Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-09-16 / 37. szám
291 — debül pontjaival üzleti összeköttetésben lévő, 8 évenkint több százezer mérő búza megőrlését teljesítő Schwarcz-féle gőzmalommal együtt, 4 gőzmalom, 7 vízimalom, 7 szesz- és keményítő-gyár ; lakik Egerben D. alatti hivatalos okmány szerint 602 kereskedő és iparos ; székhelye városunk az úgynevezett hevesmegyei takarékpénztárnak, az önsegélyző-egyletnek, kereskedelmi és hitelintézetnek, mely három virágzó pénzintézet üzleti forgalma, az E. alatt csatolt üzlet-kimutatások szerint, 1874-ik évben összesen 4,031,287 frt 34 trra ment fel. Egerben van továbbá elhelyezve az úgynevezett egri érsekmegyei sjtatos alapítványok hivatala és pénztára, melyben az F. alatti bizonyítvány szerint, mintegy 1*g millió forint, és pedig nagyobb részben közoktatási és közjótékonysági célú összeg kezeltetik, mely összeg kamatozásra legnagyobb részben Egerben és az egri kir. törvényszék területén lakó adósoknál van elhelyezve. Más, Egerben kezelt számos alapokat, —• Nagyméltóságod magas figyelme fárasztásiak elkerülése tekintetéből, —ez úttal mellőzünk. 5. Más olda ról Eger város már századok óta súlypontja nemcsak önmagban, hanem a megyében lakó szellemi értelmiségnek, és mindennemű közmivelődési tényezőknek elannyira , hogy az Egerben lakó értelmiség száma nem esik a Gyöngyösön lakónak számát messze, és mondhatni utólérhetlenül túlhaladja, Kánéra bizton elmondhatni, hogy az itt lakó szellemi és tudományos miveltségi erők nagyságát és számát tekintve, Eger város az ország összes vidéki városai között az elsők között foglal helyet. Eger kebelében virágzik a ritka fénnyel emelt épületbe elhelyezett, az egri érsekek és főkáptalan bőkezűségéből, az állam legkisebb terheltetése nélkül fentartott, és a megállapított miniszeri tanszabályzat szerint, 4 éves tanfolyammal bíró, 8 tanárral ellátott jogakadémia, melyhez kötve vannak az úgynevezett Kovács Jánosféle alapítványi ösztöndíjak ; ezen jogakadémia mellett működik részben a törvényszéki birákból is álló birói államvizsgáéi bizottság; — Eger kebelében virágzik egy 8 osztályú, országos meterologiai fiókintézettel, gymnastikai iskolával egybekötött, 15 tanárral és 3 tanítóval ellátott főgymnasium, melynek az itt 6. alatt csatolt értesitvény 31-ik lapján foglalt adatok szerint a legközelebb lefolyt tanévben is, számszerint 502 tanulói közül 170, összesen 4711 forint 2 kr és 64 db. arany ösztöndíjban részesült. — Eger kebelében van egy nagyjelentőségű országos hiteles levéltár, (locus credibilis), egyházmegyei papnövelde, Foglár-féle finövelde, hol szegény tanulók teljes ellátást nyernek ; van Egerben az angolkisasszonyok vezetése alatt álló 4 felsőbb, és szinte 4 alsóbb iskolából álló, és jelenleg már nő-tanító-képezdével is egybekapcsolt nőnövelde; — továbbá az érseki lyceumban elhelyezett, 9 tanárral ellátott fitanító képezne, van rajztanoda, vannak 4 osztályú községi, és szinte 4 osztályú felekezeti főelemi iskolák ; van az érseki lyceumban elhelyezett kitűnő múzeum, az országban páratlan építkezésű csillagda, és mintegy 45000 kötetből álló, bárkinek is használatára nyitva álló nagyobbszerű könyvtár ; végre Eger székhelye a Heves- és K.-Szolnok megyék egész területére kiterjedő kir. tanfelügyelőségnek. Igen bőven feltalálhatók tehát városunkban mindazon tanintézetek, melyekben az ifjabb nemzedék kiképeztetését a szülők senki által sem pótolható szemeinek őrködése alatt, és nagyobb költekezés nélkül nyerheti. Ez pedig maga is azon indokolás után, mely mellett Nagyméltóságod a kir. törvényszékek számának leszállítására vonatkozó törvényjavaslatot a törvényhozó testület elé terjeszteni méltóztatott, oly jelentékeny körülmény, mely miatt ha eddig nem lett volna városunk székhelye egy törvényszéknek, a jövőben kellene azt ilyenné kiszemelni, mert amint azon beszédében, igen bölcsen kijelenteni méltóztatott, „az államkincstár nincs azon helyzetben, hogy a bírák fizetését, hivatásuk magasztosságal kellő arányban szabhatná meg, ehelyett a bírósági szervezetnek kell lehetővé tenni, hogy a bíráknak, ha fizetésüket nem emelheti, legalább kiadásaikat kevesbítse ; tény pedig, hogy a nagyobb központi szék Ó, ha e percben térne férje haza váratlanúl, vagy egy sereg vendég jönne a kertbe. . . Egy sóhaj tört ki kebléből. — Ekkor egy finom, forró kéz szorítását érező , egy kifejezésten szempár fordult kézőleg feléje, s az ő szemébe tekintve egész belsejéig hatolni igyekezett. — Hajlandó volna-e egy kérést teljesíteni nekem? — mondá egy szolid hizelgő hang, — egy szerény kérést ? — Mit tegyek? kérdé a nő, s szelíden megkisérlé kezét az övéből kiszabadítani. — Nem úgy, — nem agy, — monda a férfi, hanem meg kell ígérnie, hogy teljesíti kívánságomat, mielőtt az ajkaimról lehangzanék. — De orvos úr! mondá a fogadósnő kétkedve, — mit kíván ön tőlem? hogyan tehetném én azt? — Miként tehetné? — mondá az szenvedéllyel, az nem kérdés; lehetetlent mint értelmes ember csak nem kérek öntől. Azután pedig, azt gondolom, hogy önnek gyanítania kell, mily vágy dagasztja keblemet. — Igen, — mondá a nő vonzává — gyanítom, hogy mit akar kérni, sőt. . . tartok tőle, s épen azért nem ígérhetem meg. tudós.— Hát oly nagy, oly iszonyú az, amit óhajtok ? mondá a fiatal — Ne folytassa tovább orvos ur, — mondá a nő, — ne tovább, kérem, ha önnek egy női szív nyugalma, ha önnek az én szivem nyugalma nem közönyös. Ön olyat kér, amit nekem tennem nem lehet, — nem szabad. — Az ön szivének nyugalma ! — válaszoláamaz. — Tehát valóban kockáztatva lenne az, ha kérésemet teljesiti ? — Ó, fontolja meg, mondá a nő csaknem hevesen, én asszony vagyok ; férjem oly jó irányomban ; ő szeret engem és .... s ekkor végtére erőt vett magán: kiszabaditá kezét s elforditá szemét a kisértőtöl, — és — folytatá — én is szeretem őt. — Én ezt régen gondoltam, — válaszolá komolyan az ifjú. Ön szereti férjét, de miért is ne szeretné?! Azonban oly fontos ok ez arra nézve, hogy kérésemet megtagadja? Férjének érzelmeit becsülöm, mert azok oly természetesek , hanem én sem tehetek az én érzelmeimről, mert azok is egészen természetesek. — De az én becsületem az én jó nevem ! — nyögé a fogadósnő. — Ó, ó, öntől ezt nem vártam. — Az ön becsülete ! — viszonzá a kérlelhetlen kísértő, az ön szeplőtelen neve! miként érhetné ezt veszély? Valóban nem tudom; különben pedig egyedül is vagyunk. — Még egyszer : akarja-e egyetlen kérésem teljesítését előre megígérni . . . akarja? A fiatal nő gondolkozni kezdett. Tudta, hogy e dolog, bármire határozza magát, titok marad férje előtt, még akkor is, ha a vakmerő kérést kereken visszautasítja. — Azután, a könnyen felhevülő féltékenység mindenütt kísértetet lát, nemcsak éjjel, hanem világos nappal is. S vájjon okos volna-e a fiatal emberrel egészen szakítani ? nem hagyná e az mindjárt el házát ? és soha többé vissza nem térne. Soha többé? Ő pedig nem mindennapi ember, aki mindent mindjárt szélnek ereszt; nem, ő megszégyenülve, elkeseredve menne el, megalázva és szerencsétlennek érezné magát. Érezé, hogy női szíve részvéttel telik el. Egy ilyen ismeretgazdag, magas műveltségű szellem megalázva általa, egy egyszerű asszony által ! S ne legyen-e büszke arra, hogy ilyen férfira oly nagy benyomást tett ? Ezenfölül egy szerény kérés — azt mondás — szerény ! Neki igaza van — gondolá — egy csók ... mi nagy, mi súlyos van ebben, ha őt boldoggá teszi, hiszen férjem úgyse tudja meg ! — Ismét kénytelen volt rá tekinteni, kinek szemei határozatára vágyva, rajta függenek. A nap lehanyatlott, az alkonyatokr eloszlott. Az est leszállt s a tárgyakat titokszerű, vonzó homályba burkoló. Néma csend jön. Csak a langy esti szellő suttogott halkan a fák lombjai között. Mi volt ez ? hiszen a fiatal nő három hosszú éven át ízlelte a házasság örömét, baját; elég hosszú idő a megszokás eltompitó hatalmának, s ime most ismét mint szűz, mint hajadon érez ; az első forró csóknak rég elfeledett gyönyöre újra felébred benne, s átborzongatja sejtelmeivel. — Hát, hogyha engednék — mondá halkadó nyomatékos hangon, — mit gondolna ön akkor felőlem ? nemde azt, hogy kényelmes asszony vagyok, aki . . . — 0 bizonynyal nem, — biztositá öt a fiatal ember, mialatt újra megragadá kezét, melyet az most nem húzott el. — És — folytatá a nő — ha én most engedni találnék, nem dicsekednék ön aztán győzelmével, nem nevetne fölöttem? S ha ezt nem is tenné, —• mert hiszen ez csúnya volna, — hanem végre, nem mondaná-e el valamelyik barátjának? — Ne tartson semmitől édes asszonyom, mondá ünnepélyesen a fiatal ember, akarja — ugye ?Ön tehát akarná kérésemet teljesíteni? látom — Akarom ! rebegé a nő hévvel. S ekkor a győzelem villant meg az ifjú szemében. — úgy hát édes asszonyom, — mondá az ifjú, s a kielégittetése fölött bizonyossá lett forró vágy hangzott szavaiból — úgy hát — adjon még egy pohárral ebből a pompás sörből.