Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-16 / 37. szám

291 — deb­ül pontjaival üzleti összeköttetésben lévő, 8 évenkint több száz­­ezer mérő búza megőrlését teljesítő Schwarcz-féle gőzmalommal együtt, 4 gőzmalom, 7 vízimalom, 7 szesz- és keményítő-gyár ; lakik Egerben D. alatti hivatalos okmány szerint 602 kereskedő és iparos ; székhelye városunk az úgynevezett hevesmegyei takarék­pénz­tárnak, az önsegélyző-egyletnek, kereskedelmi és hitelintézetnek, mely három virágzó pénzintézet ü­zleti forgalma, az E. alatt csatolt üzlet-kimutatások szerint, 1874-ik évben összesen 4,031,287 frt 34 trra ment fel. Egerben van továbbá elhelyezve az úgynevezett egri érsekmegyei sjtatos alapítványok hivatala és pénztára, melyben az F. alatti bizonyítvány szerint, mintegy 1*­g millió forint, és pedig nagyobb részben közoktatási és közjótékonysági célú összeg kezel­tetik, mely összeg kamatozásra legnagyobb részben Egerben és az egri kir. törvényszék területén lakó adósoknál van elhelyezve. Más, Egerben kezelt számos alapokat, —• Nagyméltóságod magas fi­gyelme fárasztásiak elkerülése tekintetéből, —ez úttal mellőzünk. 5. Más olda ról Eger város már századok óta súlypontja nem­csak önmag­ban, hanem a megyében lakó szellemi értelmiségnek, és mindennemű közmivelődési tényezőknek elannyira , hogy az Egerben lakó értelmiség száma nem esik a Gyöngyösön lakónak számát messze, és mondhatni utólérhetlenü­l túlhaladja, Kánéra biz­ton elmondhatni, hogy az itt lakó szellemi és tudományos miveltségi erők nagyságát és számát tekintve, Eger város az ország összes vi­déki városai között az elsők között foglal helyet. Eger kebelében virágzik a ritka fén­nyel emelt épületbe el­helyezett, az egri érsekek és főkáptalan bőkezűségéből, az állam legkisebb terheltetése nélkül fentartott, és a megállapított miniszeri tanszabályzat szerint, 4 éves tanfolyammal bíró, 8 tanárral ellátott jogakadémia, melyhez kötve vannak az úgynevezett Kovács János­­féle alapítványi ösztöndíjak ; ezen jogakadémia mellett működik részben a törvényszéki birákból is álló birói államvizsgáéi bizott­ság; — Eger kebelében virágzik egy 8 osztályú, országos metero­logiai fiók­intézettel, gymnastikai iskolával egybekötött, 15 tanárral és 3 tanítóval ellátott fő­gymnasium, melynek az itt 6. alatt csatolt értesitvény 31-ik lapján foglalt adatok szerint a legközelebb lefolyt tanévben is, számszerint 502 tanulói közül 170, összesen 4711 forint 2 kr és 64 db. arany ösztöndíjban részesült. — Eger kebelében van egy nagyjelentőségű országos hiteles levéltár, (locus credibilis), egyházmegyei papnövelde, Foglár-féle finövelde, hol szegény tanu­lók teljes ellátást nyernek ; van Egerben az angolkisasszonyok ve­zetése alatt álló 4 felsőbb, és szinte 4 alsóbb iskolából álló, és je­lenleg már nő-tanító-képezdével is egybekapcsolt nőnövelde; — továbbá az érseki lyceumban elhelyezett, 9 tanárral ellátott fi­­tanító­ képezne, van rajztanoda, vannak 4 osztályú községi, és szinte 4 osztályú felekezeti főelemi iskolák ; van­ az­ érseki lyceum­ban elhelyezett kitű­nő múzeum, az országban páratlan építkezésű csillagda, és mintegy 45000 kötetből álló, bárkinek is használatára nyitva álló nagyobbszerű­ könyvtár ; végre Eger székhelye a He­ves- és K.-Szolnok megyék egész területére kiterjedő kir. tanfel­ügyelőségnek. Igen bőven feltalálhatók tehát városunkban mindazon tanin­tézetek, melyekben az ifjabb nemzedék kiképeztetését a szülők senki által sem pótolható szemeinek őrködése alatt, és nagyobb költekezés nélkül nyerheti. Ez pedig maga is azon indokolás után, mely mellett Nagyméltóságod a kir. törvényszékek számának leszál­lítására vonatkozó törvényjavaslatot a törvényhozó testület elé ter­jeszteni méltóztatott, oly jelentékeny körülmény, mely miatt ha ed­dig nem lett volna városunk székhelye egy törvényszéknek, a jövő­ben kellene azt ilyenné kiszemelni, mert amint azon beszédében, igen bölcsen kijelenteni méltóztatott, „az államkincstár nincs azon hely­zetben, hogy a bírák fizetését, hivatásuk magasztosságal kellő arányban szabhatná meg, ehelyett a bírósági szervezetnek kell lehe­tővé tenni, hogy a bíráknak, ha fizetésüket nem emelheti, legalább kiadásaikat kevesbítse ; tény pedig, hogy a nagyobb központi szék­ Ó, ha e percben térne férje haza váratlanúl, vagy egy sereg vendég jönne a kertbe. . . Egy sóhaj tört ki kebléből. — Ekkor egy finom, forró kéz szorítását érező , egy kifejezésten­ szempár fordult kézőleg feléje, s az ő szemébe tekintve egész belsejéig hatolni igyekezett. — Hajlandó volna-e egy kérést teljesíteni nekem? — m­ondá egy szolid hizelgő hang, — egy szerény kérést ? — Mit tegyek? kérdé a nő, s szelíden megkisérlé kezét az övéből kiszabadítani. — Nem úgy, — nem agy, — monda a férfi, hanem meg kell ígérnie, hogy teljesíti kívánságomat, mielőtt az ajkaimról le­­hangzanék. — De orvos úr! mondá a fogadósnő kétkedve, — mit kíván ön tőlem? hogyan tehetném én azt? — Miként tehetné? — mondá az szenvedél­lyel, az nem kér­dés; lehetetlent mint értelmes ember csak nem kérek öntől. Azután pedig, azt gondolom, hogy önnek gyanítania kell, mily vágy da­gasztja keblemet. — Igen, — mondá a nő vonzává — gyanítom, hogy mit akar kérni, sőt. . . tartok tőle, s épen azért nem ígérhetem meg. tudós.— Hát oly nagy, oly iszonyú az, amit óhajtok ? mondá a fiatal — Ne folytassa tovább orvos ur, — mondá a nő, — ne tovább, kérem, ha önnek egy női szív nyugalma, ha önnek az én szivem nyugalma nem közönyös. Ön olyat kér, amit nekem tennem nem lehet, — nem szabad. — Az ön szivének nyugalma ! — válaszolá­amaz. — Tehát valóban kockáztatva lenne az, ha kérésemet teljesiti ? — Ó, fontolja meg, mondá a nő csaknem hevesen, én asszony vagyok ; férjem oly jó irányomban ; ő szeret engem és .... s ekkor végtére erőt vett magán: kiszabaditá kezét s elforditá szemét a ki­­sértőtöl, — és — folytatá — én is szeretem őt. — Én ezt régen gondoltam, — válaszolá komolyan az ifjú. Ön szereti férjét, de miért is ne szeretné?! Azonban oly fontos ok ez arra nézve, hogy kérésemet megtagadja? Férjének érzelmeit becsülöm, mert azok oly természetesek , hanem én sem tehetek az én érzelmeimről, mert azok is egészen természetesek. — De az én becsületem­­ az én jó nevem ! — nyögé a foga­­dósnő. — Ó, ó, öntől ezt nem vártam. — Az ön becsülete ! — viszonzá a kérlelhetlen kísértő, az ön szeplőtelen neve! miként érhetné ezt veszély? Valóban nem tudom; különben pedig egyedül is vagyunk. — Még egyszer : akarja-e egyetlen kérésem teljesítését előre megígérni . . . akarja? A fiatal nő gondolkozni kezdett. Tudta, hogy e dolog, bár­mire határozza magát, titok marad férje előtt, még akkor is, ha a vakmerő kérést kereken visszautasítja. — Azután, a könnyen felhe­­vülő féltékenység mindenütt kísértetet lát, nemcsak éjjel, hanem világos nappal is. S vájjon okos volna-e a fiatal emberrel egészen szakítani ? nem hagyná e az mindjárt el házát ? és soha többé vissza nem térne. Soha többé? Ő pedig nem mindennapi ember, aki min­dent mindjárt szélnek ereszt; nem, ő megszégyenülve, elkeseredve menne el, megalázva és szerencsétlennek érezné magát. Érezé, hogy női szíve részvéttel telik el. Egy ilyen ismeretgazdag, magas mű­veltségű szellem megalázva általa, egy egyszerű asszony által ! S ne legyen-e büszke arra, hogy ilyen férfira oly nagy benyomást tett ? Ezenfölü­l egy szerény kérés — azt mondá­s — szerény ! Neki igaza van — gondolá — egy csók ... mi nagy, mi súlyos van ebben, ha őt boldoggá teszi, hiszen férjem úgyse tudja meg ! — Ismét kényte­len volt rá tekinteni, kinek szemei határozatára vágyva, rajta füg­­genek. A nap lehanyatlott, az alkonyatokr eloszlott. Az est leszállt s a tárgyakat titokszerű­, vonzó homályba burkoló. Néma csend jön. Csak a langy esti szellő suttogott halkan a fák lombjai között. Mi volt ez ? hiszen a fiatal nő három hosszú éven át ízlelte a házasság örömét, baját; elég hosszú idő a megszokás eltompitó hatalmának, s ime most ismét mint szűz, mint hajadon érez ; az első forró csók­nak rég elfeledett gyönyöre újra felébred benne, s átborzongatja sejtelmeivel. — Hát, hogyha engednék — mondá halkadó nyomatékos han­gon, — mit gondolna ön akkor felőlem ? nemde azt, hogy kényelmes asszony vagyok, aki . . . — 0 bizonynyal nem, — biztositá öt a fiatal ember, mialatt újra m­egragadá kezét, melyet az most nem húzott el. — És — folytatá a nő — ha én most engedni találnék, nem dicsekednék ön aztán győzelmével, nem nevetne fölöttem? S ha ezt nem is tenné, —• mert hiszen ez csúnya volna, — hanem végre, nem mondaná-e el valamelyik barátjának? — Ne tartson semmitől édes asszonyom, mondá ünnepélyesen a fiatal ember, akarja — ugy­e ?Ön tehát akarná kérésemet teljesíteni? látom — Akarom ! rebegé a nő hévvel. S ekkor a győzelem villant meg az ifjú szemében. — úgy hát édes asszonyom, — mondá az ifjú, s a kielégittetése fölött bizonyossá lett forró vágy hangzott szavaiból — úgy hát — adjon még egy pohárral ebből a pompás sörből.

Next