Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)
1874-03-26 / 13. szám
100 gyökeres kialakításának szempontjából mielőbbi intézkedés-tételre terjed ki alázatos kérelmünk,, ebben okulásunk, míg az ez ügyben óhajtott reformoknak időt igénylő rendszeres keresztülvitele bekövetkeznék, egyelőre is oda irányulván, miszerint a hagyaték letárgyalása rögtönös intézkedés által eszközöltessék ; továbbá a községek csoportosíttatván, e csoportok árvás ügyeinek vezetésére egy szakképzett árvagyana alkalmaztassék. Egyébként ha az árvaszék polgári osztoztató hatáskörrel föl nem ruházható — mi az adófizető népnek igen nagy előnyére szolgálna, — e hatóságot beszüntettetni, s illetőleg a kir.törvényszékhez beosztatni kérjük, mert jelen szerkezetében, ama tetemes költség mellett, melybe e hatóság fentartása kerül, az ügynek nemhogy javára volna, de csak is az árvaügyek halasztását s huzavonáját mozdítja elő. Városi ügyek. Az 1874-ik év mart. hó 8-án Tavassy Antal polgármester elnöklete alatt Eger városa részéről képviselői ülés tartatván, következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott a f. évi 872 számú végzéssel megbízott küldöttség jelentése, mely mellett az 1874 évi városi legtöbb adót fizetők névsorát, a választott képviselők kiigazított névsorával együtt bemutatja. A bemutatott és felolvasott névsor kihirdettetett. Minthogy pedig Ecsedy László és Ekele Antal választott képviselők a legtöbb adót fizetők között is feltüntetve vannak, és miután az elnökileg hozzájuk intézett felhívás folytán kijelentették, hogy a válaszási jogon kívánják képviselői állásukat megtartani, ennél fogva helyeik az 1871. 18. t. c. 46-ik § ához képest Kisbéry András és Ury József mint a sorrendben következő legtöbb adót fizetőkkel töltetnek be. Utat sitatván ezúttal Tavasy Antal polgármester, miként jövőre a meghívásokat ezen névsor szerint eszközölje. Miről nevezett polgármester végzésileg értesítendő. Elnöklő polgármester előterjeszti, miként a Schvarcz István örökösök által megvenni óhajtott tér tárgyalására 1. év és hó 1-ről kelt 784. számú végzéssel a mai nap lévén kitűzve , miért is ez ügyre vonatkozó iratokat tárgyalás végett bemutatja. Végeztetett, miuán a felolvasott ügyiratból, de különösen a szakküldöttség véleményéből kiderül, hogy azon 83 ° 4’ 9” □ méretű tér, — mely a Schvarcz örökösök gőzmalma hátsó része előtt a kocka utcával egy vonalban Fischer Dávid háza és a patak között fekszik , — eddig is folyamodó örökösök ottani liszt-kereskedésénél megforduló szekerek által használtatott kiállási helyül anélkül, hogy a városnak legcsekélyebb hasznot hozott volna. Tekintve továbbá, hogy ezen térség átengedése által, az azzal összefekvő többi árutér még mindig elég terjedelmes marad arra, hogy rendeltetésének mint halpiac kellőleg megfeleljen. Hogy ezen térség félreeső helyzeténél fogva árúterül alkalmatlan, beszögellésével szemsértő, biztonsági szempontból veszélyes, azonfelül az ott felgyűlni szokott szemét és egyéb tisztátalanságok miatt közegészségi szempontból káros is. Hogy az átengedtetni kért téren emeltetni szándékolt díszes építkezés következtében ott, nemcsak a felsorolt viszás körülmények megszűnnek, sőt az építkezés által szépítészi szempontból a város is igen sokat fog nyerni. Végre, hogy ezen eddig hasztalanul heverő dísztelen térségért megajánlott 3000 írt oly ár, mellyel ezen tér értéke túl magasan megfizetve van; ennél fogva elnöklő polgármester által feltett azon kérdésre: „hogy e város képviselő-testülete, azon tért, mely a Schvarcz örökösök gőzmalma hátsó része előtt a kocka úcával egy vonalban Fischer Dávid háza és a patak között fekszik; — kikötésével annak, hogy nevezett örökösök tartoznak a patak szélében egy közlekedési gyalog utat oly szélességben, mint jelenleg a kertek végénél létezik kihagyni, és a patak partját költségükön folyton fentartani, — Schvarcz István örökösöknek 3000 ft összes árban hajlandó-e általengedni„igen? vagy nem?“ a név szerinti szavazás a községi törvény 10M-ik §-ához képest elrendeltetvén, a következőt eredményezte: Igennel szavaztak 106-an. Nemmel szavaztak 30-an. E szerint a községi törvény 103-ik §-ában kivánt általános többség meglévén, kérdés alatti tér az elöl kifejtett indokoknál fogva 3000 ft. azaz háromezer o. é. ftért Schvarcz István örökösöknek örökáron birtokukba bocsáttatni, s a vételi árból 2000 ft. a dologház, 1000 ft. pedig a községi iskola alapjavára fordittatni határoztatik. A mennyiben pedig minden oly határozat, mely községi vagyon elidegenitése vagy szerzésére vonatkozik, az 1781-ik év 18. t. c. 26- ik §-a értelme szerint csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajtathatik végre; ennél fogva ezen határozat az összes iratok kíséretében Heves és K. Szolnok t. e. megyék t. bizottságához levél kíséretében felterjesztetni határoztatik. Olvastatott a f. évi 722 számú végzéssel megbízott küldöttség jelentése, mely mellett a szöllő hegyek őrzésére vonatkozólag készített javaslatot ■/. és 2/. alatt elfogadás végett bemutatja. Az •/ 2/. alatt bemutatott, a szöllőhegyek mikénti őrzésére vonatkozó, — különösen a szöllő-felügyelők s pásztorok teendőjét megállapító küldöttségi javaslat szabály rendeletül elfogadtatik, s az 1871 évi 18-ik t. e. 29-ik §-ához képest jóváhagyás végett Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék t. bizottságához felterjesztetni határoztatik. Amennyiben pedig a szöllö-hegyek kellő megőrizhetése tekintetéből kerülhetetlen szükség, hogy ezen szabály-rendelet f. és építtessen. A sah átvevőn a munkát, utasította kincstárnokát, hogy arany tumenok helyett ugyanannyi darab ezüstsument küldjön Firduszinak munkadíjul. A költő épen fürdőben volt, midőn a sah szolgája a pénzzacskót elé leteszi. Mennyire megütödött a költő, midőn a 60 ezer párversért az ígért arany lumenek helyett 60,000 ezüst lument küldött a sah, majdnem oly nagy összeget, mint a mennyit első izben ezer párversért kapott. Elkeseredésében ez összeget három egyenlő részre osztá, s egyiket a fürdő-tulajdonosnak, másikat a sörbe tárusnak , a harmadik részt a sah szolgájának ajándékozá. A sah Firduszi elfogatását rendelte el, de a költő neszét vevén, elbujdosott és üldözői elől csak nagy nehezen sikerült menekülnie. Egy pár évi bujdosás után visszatért titkon szülővárosába s ott tengette sanyarú életét nyomorban és ínségben. Kitűnő érdemei és harminc évig tartott munkájáért üldözés és nyomor volt a jutalom. Fejedelmi ajándék ! Firduszinak élete is jogosulttá teszi ezt a török közmondást. „A fejedelmek térdükön hordják a kegyelem kenyerét; a legkisebb billenésre is leesik.“ Firduszi hitét és dicsőségét a sah haragja háttérbe szorította. Senki sem gondolt a szegény költőre, csak a sah nyomozó emberei és annak egyik jóltevője, Ben Haszan Meimendi, a sah egyik vezére, ki a költőt titkon támogatta és segélyezte.* Sokszor feltette magában, hogy a sah szivét meglágyítja Firduszi iránt, de egyes elejtett szavai mindig arról győzték meg, hogy még nem érkezett el ideje. Egy ízben, midőn a sah háborúra készült, Meimendi a sah dalnokai által Firduszi művéből egy alkalmi dalt énekeltetett, s ez annyira megindította őt, hogy szerzője után tudakozódott. Meimendi megnevezte Firduszit, s felhasználva az alkalmat bocsánatot és bűnfeledést kért a költőnek. Mahmúd a dal hatása alatt feledte boszúját, megkegyelmezett a költőnek, hogy és holléte után kérdezősködött. Megbánva előbbi igaztalan tettét, 10 tevét megrakatott indigóval , drága szőnyegekkel, fegyverekkel, díszruhákkal, tíz fekete rabszolgát és 60,000 arany turnent küldött rögtön Firduszinak. A sah emberei azonnal elindultak ;nagy zajjal, ének- és zenével közeledtek Túsz városához, hol a szegény üldözött költő utolsó napjaiban rejtve tartózkodott. Amint azonban a menet az északi kapun a városba érkezett, épen akkor a déli kapun Firduszi htlt tetemeit vitték örök nyugalomba. A sah emberei a drága ajándékot lányának akarták átadni, de az visszautasította, mondván: „Firduszi lánya a fejedelem ajándékát el nem fogadhatja.“ Dsámi, a kitűnő persa költő következő epigrammot írta Sah Mahmudra: Hatalmas a sah, ura egy világnak, De a végzet nyilai rátalálnak. Mahmud híre elszállt, nincs más belüle. Csak az, hogy a költőt, meg nem becsülte. Firduszi Sahnaméja mint költői mű és mint történelmi kútfő egyaránt becses kincs. Aki költészetet akar tanulni, vagy a költészet kristálytiszta forrásából élvezetet meríteni , az Firduszihoz fordul és szomját lecsillapíthatja. Aki Persiában csak kevésbbé is művelt Firduszi művének több helyét könyv nélkül tudja, és egészben ismeri. A persa történész, ki hazája történelmét tanulmányozza, nem nélkülözheti Firduszit, mert a kútfőket, melyek ma már nem léteznek, mind felhasználta munkájában. Firduszi nagy és kitűnő művének magyar nyelvre leendő fordítása már évek óta közóhaj tárgya, s reméljük, hogy rövid időn, legalább részben, gazdagodni fog vele irodalmunk.