Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-22 / 4. szám

4. szám. 1974. január 22-én. XIII. évi folyam. Előfizetési díj: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra F­gyes szám Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyeg­adó fejében minden hirdetéstől 30, nyílttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó­hivatal: a lycenmi nyomda. Előfizetéseket el­fogad .a szerkeszt­ő 8 é­v (Széchenyi-utca 84. sz.) J­e­n­t­s­c­h G. könyvkereskedése 8 minden k. postahivatal Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Messe R. Bécsben. . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 ki. . — 35 kr. - 12 kr. A megye­rendezés kérdéséhez. ii. Nézetünk szerint három elvi szempont az, melyet a megyék kikerekitésénél a törvényhozó testületnek okvetlen figyelembe kell vennie.• a h­a­z­a jóléte; a köz-administratio tökéllete­­sitése és könnyebbitése; a takarékosság. Az elsőnél igen nagy óvatossággal szükséges eljárnia a tör­vényhozó testületnek, s lehető kíméletes kezekkel bolygatnia azon alapot, melyet hosszú évszázadok mint egy sanctionáltak. Egy tollvonással eltörölni egy-egy megye, vagy kerület egész jelenét, és múltját; azt szétdarabolni, vagy feloszlatni, bekebelezni; vidék, népfaj sajátságait, szokásait, szóval egész physiognomiáját meg­semmisíteni, — annyit tenne, mint a háborgás és békétlenség magvát elvetni, hogy abból egy ínséges aratás fejlődjék ki. Ily organisatiók egyedül a forradalmaknak, de soha sem a bé­ke műveinek jogosultságai közé tartoznak. Nem tagadjuk ezzel a megyék kikerekítésének szükségét, de azoknak közös transactiok utján a kormány kezdeményezésével, nem pedig kierőszakolással kell történniük. Például a kis-kunsági kerület, mely a nagy-kun és jász-kerü­letektől teljesen isolálva, öt magára hagyatott városból áll, s csak­nem egészben Pest vármegye területén fekszik, kell, hogy beolvasz­tassák Pest vármegyébe. Igen, de erre maguknak a kis kunoknak is lesz hajlamuk, s ezen beolvasztási processust Pest vármegye és a kis kunok tárgyal­ják egymás között egy kormánybiztos elnöklete alatt, és a határo­zatra adja sanctióját a törvényhozó testület. Vagy pedig ott van Kecskemét város határában egy jász-te­­lep, egy újon alakított község: Szent István, vagy Kukába, egy pi­ciny sziget a nagy tengerben. Bizony nevetséges volna, ha továbbra is ezen kis pont a jász-kerü­lethez tartoznék, holott a kecskeméti szolgabírósághoz csak egy óra járásnyira, míg Jászberényhez két napi járó földre fekszik. Nem különben Puszta-Péteri, egy pestmegyei község, mely csaknem a szegedi határban fekszik, s a pestmegyei szolgabirátói talán öt évben csak egyszer vagy annyiszor sem látogattatik meg, továbbra is Pestmegyéhez tartozzék ? Vagy Dorozsma és Félegyhá­za, jobbról balról szomszédságban a szegedi határral, ne Csongrád vármegyébe kebeleztessenek ? — Hanem ez mind tractatusok útján, záros határ­idő alatt eszközöltessék,s közbeleegyezéssel, békésen vi­tessék keresztül, akkor tartósabb lesz a ma, s nem elhirtelenkedett területi beosztás. A fönebb előhozott példák általában az egész országra alkal­mazhatók. Mindenütt van szükség ily kikerekítésre, hanem ezek csak kicsiségek, s felforgatást s elégedetlenséget előidézni nem fognak, és hazafias jó szándék mellett, költség és áldozat nélkül keresztül vihetők. De mire valók ily elvek mellett a kisebb megyék beolvasztása, és a nagyobbak szétdarabolása? Az egyenlő adózási rendszer, az adó­képesség túl nem terhel­tetése; ez volna az alap, mely a megyék kikerekítését oly nagyszerű arányban kivánná, mely elvnek megsemmisített kerületek és me­gyék esnének áldozatul ? Erre semmi szükség sincs, véleményünk szerint, akkor, ha a megyék visszakapják önmegadóztatási jogaikat. Nagy vármegye ugyanis nagyobb közigazgatási költséget igé­nyel, mint a kisebb, s a népesség aránya, valamint a közlekedési viszonyok mineműsége fontos tényezőül szolgál a közigazgatás jósá­ga és gyorsaságához. A megyei bizottmányok, mint alkotmányos igazgató és ellen­őrzési orgánumok, okvetlen be fogják látni akkor, midőn saját, ön­megadóztatásuk, máskép saját bőrük van kérdésben, hogy lehet és mit meggazdálkodni, melyek azon felesleges sallangok és cafrangok, melyeket, el kell törölni, és kik azok a hirtelen sáfárok, és hanyag tisztviselők, akik nem érdemlik meg a bennök helyezett, bizodalmat. Hagyassanak azért egészen magukra a törvény­hatóságok , s az­zal, hogy önkormányzati költségeit önmagának kell házi adó utján beszerezni, megszü­ntetetik a tékozlásnak azon forrása, melylyel az administrationalis költségek a közadók rovására évről évre emel­tetnek. Vegyék le nyakukról az egész főispáni intézményt, neveztes­sék ki az alispán élethossziglan a kormány által, a bizottmány can­­didatiója alapján, s ez alispán legyen, mint a megye első tisztviselő­je, a kormány közvetítő felelős közege,felelős­sel: a kormánynak, és felelős le­ a bizottmánynak. Köteleztessék a törvényhatóság az országos adók behajtására; * a sikkasztások és csempészetekért legyen felelős egyetemlegesen az egész bizottmány. A közlekedési vonalakat tartsa fen a megye, de joga legyen a fentartási költségek fedezésére útvonalain vámkorlátokat felállí­tani, s ha ezen vámjövedelmek nem lennének elégségesek a közle­kedési vonalak fentartására, csak akkor legyen jogosult a közmun­kát igénybe venni. Meg vagyunk győződve, h­ogy azon esetben, ha a bizottmányi tagok felelőssége, szóval erszénye és vagyona belevonatik a köz­ügyek körüli szereplésébe, nem fognak oly könnyelműen eljárni sem tisztviselőik megválasztásánál, sem pedig azoknak szaporítása­ és díjazásánál, hanem okvetlen oly egyéneket fognak választani, kik­nek jelleme, képessége és némely esetben vagyona is garanciát nyújt az elfoglalt állomás teljes betöltésére. Történjék meg tehát a törvényhatóságok rendezése, a megyék kikerekítése , s ha az oly arányban és oly módozatok közt fog létre­jönni, mint azt futólag a fönnebbiekben elősoroltuk, bíz­vást reméljük, hogy maga után fogja vonni nemcsak a jó közigazga­tást, hanem még az állam­háztartási takarékosságot is, és pedig: a) Első sorban az adóhivatalok eltörlése által,melyeknek polyp­­karjai—minők pl. az adó-végrehajtók, — egész ezredekből állanak, milliók lesznek megtakarítva. b) A főispáni Intézmény eltörlése által, mely már úgy is lejár­ta magát, nem lévén sem hivatal, sem dignitás, ha több nem is, de félmillió okvetetlen megtakarittatik. c) A megyék házi­ adójának vissza­adásával, mely az adó­ké­pességet az által fogja emelni, hogy a kívánt szükséglet, ha a bizott­mány ellenőrzésével állapittatik meg, nem lesz oly pazar, mint ha az a közös adó­alapból kéretik, miután a közvetlen átnézet fog ellen­őrzést képezni. Végre a közlekedési vonalakra évenkint milliókban utalványo­zott összegek megtakarítása által. De quid tunc ... ha a törvényhatóságok hivatásukat fel nem fogva, ezután is oly lelkiismeretlen politikai üzelmeket követnének; ha egyesek dicsvágya, önző érdeke hátraszorítaná a közjót; ha az országos közadók behajtását elmulasztanák, ha a közlekedési vona­lakat elhanyagolva, vétkes mulasztást követnének el a cultura és industria rovására; ha a személy,- és vagyonbiztonsággal nem gon­dolva, a közbátorságot nullára szállítanák alá; — mi lesz a teendő akkor ?

Next