ellen alapos kifogást tehetni, megfelel a kor követelményeinek, s a nemzetgazdászat nagy érdekeinek ; sőt úgy látszik, hogy az abban elfogadott bérleti rendszer a nép közvéleményével sem ellenkezik; megyénkben legalább már 1861-ben történtek a vadászti jog ily kibérlései, igy keletkezett pl. a „mátrai vadásztársulat“ is. A mi hiányait illeti, országgyűlésünk számos szakférfiút bir kebelében, kiknek körültekintő bölcseségétől várjuk s reméljük, hogy a szükséges módosításokat annak idején közmegelégedésre eszközlendik. Nekünk csak egy óhajunk van: hogy a javaslat, mely az erdőtulajdonosoknak is, legalább közvetve hasznot ígér, mielőbb szentesítést nyerjen. Lőrinczfy János: Megyei élet. Az 1869-ik év deczember hó 27-én és következő napjain folytatva tartott bizottmányi ülésben előterjesztett Irod alispáni jelentés tárgyai közül kiemeljük a következőket: Az utóbbi ujonczozás következő eredménnyel ment véghez: A Tárna-, Gyöngyös-, Tisza- és Mátrajárásban volt mind az 5 korosztályban..................................................... 8589 egyén. Ezek közül besoroztatok a rendes hadsereghez 1015 „ a póttartalékba . 92 „ a honvédséghez . 1217 „ összesen 2.324 „ Családi tekintetből ideiglenesen felmentetett. 1727 „ mérték hiányából.................................................... 705 „ távol volt.............................................................1416 „ a hadseregben már szolgálatban volt . . . 13 „ tévedésből fölvétetett ...... 34 „ szemlélet végett kórházba vitetett .... 4 „ fölülvizsgálatra rendeltetett................................... 2 „ összesen 8589 A besorozottak közül a 25. és 27. §§. értelmében tényleges szolgálat alól fölmentetett , s az utó-állitások kellő eredménynyel minden hó 1-én és 15-én folyamatban vannak. A közmunkára nézve 1869. év folytán beérkezett jelentések a következő eredményt tüntetik föl: Az összes közmunka volt 1869. évben : Két-igás napszám : 41,880 egyigás „ . 1,525 kézi „ . 1.39,056 Ennek összes értéke a megváltói árak szerint : 41,880 két-igás napszám 1 írtjával . . . 41,830 ft 1525 egy-igás napszám 50 krral . . . 762 ft 50 kr 139,056 kézi napszám 20 krral . . . 27,311 ft 20 kr összes érték. . . 70,453 ft 70 kr. Ebből megváltandónak bejelentetett 13,060 igás napszám 1 forintjával 13,060 ft 965 egyfogatú napszám 50 krral . . 482 ft 60 kr 24,216 kézi napszám 20 krral .... 4843 ft összesen: . 18,385 ft 50 kr maradt természetben leszolgálandó : két-igás napszám . , 28,820 egyigás „ 560 kézi „ 114,841 ennek pénzértékét véve 52,068 ft 20 kr. Ebből ledolgoztatott az 1869. év I. felében : két-igás napszám . 5,013 egy-igás „ 23/ kézi 12,226 maradt az 1869. év II. felében ledolgozandó: két igás napszám 23,807 egy-igás „ 320 kézi „ 102,615. «§ TA N CZ A. A sashoz: Királyi sas! ki messze, fönn lakói, A sziklabérczen, ott, a hol A felleg ül csupán ; — Királyi sas! — talán megengeded ? — Szeretne szólni im veled Az árva pittypalatyi Panaszkodás, és dallám hangodat. Hogyan? hát ilyen hangot ad A sas ? — csodálkozom. Ki szárnyain a nap felé mehet, Sasnak megfagyni! nem lehet, Hiában mondod ezt ! Te sas vagy ah! és nem hitvány madár; Ez is, ha fázik, őszre jár —Meleg vidékre tér. Röpülj, röpül a fényes nap felé, Hisz a tied, a lelkedér ! Elvisznek szárnyaid. Itt égj el inkább, hogysem lelkedet Fagyos lehével ölje meg A néma dermedés. Ha halni kell, az énekes kebel Szeretve, égve haljon el — A költő sorsa ez l ^ ‘ ÍMávi " f 1 JO Az elveszett gyermek. (Folytatás.) Egy negyedóráig állott a házaspár az ajtó előtt, már lakatos után akart menni Eduárd, midőn John és Betti megérkeztek. J hu egy nála levő kulcssal megnyitá az ajtót. Betti elbeszélte úrnőjének, hogy semmit sem látott, s m g mi is majd hogy ki nem nyomták belőle a lelket Mari fölszaladt a lépcsőkön, és benyitott a gyermek szobájába, — az üres volt. „Hannah! Hannah!“ — kiáltozák Eduárd és Mari. Semmi felelet A gyermeknek és Hannahnak semmi nyoma. A hálában megijedt nő kétségbeesett aggodalmában nem tudott többet szólani, és egy székre hanyatlott. Eduárd heves kifakadásokban adott kifejezést méltó haragjának, hogy — mint gyanítá — a kivájcságtól fizetve, ő is elment, és a gyermeket magával vitte. Ezalatt John, a hű és okos szolga, egy átellenes házba ment, hol egy beteges kisasszony lakott ki szórakozást, s egész nap az ablak mellett ült, azt nézvén, mi történik a szomszéd házak előtt. John a kisasszonytól hazajővén, elbeszélte urának, hogy tíz órakor egy liberiás inas ment be a házba, ki nemsokára kijött Hannáhival, ki a gyermeket karján vitte. Mindketten lefelé mentek. Ekkor nagyot lélekzett Clarendon úr, ő ismerte ez inast, mint Hannáknak nagybátyját, és gondolá: az inas ura házánál adott helyet valamelyik ablakban, a gyermek tehát, nincs veszedelembení Hannah csak azt várja, hogy az utczán szűnjék a tolongás, és visszatér. Clarendon úr igyekezett Maiját is megnyugtatni. De ő vigasztalhatlan volt, és keserű fájdalommal monda: „Talán sohasem láthatom többé az én angyali Hedvigemet. Oh miét is moenem el hazulról?! Örökös bánat lesz osztályrészem.“ ... Johnt ura az inashoz küldötte. Egy óra múlva jött vissza , de aróta után ítélve, nem a legjobb hír. pl. Spark, az inas, azt beszélte neki, hogy az ura által várt vendégek nem érkeztek meg, tehát egy utczára néző ablak maradt rendelkezésére, azért ment unokatestvérét elhívni. Ez eleinte vonakodott, de a kedvező idő és az út rövisége végre is rábírták az ajálat elfogadására.