Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1872-08-01 / 31. szám

242 Tegyük kezünket igaz magyar szivünkre, jobb- és baloldali polgárok, s valljuk meg, hogy hitvány nagyravágyás ámítóinak vagyunk áldozatai, amidőn két ily tisztességes párt küzdelmét pártharccá, és pártellenfeleket ellenségekké aljasitja a vakdüh és az elámított szenvedély. Nem a pártok vezérszelleme, hanem azoknak félremagyarázása, nem a nézetkülönbségek esnek távol egymástól s vadítják, uszítják a magyart magyar ellen , hanem egyes emberek lelketlensége, kik a pártoskodást eszközül használják, egyik erre, másik arra. Ne fürkésszük, kik az okai annak, hogy oly keserű lett a harag; ne bántsuk, ne boszuljuk meg magunkat rajtuk ; de igenis, fürkésszük magokat a tényeket, ezek beszéljenek s mi nyugodtan ítéljünk és elfogulatlanul. S ha a tényeket tisztán, és úgy, amint állanak, öneszünkkel vizsgáljuk, ha belátjuk azok állását, s meghallgatjuk azoknak hangos, mert való szavát : akkor nem lehetünk ellenségek, akkor csak ellenfelek leszünk, s azok bízvást maradhatunk is. Contraria juxta se posita magis elucescunt. Ha a két nagy párt tényeit és terveit egymás mellé helyezzük, két dologról fogunk meggyőződni. Egyik az, hogy a haza nincs elárulva, hogy gonosz tréfát űztek azon bal- balabb és legbalabbak, kik ily nagy vádat emeltek a Deákpárt ellen, azon Deákpárt ellen, mely megmentette bölcs mérsékletével mindazt, mi már sülyedőfélben, veszendőben volt, mely a hazának alkotmányát, szabadságát, jólétét, boldogságát megalapitá, mely önzetlen jóindulattal épit és dolgozik a haza felvirágzásán. Másik dolog az, hogy a balpárt törekvéseit nem kell gyanúsítanunk, s az ő jó indulatukról, jó szándékukról nem szabad azt mondanunk, hogy csak gonosz ürügy az, és nem hazafias cél, melyre törekszenek. Mi ugyan azt hisszük, hogy ha győztek volna, semmit létező viszonyainkból jobbra nem változtatnak vala, sőt az sem lehetetlen, hogy csupa makacsságból a hazát veszélybe döntik, de hogy ők a hazát készakarva kívánják vészbe sodorni, azt sem nem hisszük, sem józan becsületes ésszel állítanunk nem szabad. És ha ez úgy van, pedig hogy úgy van abban kétkedni sem kellene , akkor halálos vétek, haza elleni bűn, ha a két párt egymással mint ellenség áll szemben ahelyett, hogy lenne egy célra küzdő két ellenfél. Nagy Széchényink azt mondá, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, oly kevesen vagyunk mi magyarok, — nem hogy egymást üldözzük. Jaj azoknak, kik a visszavonást köztünk szítják, kik a politikai pártállást úgy kezelik, mint sokan valóban teszik, — ezeket támadjuk, ezeket verjük tehát vissza az ész és becsületes küzdelem megengedhető sáncai közé, s hogy ezt tehessük, alkossunk jó positív törvényeket, melyek a szellemi gyilkosságot és mérgezéseket kérlelhetlenül sújtják. Alkossunk jó és hatékony törvényeket, melyek a belrendet, közbátorságot, a vagyon- és személybiztonságot anyagi és szellemi tekintetben biztosítják. Alkossunk jó és célszerű iskolákat, hogy legyen népünk felvilágosodott, hogy vele született józan esze megtalálja önmaga a helyes utat azon számos tekervényes ösvény között, melyeket nekik a népámítók, bujtogatók, mint a földi üdvösség sima útját, mutogatnak. Alkossunk törvényeket, melyek szerint szabad és tisztelt legyen minden vallás és politikai nézet, sérthetlen a becsület, megtorolható a gonosz támadás. Addig pedig, míg mindezen törvények és berendezési ügyek rendeztetnek, alkottatnak, legyünk egymás iránt türelmesek, becsületesek. Íme, rámutattunk néhány rész dologra, melyek sok ezer ember nyugalmát tartják fogva; ítéljen a szíves olvasó maga, s iparkodjék saját körében legjobb meggyőződése szerint eszköz lenni abban,hogy a Fotográfiák (a heves-szolnok megyei választási urnákból.) Annyi dulakodás, fölvert szenvedély, izgatott nyugtalanság nemkülönben, mint kitartó erély, férfias mérkőzés és a határozott meggyőződések fárasztó tusája után, most midőn a dolog már végrehajtva, a választások megejtve, s az indulatok hevesebb hullámai — legalább reméljük — lecsillapodtak: nem lesz talán érdektelen e küzdelmek elért eredményei felett, hacsak egy futó szemlét is, tartani. A választások ideje alatt sebes lüktetéssel állíttatnak fel elvek, irányok és szóratnak szét oly gondolatok — melyeknek igazán a nyugodt ész előtt semmi egyéb mentségök nem lehet, mint épen e sebes lüktetés és a körülmények kizsákmányolásának calculusa. Rövid elvek, két három hétre valók — nagy ígéretek, rettenetes szavak, felfújt bombasztok — szinte csak rövid életre : mig a siker eléretik, mig az illető jelölt, képviselőnek megválasztatik. Azután az ígéretek eltagadtatnak, a felfújt frázisok ellapulnak, — és megy minden a maga rendén, — épen úgy, mint ment azelőtt. Kivéve azon kis különbséget mégis, hogy a t. választók közül sokan kebleikbe zárják a malasztos ígéreteket, és a titkos gyűlöletet, melyet azok iránt szitának, kik az ő messiásaik ígéretének teljesülését — állítólag akadályozzák. Mert valamint a Talmud olyan hitben van jövendő messiásáról, hogy megjelenésekor: kalács fog nőlni a mezőkön, és kész ruhák fognak tőlni a kenderföldeken — vagy ha nem, legalább is oly nagy szeme lesz a búzának, mint a legnagyobb ökör veséje; úgy sok t. választóval elhitetik, hogy ha ő ide, és nem oda dobja szavazó póznáját, ezen, valóban nagy polgári fáradságért domíniumokat fog nyerni — s mig ő a henyélés édes élvei közt nézi majd az ég játszi felhőit. . . addig akik a másik ládába dobták rudjaikat. . . legalább is nekik szántanak, kapálnak és érettek izzadnak. Mert különben hogyan is lehetne a mostani zsellér, meg még a fertályos is telkes gazdává — mikor a békés megyei osztozóknak már régebben megmondta egy indsellér, aki a világ méréséről épen oda vetődött, — hogy ha az egész földet felosztjuk, egy lélekre csak egy fél hold jut . . . ökörből csak hét személyre egy, és lóból csak tizenháromra, és akik már holnap, holnapután születnek, — már azoknak a holdból kell mérni. Akik ilyen rövid elvekkel, és nagy gondolatokkal éltek a választások alatt — azok alól részint kikopott az elv, részint belefáradtak a nagy eszmékbe s nincs miért szemlélődjenek most. . . Mi azok közöl vagyunk, kik elveiket most is megállják, és szívesen tekintenek küzdelmeik erdményeire. Ezek igy következnek : Pulszky Ferenc, — nagy eszü ember, egyike a legterjedtebb tudásu férfiaknak. Ő bölcsész, történész, — a nyelvtudományi osztály elnöke az akadémián, — természet- és régiségbúvár , s a legújabb pénzintézetek igazgatója, tervezője. Nem lehetne megmondani, hogy mihez nem ért, de azt sem, hogy mihez ért roszul. Mint száműzött eszével és tollával kereste kenyerét, — miben segédtársa volt gyöngéd és finom szellemű neje — kinek tolla még talán kapósabb volt. De Pulszkynak itt nagy akadályokkal kelle megküzdenie. Minden egyéb eltűnt, semmiről nem beszéltek — csak épen a nagy orráról. De részben ez volt szerencséje. A meglepett ellen, mindenekelőtt orrába kapaszkodott , és kihirette, hogy az a Pulszky egy monstrum, egy csúnya tót ember. Uram fia ! — megjelenik Gyöngyösön — és a nőknek egyátalán felkelti tetszését . . . mint magyar vidéken mondani szokás, a szó szoros értelmében: Erőbe rangot csinál. — Kisül csakhamar, hogy annak idején egyike volt a legszebb ifjú uraknak — nem is tót, hanem a lovagias szabadságszerető lengyel nemzet fia. S habár beszédében magát többször mint „öreget”” titulálta, — még mindig „tetszik1”! Mint egy, nagy tekintélyben álló, világot látott, tudós szerzetes-főnök mondá: arca jelentős, homloka tudományra, orra arra mutat : de a szeme villogása csalfa. Lehet, hogy az asszonyoknak ez tetszett benne. Köztudomású dolog pedig, hogyha az asszonyok másutt is nagyon akarják, amit akarnak — de Gyöngyösön meg Egerben épen ők teszik a követet is. És ne volna csak Csiky Sándornak oly kemény-hegyesre kivert bajusza, avagy sandalitó, félretűzü szemeit ne legeltetné csak programmbeszédei alkalmával az aposztrophált „szép menüses kéken 11 : alkalmasint ma már egy polturát sem érne az ö mandátuma, — a mi t. i. nem volna. Elég a hozzá, hogy Pulszkyra fölötte haragusznak az emberek ; -4 T A 11 C A. ff-