Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1872-05-30 / 22. szám

170 E gyűlésen határozatba ment, a május hóban tartandó országos magyar gyógyszerészek Pesten tartandó nagygyűlésén magát képvi­seltetni ; képviselőkül Köllner és Schuttág gyógyszerészek jelöltettek ki, a titkár által szerkesztett felhatalmazással, illetőleg üdvözlettel. Máj­us. Kórjárat ugyanaz. Az egylet főtörekvése mindig oda lön irányozva, hogy vagyoná­hoz képest mindazon eszközöket megszerezhesse, melyek nélkül az óriásilag haladó tudomán­nyal lépést tartani lehetetlen, járassa tehát mindazon hetilapokat, folyóiratokat, melyek velünk megismertetik, és úgy a tudomány terén tett újabb tapasztalatokat, mint a­mennyire értékesítik a józan gondolkodáson alapult régieket ; megjelentek ez évben nagygyűlésileg meghatározva: Orvosi hetilap, — Gyógyászat, — Gyógyszerész hetilap, — Medic. Presse, — Medic, chir. Rundschau. — Medic. Wochenschrift. — Prager Vierteljahresschrift. — Journal für Kinderlrht.— Ungar. medic, chir. Presse. — azon kivül az egy­let mint a m. könyvkiadótársulat tagja többrendbeli kitűnő fordított müveket kapott — és igy az orvosi irodalom legválogatottabb ma­gyar és német szaklapok, folyóiratok és fordított művek a kényel­mesen berendezett egyleti helyiségben mindenkor minden tagnak ren­delkezésére állottak. Évi jelentésemben az egylet legfőbb és­­ legfontosabb 2 factoránál kellene hosszabb ideig időznöm, de ép ez kevés anyagot szolgáltat reá; e két főfactor közül az egyik szellemi fejlődésünk repraesentan­­sa, és ez az egylet könyvtára, a másik anyagi helyzetünk képviselője, és ez pénztárunk; a­mi az elsőt illeti, ez csak annyiban szaporodott ez évben, a­mennyiben a m. könyvkiadó társulat által fordított müvek részesei lettünk, a másik miután legnagyobb erélylyel Köllner Lőrinc pénztárnokunk által kezeltetik és utóbbi egész terjedelemben a nagy­gyűlés által megválasztott bizottság elé terjesztetett, általam részlete­sen mellőztetik, csak annyit általánosságban még­is fölemlítek, hogy annak állása nem a legkedvezőtlenebb. Ez tisztelt nagygyűlés — lefolyt évi működésünk rajza , és va­lóban kimondom azt, hogy azon válságos körülmények közt, melyek csak a helybeli beavatottak előtt ismeretesek tisztán — ennyit is tenni áldozat volt azokra nézve, kik fáradhatlan buzgósággal az eré­lyes és lankadatlan elnököt minden után követték. A nagygyűlés jegyzőkönyvét a jövő számban hozzuk. Schivarc, titkár. Pince­gazdászatunk. (Vége.) Hogy a bort — kivéve hazánk némely vidékén, — minden bor­termelő helyen söprűjéről bizonyos időszakban és körülmények közt levonják, azon tapasztaláson alapszik, hogy a színbor így jobban eláll, tisztább izüvé és szebb színűvé válik. És ha ezt nem követjük el, főleg gyöngébb évi és kerti borokkal, már az első nyáron, rothadó forrásba mennek át, s többször hasznavehetlenekké lesznek, kivált ha vastag fajta szőlőből kerültek. A söprörüli levonás történhetik a selejtes kerti szőlők termésé­nél mindjárt — mihelyt megtisztultak, decemberben, vagy a rendes időben február s martius havakban, de nem tarthat tovább mint sző­­lőfakadásig, midőn is a boroknak rendes első korszaki forrása előke­rül; — jobb eddig nem halasztani, hanem febr­­s martiusban hajtani végre. A lehúzásra pedig tiszta vagy éjszaki szeles idők választassa­nak. Tudni akarják némelyek, hogy alszeles és esős időkben a finom söprürészek úszkálván a borban, hibás fejtés történik, én azonban, lévén jó mély pincém, ez állítás igazságát nem tapasztaltam. Eger vidékére egy tekintet még ügyelmet érdemel. Szükséges­­e a veres borokat lefejtéskor megkénezni? Miután a kéngőz a vörös boroknak szinére ártalmasan hat, ezeknél nem alkalmaztatik a kéne­­zés , de főleg első törkölyröli levonáskor legtöbb esetben tisztára öb­lített s kiszikkasztott hordókba fejtetnek le. Későbbi levonáskor vagy ■4 T­A­R­C­A. fc- Egy iparlovag. Az iparlovag — két lábú tollatlan állat. Egy Daminimádó psycholog azt mondja valahol, hogy az ember nem egyéb, mint qualifikált állat, s ha bármelyik embert figyelmesebb vizsgálat alá ves­szük, arca s jelleme vonásaiból nem nehéz felismer­nünk, hogy melyik állatfajnak képezi hatványozott fokban kifejtett exemplárisát. Avagy ki nem látott már életében az embereknél sas­orrot, macska­szemet, kecskeszakállat, nyúl-, csuka-, vagy borjú­szá­jat, szamárfüleket, majom­pofát: ki nem észlelt már az emberi jelle­mekben galambszelidséget, tigrisdühöt, evetfürgeséget, lajhártunya­­ságot, birkatürelmet, rókaálnokságot, s több efféle állati természete­ket ? Az iparlovag e tekintetben különösen kiemelkedik az emberál­latok közül. Sajátságos mixtum-composituma­­ az oroszlánnak és légy­nek, a rókának és lajhárnak, a pávának és disznónak, s a fránya tud­ja még, hány és miféle állatnak. Az iparlovag maga egy menageria. Vakmerő, mint egy oroszlán, vagy ha úgy tetszik orszlán, tolakodó és szemtelen mint egy piaci légy ; tunya, mint a bradypus ; impertinens ravasz, mint a róka ; pöffeszkedő, mint a páva ; s szennyes, mint a sertés._ Ezért „két lábú tollatlan állatf1 az iparlovag. Öltözetét a zsibvásáron szerzi — kontóra, ha valamely jámbor izraelita polgártársat, ki ócska ruhákkal geschaftel, lefőzhet. De azért ő tartja magát a legnagyobb gavallérnak. Unge ugyan rongyos, de papiros-kráglija s kézelője hófehér; cipője feje Jack, hogy talpa nincs, az mit sem tesz. Doszkin­ kimondhatatlanja sem födi ugyan be teste azon részét, melylyel a divánra vagy korcsmaszékre helyezkedik, de hajdan grófi lábszárakon diszlett, s bár frakkját és magastetejü kalap­ját utóbb egy kellner hordta, — de azért mindkettő a legújabb divat szerint készült. Orcája piros, bár se országa, se hazája. Vallása: „Ein Gott, ein Rock.“ Különös ismertető jele : zwikkert hord, ablaküvegből. Foglalkozása : universális vállalkozó. Az iparlovag tud­niillik semmi, és — minden. Semmit sem tanul, mégis mindent tud — legalább ő azt mondja. Annyi bizonyos hogy mindenre vállalkozik ; a verkli-hajtástól egész a — regényírásig. Ha kell : művész, ha kell : statiszta. Sajátkezű aláírása — némely desperátus váltókon látható. Neve a kávéházi publikumnál : „kozák11 ; miért ”, udvarias vi­szonzásul, a publikum tagjait „balekoknak”" tartja. Az iparlovag — parasita. A parasita pedig tudós Pápai Páriz Ferenc uram szótára szerint: „ebéd és vacsora lesz.” Az iparlovagnak tudniillik az az egyetlen dolga, hogy éjjel-nappal azon töri a fejét, hogyan jusson ebédhez és vacsorához? E rövid leírásból is láthatja a nyájas olvasó, hogy az iparlova­goknak tömérdek sok fajtája vagyon, melyeknek felsorolása ép oly fáradságos, mint hálátlan munka volna, azért ezúttal csak egy nem mindennapi példányt akarunk e csudabogarakból bemutatni. A história, mit elmondandók vagyunk, s melynek hőse az aufk­­­álandó iparlovag, itt történt, vidékünkön. Számos olvasónk ismeri annak egyes részleteit, s így his­szük, hogy az összefüggésben előadan­­dó egész is érdekelni fogja. A dologban az a legfőbb, hogy szóról szóra megtörtént, s puszta mezetlenségében, prózailag előadva is elég érdekes és komikus, hogy mulattasson. Ennyiben tehát nem hason­lít ugyan az imelygős novellafélékhez, melyekben érzékenyen előada­­tik, mint szerette meg Eduard­ó Kunigundát, Kunigunda pedig Eduár­­dót, s mint lettek végre, sok viszály után, egymás karjaiban boldogok. Sebaj ! Egy praktikus haszna talán még­is lesz elbeszélésünk­nek; az t. i. hogy t. olvasóink közül többen rá fognak ismerni e „jó­­madárra", ha környékükben megfordul, mert, úgy his­szük, most is szerte kóborol e szép hazában, szemérmetlenül kizsákmányolva a ma­gyar jószívűséget, vendégszeretet s kijátszva a jóhiszemüeket. Meg­érdemli hogy útlevelét mindenütt brevi mann írják meg. Az 1870-ik évi nyár derekán, egy verőfényes napon délelőtt egy fiatal ember állított be hozzám. Ismeretes dolog, hogy én mint aféle dilettáns­ muzsikus, a művészetnek olyan apró, de elég buzgó apostola vagyok, s a mellett az „Eger" újságnak is egyik hátramozdítója lévén, könnyen érthető, hogy ily qualification! mellett, az ide vetődő vándor­művészek többnyire engemet is szoktak első sorban fölkeresni. A belépő ifjonc derült arca elég­ alkalmas volt arra, hogy első pillanatra kedvező benyomást tegyen. Öltözéke azonban, a rongyos ci­pők, tarka bugyogó, s fakó színü kabát, melyen ujjnyira hevert a ba­rátságos egri utcai por, s nem épen szolgálhattak előnyös ajánlatára. Mindezt elég időm volt kényelmesen végig szemlélni, míg különös vendégem sok önhittséggel, nonchalance-al, világfias hangon, s egy szuszra végig recitálta azt, a mi következik. (Folyt, köv.)

Next