Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1874-03-26 / 13. szám

100 gyökeres kialakításának szempontjából mielőbbi intézkedés-tételre terjed ki alázatos kérelmünk,, ebben­ okul­ásunk, míg az ez ügyben óhajtott reformoknak időt igénylő rendszeres keresztülvitele bekö­vetkeznék, egyelőre is oda irányulván, miszerint a hagyaték letár­­gyalása rögtönös intézkedés által eszközöltessék ; továbbá a közsé­gek csoportosíttatván, e csoportok árvás ügyeinek vezetésére egy szakképzett árvagyana alkalmaztass­ék. Egyébként ha az árvaszék polgári osztoztató hatás­körrel föl nem ruházható — mi az adófizető népnek igen nagy előnyére szolgálna, — e hatóságot beszüntet­­tetni, s illetőleg a kir.­törvényszékhez beosztatni kérjük, mert jelen szerkezetében, ama tetemes költség mellett, melybe e hatóság fen­­tartása kerül, az ügynek nemhogy javára volna, de csak is az árva­ügyek halasztását s huzavonáját mozdítja elő. Városi ügyek. Az 1874-ik év mart. hó 8-án Tavassy Antal polgármester elnöklete alatt Eger városa részéről képviselői ülés tartatván, következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott a f. évi 872 számú végzéssel megbízott küldöttség jelentése, mely mellett az 1874 évi városi legtöbb adót fizetők név­sorát, a választott képviselők kiigazított névsorával együtt be­mutatja. A bemutatott és felolvasott névsor kihirdettetett. Minthogy pedig Ecsedy László és Ekele Antal választott kép­viselők a legtöbb adót fizetők között is feltüntetve vannak, és miu­tán az elnökileg hozzájuk intézett felhívás folytán kijelentették, hogy a válasz­ási jogon kívánják képviselői állásukat megtartani, ennél fogva helyeik az 1871. 18. t. c. 46-ik § ához képest Kisbéry András és Ury József mint a sorrendben következő legtöbb adót fizetőkkel töltetnek be. Utat sitatván ez­úttal Tavasy Antal polgármester, mi­ként jövőre a meghívásokat ezen névsor szerint eszközölje. Miről ne­vezett polgármester végzésileg értesítendő. Elnöklő polgármester előterjeszti, miként a Schvarcz István örö­kösök által megvenni óhajtott tér tárgyalására 1. év és hó 1-ről kelt 784. számú végzéssel a mai nap lévén kitűzve , miért is ez ügyre vonatkozó iratokat tárgyalás végett bemutatja. Végeztetett, miu­án a felolvasott ügyiratból, de különösen a szakküldöttség véleményéből kiderül, hogy azon 83 ° 4’ 9” □ mére­tű tér, — mely a Schvarcz örökösök gőzmalma hátsó része előtt a kocka utcával egy vonal­ban Fischer Dávid háza és a patak között fekszik , — eddig is folyamodó örökösök ottani liszt-kereskedésénél megforduló szekerek által használtatott kiállási helyül anélkül, hogy a városnak legcsekélyebb hasznot hozott volna. Tekintve továbbá, hogy ezen térség átengedése által, az azzal összefekvő többi árutér még mindig elég terjedelmes marad arra, hogy rendeltetésének mint hal­piac kellőleg megfeleljen. Hogy ezen térség félreeső helyzeténél fogva árú­terül alkalmatlan, beszögellésével szemsértő, biztonsági szempontból veszélyes, azonfelül az ott felgyűlni szokott szemét és egyéb tisz­tátalanságok­ miatt közegészségi szempontból káros is. Hogy az átengedtetni kért téren emeltetni szándékolt díszes építkezés következtében ott, nemcsak a felsorolt viszás körülmé­nyek megszűnnek, sőt az építkezés által szépítészi szempontból a város is igen sokat fog nyerni. Végre, hogy ezen eddig hasztalanul heverő dísztelen térségért megajánlott 3000 írt oly ár, mel­lyel ezen tér értéke túl magasan megfizetve van; ennél fogva elnöklő polgármester által feltett azon kérdésre: „hogy e város képviselő-testülete, azon tért, mely a Schvarcz örökösök gőzmalma hátsó része előtt a kocka­ ú­cával egy vonalban Fischer Dávid háza és a patak között fekszik; — kikötésével annak, hogy nevezett örökösök tartoznak a patak szélében egy közlekedési gyalog utat oly szélességben, mint jelenleg a kertek végénél létezik kihagyni, és a patak partját költségükön folyton fentartani, — Schvarcz István örökösöknek 3000 ft összes árban hajlandó-e által­­engedni„igen? vagy nem?“ a név szerinti szavazás a községi törvény 10M-ik §-ához képest elrendeltetvén, a következőt eredményezte: Igennel szavaztak 106-an. Nemmel szavaztak 30-an. E szerint a községi törvény 103-ik §-ában kivánt általános több­ség meg­lévén, kérdés alatti tér az elöl kifejtett indokoknál fogva 3000 ft. azaz háromezer o. é. ftért Schvarcz István örökösöknek örökáron birtokukba bocsáttatni, s a vételi árból 2000 ft. a dolog­­ház, 1000 ft. pedig a községi iskola alapjavára fordittatni hatá­­roztatik. A mennyiben pedig minden oly határozat, mely községi vagyon elidegenitése vagy szerzésére vonatkozik, az 1781-ik év 18. t. c. 26- ik §-a értelme szerint csak a törvényhatóság jóváhagyása után haj­­tathatik végre; ennél fogva ezen határozat az összes iratok kísére­tében Heves és K. Szolnok t. e. megyék t. bizottságához levél kísére­tében felterjesztetni határoztatik. Olvastatott a f. évi 722 számú végzéssel megbízott küldöttség jelentése, mely mellett a szöllő hegyek őrzésére vonatkozólag készí­tett javaslatot ■/. és 2/. alatt elfogadás végett bemutatja. Az •/­ 2/. alatt bemutatott, a szöllőhegyek mikénti őrzésére vo­natkozó, — különösen a szöllő-felügyelők s pásztorok teendőjét megállapító kü­ldöttségi javaslat szabály rendeletül elfogadtatik, s az 1871 évi 18-ik t. e. 29-ik §-ához képest jóváhagyás végett Heves és K.-Szolnok t. e. vmegyék t. bizottságához felterjesztetni hatá­roztatik. Amennyiben pedig a szöllö-hegyek kellő megőrizhetése te­kintetéből kerülhetetlen szükség, hogy ezen szabály-rendelet f. és építtessen. A sah átvevőn a munkát, utasította kincstárnokát, hogy arany tumenok helyett ugyanannyi darab ezüsts­ument küldjön Firdu­­szinak munka­díjul. A költő épen fürdőben volt, m­időn a sah szolgája a pénz­zacskót elé leteszi. Mennyire megütödött a költő, midőn a 60 ezer párversért az ígért arany lumenek helyett 60,000 ezüst lu­ment küldött a sah, majdnem oly nagy összeget, mint a mennyit el­ső izben ezer párversért kapott. Elkeseredésében ez­ összeget három egyenlő részre osztá, s egyiket a fürdő-tulajdonosnak, másikat a sörbe­ tárusnak , a harmadik részt a sah szolgájának ajándékozá. A sah Firduszi elfogatását rendelte el, de a költő neszét vevén, elbuj­dosott és üldözői elől csak nagy nehezen s­ikerült menekülnie. Egy pár évi bujdosás után visszatért titkon szülővárosába s ott tengette sanyarú életét nyomorban és ínségben. Kitűnő érdemei­ és harminc évig tartott munkájáért üldözés és nyomor volt a jutalom. Fejedelmi ajándék ! Firduszinak élete is jogosulttá teszi ezt a török közmon­dást. „A fejedelmek térdükön hordják a kegyelem kenyerét; a leg­kisebb billenésre is leesik.“ Firduszi hitét és dicsőségét a sah haragja háttérbe szorította. Senki sem gondolt a szegény költőre, csak a sah nyomozó emberei és annak egyik jóltevője, Ben Haszan Meimendi, a sah egyik vezé­re, ki a költőt titkon támogatta és segélyezte.* Sokszor feltette ma­gában, hogy a sah szivét meglágyítja Firduszi iránt, de egyes elej­tett szavai mindig arról győzték meg, hogy még nem érkezett el ideje. Egy ízben, midőn a sah háborúra készült, Meimendi a sah dal­nokai által Firduszi művéből egy alkalmi dalt énekeltetett, s ez annyira megindította őt, hogy szerzője után tudakozódott. Meimendi megnevezte Firduszit, s felhasználva az alkalmat bocsánatot és bű­n­­feledést kért a költőnek. Mahmúd a dal hatása alatt feledte boszú­­ját, megkegyelmezett a költőnek, hogy és holléte után kérdezőskö­dött. Megbánva előbbi igaztalan tettét, 10 tevét megrakatott indigó­val , drága szőnyegekkel, fegyverekkel, díszruhákkal, tíz fekete rabszolgát és 60,000 arany turnent küldött rögtön Firduszinak. A sah emberei azonnal elindultak ;nagy zajjal, ének- és zenével köze­ledtek Túsz városához, hol a szegény üldözött költő utolsó napja­iban rejtve tartózkodott. Amint azonban a menet az északi kapun a városba érkezett, épen akkor a déli kapun Firduszi ht­lt tetemeit vitték örök nyugalomba. A sah emberei a drága ajándékot lányának akarták átadni, de az visszautasította, mondván: „Firduszi lánya a fejedelem ajándékát el nem fogadhatja.“ Dsámi, a kitűnő persa költő következő epigrammot írta Sah Mahmudra: Hatalmas a sah, ura egy világnak, De a végzet nyilai rá­találnak. Mahmud híre elszállt, nincs más belüle. Csak az, hogy a költőt, meg nem becsülte. Firduszi Sahnaméja mint költői mű­ és mint történelmi kútfő egyaránt becses kincs. Aki költészetet akar tanulni, vagy a költé­szet kristálytiszta forrásából élvezetet meríteni , az Firduszihoz fordul és szomját lecsillapíthatja. Aki Persiában csak kevésbbé is művelt Firduszi művének több helyét könyv nélkül tudja, és egész­ben ismeri. A persa történész, ki hazája történelmét tanulmányozza, nem nélkülözheti Firduszit, mert a kútfőket, melyek ma már nem léteznek, mind felhasználta munkájában. Firduszi nagy és kitűnő művének magyar nyelvre leendő for­dítása már éve­k óta közóhaj tárgya, s reméljük, hogy rövid időn, legalább részben, gazdagodni fog vele irodalmunk.

Next