Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1874-12-03 / 49. szám

386 levegőtől és napfénytől teljes elzárás, nedves lakás, tisztátalanság, a gyógyszerek túlságos élvezete, nagy hatással bírnak ezen baj létrehozásában. Az elsajátított görvélykór sikeres gyógyítása csak akkor remélhető, ha az idejekorán fölismertetett, s e tekin­tetben figyelemmel kell kisérni a nyirkmirigyeket; ezek a görvélyes kóranyag behatása következtében megduzzadnak,­meg­­keményednek, sőt genyedésbe mennek át. Ha a baj tova­terjedt, ezen anyag lerakodik a csontokba, belekbe, agyba és lépbe. Az öröklött (veleszületett) görvélykór leginkább szőke, úgy­nevezett selyemhajú gyermekeknél fordul elő. Az ily gyermekek bőre áttetsző, s a bőr alatt a viszerek kékes színezete élénken tűnik elő; az arc rózsapiros, de ezen pir határolt; az ajkak — különösen a felső ajak duzzadt, s nagy hajlammal bírnak a hámlásra. A sze­mek nagyok, rendesen kékek és szép metszetűek, az orr duzzadt és hegye kevéssé bunkó alakú. A fej aránylag a többi testrészekhez, erősen kifejlődött; a nyak rövid és vastag ; a végtagok gyöngék és soványak, vagy, ellenkezőleg puhák és taplósak ; az altest kemény és puffadt. A görvélyes gyermek szellemi képességei igen korán s gyakran valóban meglepő mérvben fejlődnek, s a fennebb említett tünetek hozzájárultával az úgy nevezett „virágzó görvély­­kóros állapotot“ képezik, mely ha ellene a szükséges véd­­eszközök nem foganatosíttatnak, a kifejlődés korszakában züidögü­­mőkórrá változik. Ezek azon gyönyörű és kedves gyermekek, kik­nek élete a Tisza virágéhoz hasonlít, kik ephemer földi életet élve, csakhamar mint angyalok égbe szállnak ! ! Hány ily gyermek volna az életnek megmenthető, ha az anya az oly szép külső alatt lap­pangó rettenetes bajt fölismerni tudná, s ez által a mentség védesz­­közeit foganatosítaná? A görvélykór nem mindenkor mutatkozik ily kellemes alakban, van az úgynevezett „hanyatló gör­vélykór“ is! Ez lehet veleszületett, vagy aquilált. A hanyatló görvélykórban szenvedőknél a fej igen ki van fejlődve, főleg a homlokon és hátfejen; az egész test vize­nyős, összeesett; a has puffadt; az alsó végtagok elsoványo­­dottak; a bőr fonnyadt és száraz; az arc ráncos, agyagszínű és vénes; a gyermek nehezen tanul járni és beszélni; szellemi tehet­ségei igen alacsony fokon állanak; hajlama van idült tápszervi be­tegségekre stb. Ha a kór ezen időszakában a kellő eljárás nem lé­tesíttetik, a 3—4 ik évben a nyirkmirigyek duzzanata áll be. A nyak, váll, kar és a vékonyak mirigyei megduzzadnak, megkeményednek; sőt mint már említettük könnyen gyulladásba mennek át s ezután gengedés következhetik be. De még­ezen kívül lerakodások történhet­nek a belekben, csontokban, az agy és lépben. Ilyenkor azután nátha; tü­dő és légcső hurut; szorulás vagy hasmenés; geliszta kór; általános elsoványodás ; szemlob stb. mellék­bajok gyanánt lépnek föl, melyek a gyermeket igen rövid idő alatt sírba viszik. Leginkább félel­mes a görvélykór akkor, ha az a csontrendszert támadja meg; ilyenkor az ízületek végei bunkósan megdagadnak; a csonthártya lobos állapotba jön, s ez által csontszú, csontfene állhat be, melynek veszélyes voltát nem kell bővebben fejtegetnem. A görvélykór gyógykezelése, annak legelső kifejlődésétől kezdve az orvos hatás­köréhez tartozik; az anya szigorúan és pontosan teljesítse azon uta­sításokat, melyeket az orvos ad ; s ha anyai szive némely szigorúnak tetsző rendelvényre talán fájdalommal telnék el, vigasztalja azon meggyőződés , hogy gyermekén csak így lehet segítve. Gyakran hallottam anyákat zúgolódni, midőn görvélyes gyermekének a tésztanemü eledelek élvezetét egyátalában (még zsemlyét, vagy ke­nyeret, kiflit vagy burgonyafélét is) eltiltottam , pedig azon gyer­mek betegségét csupán a sok kenyérevésnek köszönhette, s midőn kizárólag hús, tej, tojás és gyönge főzelék étrend mellett élt, egész­sége csakhamar visszatért, bár a kórhajlam nem is lön teljesen ki­küszöbölve.— A változott étrend mellett azonban a jó és fris levegő, megfelelő ruházat, e mellett a Halli vagy Csizi ásványvíz haszná­lata is igénybe veendő, melynek időpontja azonban orvos által hatá­rozandó meg. A görvélykór, különösen a születés után kifejlődött görvély­kór fő okát gyakran az egyes szegényebb sorsú családok végtelen nyomorában találja. Midőn egy 8 —10 tagból álló család egyetlen zu­golyban kénytelen éledni, hol a romlott levegő, az elégtelen ruházat és táplálkozás a különben egészséges gyermeket satnyává és a gör­vélykór kifejlődésére alkalmassá teszi, nem volna-e segíthető e szerencsétlenek nyomorán ? Az ily szerencsétlenek, kik inkább a munkás osztályokhoz tartoznak, koldulni szégyenlenek, s nyomorukat csak az ismeri, kit vagy a véletlen sodort egy ily helyre, vagy kit hivatása körükbe ve­­ t T­Á­R­G­A. ^ „Már me’lássuk!u — Regényes történet, mely által az érdemes közönség ismeretséget köt a pa­lóc­ususokkal, moresekkel és dialectussal. — (Folytatás.) Az öreg erre aszonta, hogy: ári vári . .. een perolát attam, hát me­ lesz! Ne is lássak semmi pityergeest, mer kicsavarom a nyakad. Holnap ee­megyőnk a papho, hoonaputány kihirdetyik . . . kom­­peer-ásás utáng ee-rakjuk a lagzit. Erre a beszeedre Ilona me-me keek lett, me-me feheer, mer tutta, hogy akire apja perolát ad, annak me-keek lennyi. Ee-szánta hát magát, hogy kútba ugrik, de el­öbb a Berának akart egy szót mondanyi. Een nem is tóm, kivee is lesz az velág! Mikoó een hajadony voottam, so’se merte volna aszondanyi egy lyány se, hogy ö észt szeretyi, ászt nem szeretyi. . . Nekem is ahogy memonta apám uram (Isten nyuktassa!), hogy a Mihá Miskába adott, asse monttam, hogy izee*­ . . . hanem fee­ húztam a piros csizsmát, fee­vettem eedes szüleem (álgya meg a Kirisztus haló feggeebe is!) keek menteejét, Matyó Ilus, me Tamás Erzsit rászúrták a rozmaringot, me-me beragasztották a koszorúmat arany­­porral **), azután­ az templomba mehiteltek bennőnket, oszteeg­yel­­tem az uramval 40 esztendeőig; meeg most is vele voóneek, ha 10 esztendeő előtt szeena kaszáláskor az kerek alá nem esett volna. No de isten az újunk se egyforma. Ahány ember, anyi a gondolattya. Hát az Ilona is ahogy im apja szemiben ee­ suttyanhatott, szá­lalt ki a Berába, annak nem szótt egy istenatta szoót se, hanem nyakába borúlt, oszteeg­rítt, hogy a szílve már me­ szakatt belee. — Mi bajod van Ilona lelkem ? Taláng bántott valaki, vagy mehett eedes szüleed? — Kérgyi Bera. — Een halok me­ een! .... mer ee­ veszitem magamat . . . hogy im hát .... Oszteeg ee­ beszeette Berának az egeesz sort. Berának is kialatt ilyedteébe az pipája, oszteeg héjába rakta rá a sok taplót, sehogy se nem akart­a megyúnyi. Azután­ ráneezett a cegre, me­ me rá neezett a fődre, hogy mi is vo­lna hát az csinányi valoó. Ecczer csak nagyot üt az homlokára, mecsókollya a sze­­reteöjit.. . . — Ne búsully Ilona! tóm mán een, mit keek tennyi. — Igazán tugya kied! hát oszteeg nem lenneek-e csakugyan a Gazsi feleseegi. — De hogy leszel! hanem szalaggy a paroklyára, akkor min­den joó lesz. — Hova szalaggyak een ? láng kiedet is me zavarta az ilyedseeg? — Ne okosboggy te, hanem siess a főúrho, oszteeg mond ee néki, hogy te nem akarsz az Gazsi feleseegi lennyi. — Nem merek ám een magam. — No isten ee menek een is, már rá bízom agyig az zsidó birkát valakire. Ahogy az paroklyára eernek, bemegy Ilona az plebánosho, ees azon kezgyi a panaszt, hogy ee­ fakad ríva. — Mieer lisz te Ilona ? keergyi szeepen a fő úr. — Na sor történik velem, keerem nássan! eedes apám uram feerhe adott ahho, akihe een nem akarok mennyi. — Hát kihe akarnak te mennyi ? A lyány h­últ, pirult, szemeit lesütötte, oszteeg alig birta ki­­mondan­i, hogy — Juhász Berába. — Isten jól választotta leányom, mer az Bera takaros, megoszt jó­ erkölcsű, józan legeeny. Nincs itt az a Juhász Bera? — De bion itt vagyok! ugrik be Bera. *) Ez többnyire most is így van. **) A palóc menyasszonnyok még mindig így öltöznek. Ha az elkerülhetlenül szükséges mente a háztól nem kerülne ki, kölcsön kérik. Egy általam megjegyzett mente 5 esküvőnél szerepelt egymás után. 1

Next