Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1872-05-30 / 22. szám
170 E gyűlésen határozatba ment, a május hóban tartandó országos magyar gyógyszerészek Pesten tartandó nagygyűlésén magát képviseltetni ; képviselőkül Köllner és Schuttág gyógyszerészek jelöltettek ki, a titkár által szerkesztett felhatalmazással, illetőleg üdvözlettel. Május. Kórjárat ugyanaz. Az egylet főtörekvése mindig oda lön irányozva, hogy vagyonához képest mindazon eszközöket megszerezhesse, melyek nélkül az óriásilag haladó tudománnyal lépést tartani lehetetlen, járassa tehát mindazon hetilapokat, folyóiratokat, melyek velünk megismertetik, és úgy a tudomány terén tett újabb tapasztalatokat, mint amennyire értékesítik a józan gondolkodáson alapult régieket ; megjelentek ez évben nagygyűlésileg meghatározva: Orvosi hetilap, — Gyógyászat, — Gyógyszerész hetilap, — Medic. Presse, — Medic, chir. Rundschau. — Medic. Wochenschrift. — Prager Vierteljahresschrift. — Journal für Kinderlrht.— Ungar. medic, chir. Presse. — azon kivül az egylet mint a m. könyvkiadótársulat tagja többrendbeli kitűnő fordított müveket kapott — és igy az orvosi irodalom legválogatottabb magyar és német szaklapok, folyóiratok és fordított művek a kényelmesen berendezett egyleti helyiségben mindenkor minden tagnak rendelkezésére állottak. Évi jelentésemben az egylet legfőbb és legfontosabb 2 factoránál kellene hosszabb ideig időznöm, de ép ez kevés anyagot szolgáltat reá; e két főfactor közül az egyik szellemi fejlődésünk repraesentansa, és ez az egylet könyvtára, a másik anyagi helyzetünk képviselője, és ez pénztárunk; ami az elsőt illeti, ez csak annyiban szaporodott ez évben, amennyiben a m. könyvkiadó társulat által fordított müvek részesei lettünk, a másik miután legnagyobb erélylyel Köllner Lőrinc pénztárnokunk által kezeltetik és utóbbi egész terjedelemben a nagygyűlés által megválasztott bizottság elé terjesztetett, általam részletesen mellőztetik, csak annyit általánosságban mégis fölemlítek, hogy annak állása nem a legkedvezőtlenebb. Ez tisztelt nagygyűlés — lefolyt évi működésünk rajza , és valóban kimondom azt, hogy azon válságos körülmények közt, melyek csak a helybeli beavatottak előtt ismeretesek tisztán — ennyit is tenni áldozat volt azokra nézve, kik fáradhatlan buzgósággal az erélyes és lankadatlan elnököt minden után követték. A nagygyűlés jegyzőkönyvét a jövő számban hozzuk. Schivarc, titkár. Pincegazdászatunk. (Vége.) Hogy a bort — kivéve hazánk némely vidékén, — minden bortermelő helyen söprűjéről bizonyos időszakban és körülmények közt levonják, azon tapasztaláson alapszik, hogy a színbor így jobban eláll, tisztább izüvé és szebb színűvé válik. És ha ezt nem követjük el, főleg gyöngébb évi és kerti borokkal, már az első nyáron, rothadó forrásba mennek át, s többször hasznavehetlenekké lesznek, kivált ha vastag fajta szőlőből kerültek. A söprörüli levonás történhetik a selejtes kerti szőlők termésénél mindjárt — mihelyt megtisztultak, decemberben, vagy a rendes időben február s martius havakban, de nem tarthat tovább mint szőlőfakadásig, midőn is a boroknak rendes első korszaki forrása előkerül; — jobb eddig nem halasztani, hanem febrs martiusban hajtani végre. A lehúzásra pedig tiszta vagy éjszaki szeles idők választassanak. Tudni akarják némelyek, hogy alszeles és esős időkben a finom söprürészek úszkálván a borban, hibás fejtés történik, én azonban, lévén jó mély pincém, ez állítás igazságát nem tapasztaltam. Eger vidékére egy tekintet még ügyelmet érdemel. Szükségese a veres borokat lefejtéskor megkénezni? Miután a kéngőz a vörös boroknak szinére ártalmasan hat, ezeknél nem alkalmaztatik a kénezés , de főleg első törkölyröli levonáskor legtöbb esetben tisztára öblített s kiszikkasztott hordókba fejtetnek le. Későbbi levonáskor vagy ■4 TARCA. fc- Egy iparlovag. Az iparlovag — két lábú tollatlan állat. Egy Daminimádó psycholog azt mondja valahol, hogy az ember nem egyéb, mint qualifikált állat, s ha bármelyik embert figyelmesebb vizsgálat alá vesszük, arca s jelleme vonásaiból nem nehéz felismernünk, hogy melyik állatfajnak képezi hatványozott fokban kifejtett exemplárisát. Avagy ki nem látott már életében az embereknél sasorrot, macskaszemet, kecskeszakállat, nyúl-, csuka-, vagy borjúszájat, szamárfüleket, majompofát: ki nem észlelt már az emberi jellemekben galambszelidséget, tigrisdühöt, evetfürgeséget, lajhártunyaságot, birkatürelmet, rókaálnokságot, s több efféle állati természeteket ? Az iparlovag e tekintetben különösen kiemelkedik az emberállatok közül. Sajátságos mixtum-composituma az oroszlánnak és légynek, a rókának és lajhárnak, a pávának és disznónak, s a fránya tudja még, hány és miféle állatnak. Az iparlovag maga egy menageria. Vakmerő, mint egy oroszlán, vagy ha úgy tetszik orszlán, tolakodó és szemtelen mint egy piaci légy ; tunya, mint a bradypus ; impertinens ravasz, mint a róka ; pöffeszkedő, mint a páva ; s szennyes, mint a sertés._ Ezért „két lábú tollatlan állatf1 az iparlovag. Öltözetét a zsibvásáron szerzi — kontóra, ha valamely jámbor izraelita polgártársat, ki ócska ruhákkal geschaftel, lefőzhet. De azért ő tartja magát a legnagyobb gavallérnak. Unge ugyan rongyos, de papiros-kráglija s kézelője hófehér; cipője feje Jack, hogy talpa nincs, az mit sem tesz. Doszkin kimondhatatlanja sem födi ugyan be teste azon részét, melylyel a divánra vagy korcsmaszékre helyezkedik, de hajdan grófi lábszárakon diszlett, s bár frakkját és magastetejü kalapját utóbb egy kellner hordta, — de azért mindkettő a legújabb divat szerint készült. Orcája piros, bár se országa, se hazája. Vallása: „Ein Gott, ein Rock.“ Különös ismertető jele : zwikkert hord, ablaküvegből. Foglalkozása : universális vállalkozó. Az iparlovag tudniillik semmi, és — minden. Semmit sem tanul, mégis mindent tud — legalább ő azt mondja. Annyi bizonyos hogy mindenre vállalkozik ; a verkli-hajtástól egész a — regényírásig. Ha kell : művész, ha kell : statiszta. Sajátkezű aláírása — némely desperátus váltókon látható. Neve a kávéházi publikumnál : „kozák11 ; miért ”, udvarias viszonzásul, a publikum tagjait „balekoknak”" tartja. Az iparlovag — parasita. A parasita pedig tudós Pápai Páriz Ferenc uram szótára szerint: „ebéd és vacsora lesz.” Az iparlovagnak tudniillik az az egyetlen dolga, hogy éjjel-nappal azon töri a fejét, hogyan jusson ebédhez és vacsorához? E rövid leírásból is láthatja a nyájas olvasó, hogy az iparlovagoknak tömérdek sok fajtája vagyon, melyeknek felsorolása ép oly fáradságos, mint hálátlan munka volna, azért ezúttal csak egy nem mindennapi példányt akarunk e csudabogarakból bemutatni. A história, mit elmondandók vagyunk, s melynek hőse az aufkálandó iparlovag, itt történt, vidékünkön. Számos olvasónk ismeri annak egyes részleteit, s így hisszük, hogy az összefüggésben előadandó egész is érdekelni fogja. A dologban az a legfőbb, hogy szóról szóra megtörtént, s puszta mezetlenségében, prózailag előadva is elég érdekes és komikus, hogy mulattasson. Ennyiben tehát nem hasonlít ugyan az imelygős novellafélékhez, melyekben érzékenyen előadatik, mint szerette meg Eduardó Kunigundát, Kunigunda pedig Eduárdót, s mint lettek végre, sok viszály után, egymás karjaiban boldogok. Sebaj ! Egy praktikus haszna talán mégis lesz elbeszélésünknek; az t. i. hogy t. olvasóink közül többen rá fognak ismerni e „jómadárra", ha környékükben megfordul, mert, úgy hisszük, most is szerte kóborol e szép hazában, szemérmetlenül kizsákmányolva a magyar jószívűséget, vendégszeretet s kijátszva a jóhiszemüeket. Megérdemli hogy útlevelét mindenütt brevi mann írják meg. Az 1870-ik évi nyár derekán, egy verőfényes napon délelőtt egy fiatal ember állított be hozzám. Ismeretes dolog, hogy én mint aféle dilettáns muzsikus, a művészetnek olyan apró, de elég buzgó apostola vagyok, s a mellett az „Eger" újságnak is egyik hátramozdítója lévén, könnyen érthető, hogy ily qualification! mellett, az ide vetődő vándorművészek többnyire engemet is szoktak első sorban fölkeresni. A belépő ifjonc derült arca elég alkalmas volt arra, hogy első pillanatra kedvező benyomást tegyen. Öltözéke azonban, a rongyos cipők, tarka bugyogó, s fakó színü kabát, melyen ujjnyira hevert a barátságos egri utcai por, s nem épen szolgálhattak előnyös ajánlatára. Mindezt elég időm volt kényelmesen végig szemlélni, míg különös vendégem sok önhittséggel, nonchalance-al, világfias hangon, s egy szuszra végig recitálta azt, a mi következik. (Folyt, köv.)