Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1875-11-25 / 47. szám

370 — — I dóri gyűlést tart (Heves-Újvár főispánjai Eger, 1873. év­f. 18 sz.) 1399-ben Bubek Detre nádor elnöklete alatt Verpeléten jöttek össze Hevesmegye nemesi rendei (cod. dip­. X. köt. 2. füz. , 717. 1.) 1412- ben ugyanazon nemesek Verpeléth mellett gyűltek össze (Kápt. ra. lev.­tár .,Bábolna-csomag.“) 1416-ban szinte Verpeléten tartatott gyű­lés, melyből egy okirat ekénti aláírása : Datum in congregatione nobilium, com. Hevesyensis in villa Verpreth fieri consve_ta“ — Verpe­­létet az időben állandó gyűlés helyének tünteti fel. — 1552 és 1596. között a gyűlések a töröktőli félelem miatt Fü­lekre tétettek át, hol a jegyzőkönyvek 1658 ban kezdődnek, mely időtől ide-oda vándorolva tartottak a gyűlések. Nyoma van annak, hogy 1596-tól, mely évben Eger városát a törökök a vitéz védelem dacára is elfoglalták, 1682-ig Füleken a várban voltak gyűlések, de a vár ez évben leégvén, a megye 1683. februárius 25-én Losoncon tart tisztujitást. 1684 ben, a gácsi várban tartottak az évenkénti gyűlések egész 1688-ig. 1688 tól ez évben úgy 1689. 1690. 1692. 1695. 1606. 1698. 1700. 1701-ben a törököknek 1687-ik évben történt kiűzése után, meddig Egerben a török uralom nyomai és pusztításai el nem enyész­­tettek, Gyöngyösön volt a megyei gyűlések helye 1710-ben már Eger volt a székhely, noha még 1714-ben Gyöngyösön tartatott egy közgyűlés, de már 1715-től 1718-ig Eger­ben tartottak a gyűlések. 1730. augustus 8 án Detken volt egy me­gyei összejövetel. Innen állandó székhely Eger volt egész 1848 ik évig, midőn majd Tiszafüreden, majd Mezőtúron, stb. vándolva tar­tottak megye-bizottmányi ülések, míglen az alkotmány visszaállítása után mai napig Eger a megye törvényhatóság székhelye. (Vége köv.) A nőnevelésről. A nevelés társadalmi életünknek oly fontos tényezője, mely kihat nemcsak egyesek s egész családok életére, hanem egész nem­zetek s az egyetemes állam- és nemzet-családokra is döntő befolyás­sal bir. A neveléstől függ egyesek, egész családok, sőt állításomat is­mételve, a társadalom jóléte. A helyes irányú nevelés minden időben, minden körülmény közt áldásos hatású a családi életre nézve, mert a helyes irányú ne­velésnek fő­ eredményei a munkásság, szorgalom és takarékosság ; már­pedig ahol ez meg­van, ott a jövő biztosítottnak tekinthető. Azért a nevelési rendszernél a fő dolog mindig a helyes irány legyen­ . Ha a szülők a nevelést úgy tekintik, mint legelső lépcsőjét a szellemi s anyagi emelkedésnek, akkor nevelési rendszerükben a helyes irányt szemek elől téveszteniük nem szabad, s okvetlenül azon józan elvnek kell lépteiket vezérelnie, miszerint: ha már nem tudunk gyermekeinknek anyagi biztosítékot nyújtani, adjunk nekik legalább helyes irányú nevelés által egy oly szellemi kincset, me­lyet nem ragad el tőlük sem erőszak, sem idő, sem viszontagság, s mely nekik az élet rögös ittatú kéréstől mindig vezérül és életfön­­tartóul szolgáljon. E biztos vezér, e szellemi kincs a nevelésben rejlik; e szellemi kincs nyújt erőt és alkalmat az anyagi jólét eléréséhez; a kitartó szorgalom és munkásság, s a példás magaviselet s erényesség által. Amely szülő gyermekét a munkásság és takarékosságra szok­tatja, amely szülő a serdülő gyermekeknek fogékony kebelébe a szorgalom és erény iránti előszeretetet törekszik elhinteni, s ki a­ hajlékony vesszőszálhoz hasonló gyermekek lelkületét, gondolkozás­­módját úgy idomítja, hogy azoknak az idomitáshoz mért maguk vi­­seletéből és tetteikből azon következtetést vonhatni, hogy a mun­kásság, szorgalom és erény utján mind­végig meg fognak állhatni, az oly szülő nyugodtan hajthatja le. fejét az örök nyugalom vánko­sár , mert megnyugtathatja azon tudat, hogy oly kincset hagy hátra gyermekeinek melyről a költő így énekelt : „Két kincs van, mi felett a sorsnak semmi hatalma : Szorgalom és az erény! — földön az­ égben ez áld !”­Ezeknek előrebocsátás­a után kizárólag a nőnevelést, e kényes, de ép oly fontos ügyet szándékom érinteni, s annak fontosságáról, de egyszersmind korunkban oly igen elharapózott ferdeségeiről is röviden emlékezni. A szülőknek legnagyobb kincse a gyermek, kétségkívül tehát azoknak nevelésére kell kiváló gondot fordítaniok, de e kiváló gon­dot és figyelmet leginkább ki kell terjeszteniük a leány­gyerme­kekre, akik gyöngéd nemüknél fogva nem bírnak az életben annyi önállósággal, mint a férfiak, s elhalván a szülök, ha a helyes irányú, nevelésnek és anyagi biztosítéknak hiányában vannak, úgy állnak a nagy világ hullámzó tengerén, mint az árboctól és kormányzótól megfosztott hajó, elhagyatottan, elszigetelten, egyedül, magukra szorítkozva. És ez elszigetelt helyzetben minden támasz nélkül a helyes irányú nevelés hiányával mi sors várakozik reájuk­? Talán megmenti őket az arc rózsája, a szép szemek varázs­ereje a megsemmisüléstől? Ez nagyon ritka eset, s korunkban majd­ ­ 4 T ARC­A. §►­ Okolicsányi József. f. 1875. nov. 18 án. E hó 20-án tettük örök nyugalomra Okolicsányi Józsefet, kettős megyénk főpénztárn­okát, az 1848-ik szabadság­harc egyik b­a jnokát, egykori dicső emlékű honvéd-alezredest. A boldogult hosszas idő óta példány­szerű keresztényi türelem­mel szenvedő ugyan iszonyú fájdalmait, melyek hónapok óta ágyhoz láncolók, s el leheténk készülve a lesújtó pillanatra, mely elhunyta hírét hozandja, — mégis, megdöbbentő volt az mindazon számosakra nézve, kik a boldogultat szerették s tisztelték! Okolicsnai Okolicsányi József, századunk második tize­dének elején, előkelő, s kiterjedt nemes családból származott. Ifjú­kori tanulmányainak befejezte után, mint hadapród, az estei herceg nevét viselő ezredbe lépett, s a hadi pályán, kitűnő katonai tehetsé­gei folytán, fokonként előlépve, több időt töltött Lombard-Velencé­ben. A 40-es évek elején, mint főhadnagy, Egerbe hadi­ ugadó pa­rancsnoknak neveztetett ki,s e minőségében lépett házas­­ági frigyre kettős megyénk egyik jelesebb családjából Radics Mária urhölgy­­gyel. E helyzetében találta őt a 48/9 iki szabadságharc , s a nemes szívű, hazájáért lángoló férfiú minden tétova nélkül sietett hona vé­delmére. Mint honvédnek, s kiválólag szakképzett katonatisztnek a magyar hadügyminisztériumban vették ismereteit s szolgálatát igénybe, s ez úton nyerte rokonkint ezredesi rangját. A szabadság­harc szomorú befejezte után a boldogult is el­len ítélve, s várfogság­ban tölté a 49 utáni időket, m­ignem a fejedelem amnestiája meg­oldván bilincseit, a magán­életbe vonult vissza. Alkotmányos éle­tünk fölviradtával azonban kettős megyénk bizalma megyetiszti ál­lásra hivta meg őt, s azóta mint e megyék egyik legbuzgóbb, legjel­­lemesebb tisztviselője, mint az egri társasélet egyik ép oly általán becsűlt, mint­ közszeretetben részesült, nemes lelkű, szellemdús tag­ja élte közöttünk napjait, mígnem a kérlelhetlen sors, mindnyájunk fájdalmára, kiszakasztó körünkből! A nemzet szabadságának, a 48-as ' epochának bajnokai fogy­nak;— fogy e földön a jog és igazságért küzdők száma, hogy a túl­világon az igazaké szaporodjék. Ne szomoritson bennünket e fogyatkozás. Világunk a repro­­ductió országa, s ha ismét catastrophalis idők jönnek, termel e világ ismét új martyrokat! A túlvilág a bevégzett tökéletes lények orszá­ga, mely innen ujoncozza a koszorús martyrok csillogó — és a megdi­­csőü­lt angyalok fényes seregét, bár azok száma ott folyton szapo­rodik, gondoskodik a végzet arról, hogy a hivatottak száma itt e földön ki ne fogyjon. Földünk a menny és pokol számára növeli az újoncokat. Ki hová soroztatik be? arról csak az tudna felvilágosítást adni, ki a vesék redőit vizsgálni képes; s mindenkinek megfizet csele­kedetei szerint, de ha azok bo­dogok, — s mi erősen hiszszük, hogy igen, — kik az igazságért küzdöttek és szenvedtek, kik éltek egész tartama alatt, mint barát­, felebarát, családtag és honpolgár köte­­lességöket híven teljesiték, akkor megdicsőült bajtársunk bizonyára ezek közé számit, kinek halálán nincs okunk, örökös jövője érdeké­ben, keseregnünk. Ő megelőzött bennünket, mi őt követni fogjuk; egyikünk hama­rább, másikunk később, s ha mind elfogytunk, kik a 48-as epochalis idők harcosai voltunk, fennmarad ez idők emléke, míg a történet él, s ez emlékkel a miénk is,— s felmarad, túl ez időkön az élet terheivel küzdőknek érdemükhöz mérten a hervadhatatlan babérkoszorú. S majd ha egykor, talán millard évek után, az anyagok atom­jai feloszlásnak indulnak, s a mindenek teremtője az erők geniusai­­tól számot fog kérni arról, hogy miként használták föl a teremtés célja kivitelére rendelkezésekre adott eszközöket, majd a jog, igaz­

Next