Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-25 / 47. szám
370 — — I dóri gyűlést tart (Heves-Újvár főispánjai Eger, 1873. évf. 18 sz.) 1399-ben Bubek Detre nádor elnöklete alatt Verpeléten jöttek össze Hevesmegye nemesi rendei (cod. dip. X. köt. 2. füz. , 717. 1.) 1412- ben ugyanazon nemesek Verpeléth mellett gyűltek össze (Kápt. ra. lev.tár .,Bábolna-csomag.“) 1416-ban szinte Verpeléten tartatott gyűlés, melyből egy okirat ekénti aláírása : Datum in congregatione nobilium, com. Hevesyensis in villa Verpreth fieri consve_ta“ — Verpelétet az időben állandó gyűlés helyének tünteti fel. — 1552 és 1596. között a gyűlések a töröktőli félelem miatt Fülekre tétettek át, hol a jegyzőkönyvek 1658 ban kezdődnek, mely időtől ide-oda vándorolva tartottak a gyűlések. Nyoma van annak, hogy 1596-tól, mely évben Eger városát a törökök a vitéz védelem dacára is elfoglalták, 1682-ig Füleken a várban voltak gyűlések, de a vár ez évben leégvén, a megye 1683. februárius 25-én Losoncon tart tisztujitást. 1684 ben, a gácsi várban tartottak az évenkénti gyűlések egész 1688-ig. 1688 tól ez évben úgy 1689. 1690. 1692. 1695. 1606. 1698. 1700. 1701-ben a törököknek 1687-ik évben történt kiűzése után, meddig Egerben a török uralom nyomai és pusztításai el nem enyésztettek, Gyöngyösön volt a megyei gyűlések helye 1710-ben már Eger volt a székhely, noha még 1714-ben Gyöngyösön tartatott egy közgyűlés, de már 1715-től 1718-ig Egerben tartottak a gyűlések. 1730. augustus 8 án Detken volt egy megyei összejövetel. Innen állandó székhely Eger volt egész 1848 ik évig, midőn majd Tiszafüreden, majd Mezőtúron, stb. vándolva tartottak megye-bizottmányi ülések, míglen az alkotmány visszaállítása után mai napig Eger a megye törvényhatóság székhelye. (Vége köv.) A nőnevelésről. A nevelés társadalmi életünknek oly fontos tényezője, mely kihat nemcsak egyesek s egész családok életére, hanem egész nemzetek s az egyetemes állam- és nemzet-családokra is döntő befolyással bir. A neveléstől függ egyesek, egész családok, sőt állításomat ismételve, a társadalom jóléte. A helyes irányú nevelés minden időben, minden körülmény közt áldásos hatású a családi életre nézve, mert a helyes irányú nevelésnek fő eredményei a munkásság, szorgalom és takarékosság ; márpedig ahol ez megvan, ott a jövő biztosítottnak tekinthető. Azért a nevelési rendszernél a fő dolog mindig a helyes irány legyen . Ha a szülők a nevelést úgy tekintik, mint legelső lépcsőjét a szellemi s anyagi emelkedésnek, akkor nevelési rendszerükben a helyes irányt szemek elől téveszteniük nem szabad, s okvetlenül azon józan elvnek kell lépteiket vezérelnie, miszerint: ha már nem tudunk gyermekeinknek anyagi biztosítékot nyújtani, adjunk nekik legalább helyes irányú nevelés által egy oly szellemi kincset, melyet nem ragad el tőlük sem erőszak, sem idő, sem viszontagság, s mely nekik az élet rögös ittatú kéréstől mindig vezérül és életföntartóul szolgáljon. E biztos vezér, e szellemi kincs a nevelésben rejlik; e szellemi kincs nyújt erőt és alkalmat az anyagi jólét eléréséhez; a kitartó szorgalom és munkásság, s a példás magaviselet s erényesség által. Amely szülő gyermekét a munkásság és takarékosságra szoktatja, amely szülő a serdülő gyermekeknek fogékony kebelébe a szorgalom és erény iránti előszeretetet törekszik elhinteni, s ki a hajlékony vesszőszálhoz hasonló gyermekek lelkületét, gondolkozásmódját úgy idomítja, hogy azoknak az idomitáshoz mért maguk viseletéből és tetteikből azon következtetést vonhatni, hogy a munkásság, szorgalom és erény utján mindvégig meg fognak állhatni, az oly szülő nyugodtan hajthatja le. fejét az örök nyugalom vánkosár , mert megnyugtathatja azon tudat, hogy oly kincset hagy hátra gyermekeinek melyről a költő így énekelt : „Két kincs van, mi felett a sorsnak semmi hatalma : Szorgalom és az erény! — földön az égben ez áld !”Ezeknek előrebocsátása után kizárólag a nőnevelést, e kényes, de ép oly fontos ügyet szándékom érinteni, s annak fontosságáról, de egyszersmind korunkban oly igen elharapózott ferdeségeiről is röviden emlékezni. A szülőknek legnagyobb kincse a gyermek, kétségkívül tehát azoknak nevelésére kell kiváló gondot fordítaniok, de e kiváló gondot és figyelmet leginkább ki kell terjeszteniük a leánygyermekekre, akik gyöngéd nemüknél fogva nem bírnak az életben annyi önállósággal, mint a férfiak, s elhalván a szülök, ha a helyes irányú, nevelésnek és anyagi biztosítéknak hiányában vannak, úgy állnak a nagy világ hullámzó tengerén, mint az árboctól és kormányzótól megfosztott hajó, elhagyatottan, elszigetelten, egyedül, magukra szorítkozva. És ez elszigetelt helyzetben minden támasz nélkül a helyes irányú nevelés hiányával mi sors várakozik reájuk? Talán megmenti őket az arc rózsája, a szép szemek varázsereje a megsemmisüléstől? Ez nagyon ritka eset, s korunkban majd 4 T ARCA. §► Okolicsányi József. f. 1875. nov. 18 án. E hó 20-án tettük örök nyugalomra Okolicsányi Józsefet, kettős megyénk főpénztárnokát, az 1848-ik szabadságharc egyik ba jnokát, egykori dicső emlékű honvéd-alezredest. A boldogult hosszas idő óta példányszerű keresztényi türelemmel szenvedő ugyan iszonyú fájdalmait, melyek hónapok óta ágyhoz láncolók, s el leheténk készülve a lesújtó pillanatra, mely elhunyta hírét hozandja, — mégis, megdöbbentő volt az mindazon számosakra nézve, kik a boldogultat szerették s tisztelték! Okolicsnai Okolicsányi József, századunk második tizedének elején, előkelő, s kiterjedt nemes családból származott. Ifjúkori tanulmányainak befejezte után, mint hadapród, az estei herceg nevét viselő ezredbe lépett, s a hadi pályán, kitűnő katonai tehetségei folytán, fokonként előlépve, több időt töltött Lombard-Velencében. A 40-es évek elején, mint főhadnagy, Egerbe hadi ugadó parancsnoknak neveztetett ki,s e minőségében lépett házasági frigyre kettős megyénk egyik jelesebb családjából Radics Mária urhölgygyel. E helyzetében találta őt a 48/9 iki szabadságharc , s a nemes szívű, hazájáért lángoló férfiú minden tétova nélkül sietett hona védelmére. Mint honvédnek, s kiválólag szakképzett katonatisztnek a magyar hadügyminisztériumban vették ismereteit s szolgálatát igénybe, s ez úton nyerte rokonkint ezredesi rangját. A szabadságharc szomorú befejezte után a boldogult is ellen ítélve, s várfogságban tölté a 49 utáni időket, mignem a fejedelem amnestiája megoldván bilincseit, a magánéletbe vonult vissza. Alkotmányos életünk fölviradtával azonban kettős megyénk bizalma megyetiszti állásra hivta meg őt, s azóta mint e megyék egyik legbuzgóbb, legjellemesebb tisztviselője, mint az egri társasélet egyik ép oly általán becsűlt, mint közszeretetben részesült, nemes lelkű, szellemdús tagja élte közöttünk napjait, mígnem a kérlelhetlen sors, mindnyájunk fájdalmára, kiszakasztó körünkből! A nemzet szabadságának, a 48-as ' epochának bajnokai fogynak;— fogy e földön a jog és igazságért küzdők száma, hogy a túlvilágon az igazaké szaporodjék. Ne szomoritson bennünket e fogyatkozás. Világunk a reproductió országa, s ha ismét catastrophalis idők jönnek, termel e világ ismét új martyrokat! A túlvilág a bevégzett tökéletes lények országa, mely innen ujoncozza a koszorús martyrok csillogó — és a megdicsőült angyalok fényes seregét, bár azok száma ott folyton szaporodik, gondoskodik a végzet arról, hogy a hivatottak száma itt e földön ki ne fogyjon. Földünk a menny és pokol számára növeli az újoncokat. Ki hová soroztatik be? arról csak az tudna felvilágosítást adni, ki a vesék redőit vizsgálni képes; s mindenkinek megfizet cselekedetei szerint, de ha azok bodogok, — s mi erősen hiszszük, hogy igen, — kik az igazságért küzdöttek és szenvedtek, kik éltek egész tartama alatt, mint barát, felebarát, családtag és honpolgár kötelességöket híven teljesiték, akkor megdicsőült bajtársunk bizonyára ezek közé számit, kinek halálán nincs okunk, örökös jövője érdekében, keseregnünk. Ő megelőzött bennünket, mi őt követni fogjuk; egyikünk hamarább, másikunk később, s ha mind elfogytunk, kik a 48-as epochalis idők harcosai voltunk, fennmarad ez idők emléke, míg a történet él, s ez emlékkel a miénk is,— s felmarad, túl ez időkön az élet terheivel küzdőknek érdemükhöz mérten a hervadhatatlan babérkoszorú. S majd ha egykor, talán millard évek után, az anyagok atomjai feloszlásnak indulnak, s a mindenek teremtője az erők geniusaitól számot fog kérni arról, hogy miként használták föl a teremtés célja kivitelére rendelkezésekre adott eszközöket, majd a jog, igaz