Eger, 1874 (13. évfolyam, 1-53. szám)

1874-01-29 / 5. szám

_____-XIII. évi folyam. Előfizetési dij. Egész évre Félévre Negyedévre Egy hónapra Egyes szám 5 f­1 kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 20 kr. - 45 kr. - 12 kr. 5. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. 1874. január 29-én Hirdetésekért, minden 3 halálozott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. HSíáfizetéseket elfogad .* a szerke­sz­tőség (Széchenyi-utca 84. sz.) J­e­n­t s­r. h­G. könyvkereskedése s minden k. postakvval a Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. A megye­rendezés kérdéséhez. in. Megyei központok. Mennyire hibás szempontokból fogták fel általában a provinci­ák a megyék kikerekitésének, s illetőleg a törvényhatóságok rende­zésének szándékba vett reform­terveit, mutatják azon kicsinyes tö­rekvések, melyek által — az alap­elvek egyenes mellőzésével, — az önhaszonlesés,aprólékos önzés, és hiú kapko­dás viszketegéből, egy­mással vetélkedve, a geographiai központok elvitázását, és saját­ ér­­dekek javára par force megindított petitionálását tűzték ki fela­datukul. Ily eljárás valóban nagy politikai éretlenséget tanúsít, s ha a törvényhozás e monstre-kérvényeket és okoskodásokat venné kiin­dulási alapul, csepegő alól csurgóra kerülne, s teremtene oly álla­potokat, melyekből kigázolni fél század sem volna elegendő. Így például: a Jász-kerület egyáltalán nem törődnék a szán­­dékolt reform keresztülvitelével, ha a tervezett Heves-Jász megyé­nek székhelyéül nem Eger, hanem Jászberény állapítatott volna meg. S a Nagy-Kunság csöndesen hallgat; rá sem hederií a tőle el­­szakasztani szándokolt, s vele századokon át egyesült testvére jaj­veszékelésére; mert az ő területe megn­agyobbittatik, s központul saját székvárosa jelöltetett ki. A­­ 44 □ mérföld területű Hont vármegye nem szabadkozik a 47 □ mérföld területtel bíró Bars megye felének elnyelése miatt. Nyitra és Zólyom sem iszonyodik ezen csuka-természetű lakomától; pedig Barsnak mind históriai múltja, mind geographiai helyzete, mind pedig hazafias intenziói sokkal kedvezőbbek lennének egy központ alakítására, mint amazoknak pánszláv tecdentiákkal teli hegy völgyei, és társadalmi élete. Ily eljárása a provinciáknál­, amily kárhoztatni való egyrész­­ről, másrészről ép oly erős kétkedést ébreszt az elfogulatlan figye­lőben a valódi h­­alias áldozatoktól vissza nem rettenő törekvések iránt, mert ahol vastag önzés viszi a fő szerepet, ott a közjó érdeke soha sem fog tekintetbe vétetni. Mert hogyan lehet az hazafias, és közjó iránti tekintet, midőn némely sáros fészek, majdnem követeli, hogy ő legyen a geographi­ai központ, székhelye a kikerekített megyének, — nem gondolva meg azt, hogy ez által milliókra menő áldozatokat követel a közér­­dek rovására, s néhány ezer forint évenkinti haszonért, képes lenne az ország közterheit milliókkal emelni. Azt hiszi talán az olvasó, hogy ez túlzás. Tekintse meg csak a napi­lapok hasábjain a vidéki levelezéseket; ott nem fog találni egye­bet, mint javaslatokat, tervezeteket, hamis statisticai adatokat, ócsárlást, gáncsot, öndicséretet, és önámítást. De nem kell messze mennünk il­lust­ratio kedvéért, mert meg­találjuk azt közelebbről is saját fészkünkben, s anélkül, hogy kár­hoztatni akarnók egy vidék vagy város törekvését a jobblét után, vagy gáncsolni kívánnók emelkedési vágyát,­­­­ célunk egyedül az: bebizonyítani, hogy a kérdéses reform­tervezetet nem provinciális érdekből, hanem magasabb politikai szempontból és a közhaza érde­kéből kell tekintenünk és megbírálnunk. Elmondottuk els/ő cikk­ünkben, hogy mennyire, és mily hatá­rok közt óhajtjuk a megyék kikerekítését, és a törvényhatóságok rendezését; s his­szü­k azt, hogy ily alakban, csak némi hazafias jó­akarat mellett is, törhető állapotokat fogunk tér­íteni. Hanem ez esetben ne­m szükséges nekünk, ahol erre nincs szük­ség, új geographiai központokat alkotni, de a meglévőket fentartva, a szembetűnő hiányokat pótolni, és orvosolni volnánk hivatva. Valódi központokat alakítani különben sem lehetséges, s azért, hogy egyiknek vagy másiknak a megye­háza közelebb legyen, száz­ezreket áldozni, valóban ép oly értelmetlen, mint bűnös eljárás volna. Íme Heves vármegye mathematikai központjának az esetben, ha a Jászság hozzá csa­toltatnék ,­­amit részünkről nem mint óhajtást, hanem pusztán mint feltevést hangoztatunk,­ körülbelül Heves vá­rosát lehetne kijelölni. Igen, de mi lenne már teendő ily esetben ? Mindenekelőtt építeni kellene Hevesen kétszázezer ftba kerülő megye­házat, egy háromszázezer frtba kerülő központi börtön­épületet , egy százezer frtba kerülő laktanyát, és legkevesebb száz családra számítható magán­lakást; szóval szükség volna több mint egy millió forint beruházására,melynek fele az államot, fele pe­dig a netalán vállalkozó egyeseket terhelné. Ugyan ki fejti meg, hány évnek kellene addig elmúlnia, míg ezen építkezések rendbejönnének, akkor is ha, feltéve, az államnak pénze lenne hozzá, s ha az egyesek vállalkoznának? Számításunk szerint a székhely ilyetén, csupán a legelső szük­ség által követelt berendezésére, kedvező viszonyok között is, egy lustrum alig volna elegendő. Ily tervvel előállni tehát nemcsak ész­szerűtlen, de fölöttéb káros is volna, nemcsak azért, mert az állam­nak tömérdekbe kerülne, de mert az annyira fontos közigazgatás rendes folyamát hosszabb időre megakasztaná. A hon java pedig azt követeli, hogy a célbavett reformok mielőbb s mennél kevesebb költséggel vitessenek keresztül. Ami Gyöngyös székhelysovát törekvéseit, és emelkedési vá­gyát illeti, ezt részünkről nem kárhoztatjuk,­­ hanem igen­is kár­hoztatjuk azt, hogy ezen törekvéseket, megmagyarázhatlan optimis­mus- és önámítással ápolgatja Eger, s illetőleg a megye érdekeinek rovására. Mert ha eltekintünk azon körülményétől is, hogy Gyöngyös, mely két megye, u. m. Pest és Nógrád határszélén fekszik, még­is Egernek rója fel hátrányául, hogy az a megye határ­széléhez közel esik ; — ha eltekintünk attól is, hogy Gyöngyös az egész m­átra-já­­rástól, természetes és legyőzhetlen akadály által teljesen isolálva van, míg Eger ezen nagy területtel országos közlekedési vonalak ál­tal van kapcsolatban, mindezektől eltekintve, mégis gazdálkodási szempontból lehetetlenség Gyöngyöst megyei központtá emelni ép­­azon indokok alapján, melyek Heves városára például fölebb al­kalmaztattak. De mindezek dacára, Gyöngyös nem nyugszik. Mondják: úgy titokban, hatalmas tényezők is sarkalják. S midőn látja, hogy légből kapott, minden való alapot nélkülöző, hamis statista képzelményei, miket a poétai fantázia elbizakodottságával kész adatokat szeretne feltolni, de melyekkel ignotos fallit, notis est derisui, — nem hatnak, az ígéretekhez folyamodik, s öntelten kiált fel, hogy ő ad vármegye­házát, törvényszéki épületet, börtönt és mindent, amire csak szük­ség lesz, hogy ott a megyei központ felállíttathassék. Megyeházál — úgy halljuk — a kaszárnyát, törvényszéki épü­letnek a jelenlegi törvényszéki helyiséget, börtönnek pedig az ezen helyiség udvarában lévő kápolnát jelöli ki. Csak lassan tisztelt hazafiak az ajánlatokkal. — Tisztelünk, becsülünk benneteket, s nagyra ves­szük vetélkedési hajlamotokat, büszkék vagyunk törekvéstekre s szivünkből áldást és minden jót kívánunk nektek hazafiságtokért, és a közjó iránti buzgólkodásto­­kért. Hanem mielőtt elismernék azt, hogy intentiotok ment minden önzéstől, nagyravágyástól, önámitástól, s hogy mindezen ügyek részek nem az országos pénztár felé gravitál, addig c­sk arra kérünk ben-

Next