Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-08 / 14. szám
10z elmúlt évnegyedben kedvező s teljesen kielégítő volt, valamint hogy a hasznos házi állatok közt semmiféle kór vagy járvány nem mutatkozott. A felolvasott jelentések tudomásul vétetnek és a fenálló szabály értelmében a m. k. belügyminiszterhez felterjesztetni rendeltetnek. Olvastatott az állandó választmány pénzügyi szakosztályának 123. sz. alatt a megyei 1874 évi házi pénztári számadás vizsgálatáról bemutatott jelentése. Az 1875. évi megyei házi pénztári számadás, valamint az ezzel egyidejűleg beterjesztett, a letétek bevétele s kiadásairól szólló kimutatás, az irodai fűtési- és világítási szerekről , a nyomtatványokról és a ruházati anyagokról szólló számadások, és a megye tulajdonát képező leltár helyesnek s kifogástalannak találtatván, számadó Okolicsányi József megyei főpénztárnok ezen számadásaitól, a szokott óvások fentartásával felmentetik, s a számadás okmányaival, a szakosztály jelentése s fökimutatásával felülvizsgálat végett a mk. belügyminiszterhez felterjesztetik. Olvastatott a m. k. belügyminiszternek 1875 évi 39508 számú rendelete, mely mellett az 1875 évi megyei közigazgatási árva s gyámhatósági kiadásokról szerkesztett költségvetés az 1870. XLII. t. c. 3. §. értelmében 110757 írtban hagyatott jóvá, s tudatja, hogy míg egyrészt pótjavadalmazás nem fog engedélyeztetni, másrészről az 1874. XLII. t. c. 1 §. szerint házi adó kivetése nem engedélyeztetik. Végre hogy a tételek átruházása csak előterjesztendő engedély mellett eszközölhető. Minthogy a jelen pénzügyi viszonyok közt a javadalmazás emelésére kilátás nincs, a felolvasott miniszteri rendelet tudomásul vétetik s másolatban a költségvetés melléklésével Okolicsányi József m. főpénztárnoknak alkalmazkodás végett kiadatik. Olvastatott a m. k. közmunka és közlekedési miniszternek 22364 sz. alatt kelt rendelete, melyben tudatja, hogy a megyét a XVIII. számú Körös átmetszési hid fentartási költségei alól fel nem mentheti, mert ama híd a megye területén van, egyébiránt hivatkozott a múlt évi 22069 sz. rendeletére, felhívja a megyét, hogy a 2652 frt 56 kr. építési költségek felét Békés megyének térítse meg, s azzal egyezzen ki, mert Békés megye ellenesetben perrel célozza megtámadni Heves megyét. Olvastatott továbbá a közmunka szakosztály előterjesztése. A megye közönségének tudtán s akaratán kívül végrehajtott műtárgy emelésből származott költség megtérítése iránti kötelezettség alig lesz ugyan bíróilag is megítélhető, mindazonáltal érdemleges határozathozatal előtt a tárgyiratok véleményes előterjesztés végett a megyei főügyésznek kiadatnak. Olvastatott a m. k. fölmivelés- ipar s kereskedelmi miniszternek 677 számú a bécsi világkiállításon kitüntetést nyert kiállítók részére kézbesítendő érmek és oklevelek átszolgáltatására vonatkozó rendelete. A leérkezett érmek és oklevelek következőleg osztattak ki: Gyöngyös város polgármesterének átadatott a Boskó Gábor, Gyöngyös város közönsége részére megítélt érdemérem, a gyöngyösi Mária Valéria nevelő intézet Streitmann József, Kozmári János és gróf Szapáry Imre részére leérkezett elismerő oklevél. Berecz Ferenc bizottsági tagnak által adatott a Heves megye s jászkerületi gazdasági egylet részére megítélt érdemérem és elismerő oklevél. Janukovics Alajos bizottsági tagnak átadatott a részére megítélt elismerő oklevél. Cseh Károly megyebizottsági tagnak átszolgáltatott : a mezőtúri gőzmalom, és Szabó Bálint kiállítónak odaítélt érdemérem, a Mezőtúr város közönsége, Borhy Márton, Kovács József részére beérkezett elismerő oklevél. Kapácsy Dezső bizottsági tagnak átadatott a Sir Antal részére megítélt dicsérő oklevél. Valamint a m. k. földmivelés- ipar s kereskedelmi miniszter által adományozott magyarországi összes kitüntettek lajstroma , azzal hogy az átvételt igazoló esismény 14 nap alatt bemutatandó. A Fejér Lajos t. szajoli lakos részére érkezett haladási érem kiszolgáltatása iránti intézkedés megtételével Isaák László alispán kéretik meg. Olvastatott a m. kir. belügyministernek f. hó 2-ról 52941 sz. rendelete, melyben az 1874 évi 429 sz. fölterjesztésre tudatja, hogy az árvaszék részére 3000 frt ugyan nem, de 600 frt vétetett föl utazási költség címén az 1875 évi irányzatba ; ami pedig az előlegezendő perköltségeket illeti az árvaszéket az 1874 ápril. 22-én és junius 6-án 15.310 és 18131 számú rendeletek tartalmára utasítja, melynek követése esetében a perköltségekre kért előleget nélkülözheti; ennek kapcsán olvastatott a pénzügyi szakosztály előterjesztése. A m. árvaszék részére folyóvá tett és az 1875. évi költségvetésben foglalt 600 frt utazási költség a megyei árvaszéknek olykép bocsátatik rendelkezésére, hogy arra az árvaszék elnöke saját felelőssége alatt a kitett összeg erejéig utalványoz, és felszerelt számadását, minden évben, oly időben mutassa be, hogy az a megyei házi pénztári számadással együttesen, a tavaszi közgyűlésen, a pénzügyi szakosztály előterjesztése alapján tárgyaltathassék. Ami pedig az árvák érdekében indítandó fölhívási, vagy egyéb perek folytathatása tekintetéből kért perköltségek előlegezését illeti, utasittatik az árvaszék az ott 1874 évi ápril. 24-én 2897 az államban s a tudományos pályán is; csak én vagyok az, ki semmire sem tudok menni, s az életből ép oly ismeretlenül távozom, mint ahogy belebotlottam.“ Az ezután váltott levelekben sokszor mindkét részről felizgatott indulatosság küzd szívélyes, szeretetteljes részvéttel ; a hang játszadozva tréfá s komolyság közt hullámzik : „Rút ember, gyűlöllek s ezerszer csókollak1i, igy zárja be egyszer levelét Platen, s Liebig hasonlóval vágja vissza. Platen boszankodik, hogy a sok kép elfoglalt, uj tanár neki találkát igér Würzburgba ; drámájának felolvasására nem utazhatik Münchenbe, s még kevésbbé lehet utitársa ősszel az Alpokon át Velencébe, mert vegyműhelyét akarja berendezni . Liebig azt tartja, a költő ott lakhatik, hol akar, jóllehet Platen bajor katona volt, szabadságolást Erlangenben a könyvtáron való napi dolog órákkal kellett szereznie, s méghozzá, minthogy igen sokáig mulatott Velencében, néhány hétre bebörtönöztetett. A vígjátékok tetszettek Liebignek, de sehogy sem tudta Platón új költeményeit a régiekkel összeegyeztetni, így ír: „Oly ingatagnak tetszel, oly kevéssé tudsz szilárdul állni szándékod mellett, oly higanytermészetű vagy, hogy mint ezelőtt is, újólag kétségbe esem fölötted. Én azt hiszem, irataidat kell annak ismernie, ki téged is akar valamennyire megismerni. Korábbi költeményeid telvék életuntsági panaszokkal, az utóbbiak életszeretetet, vidámságot, életet s gúnyt szikráznak. Ismét olyannak akarlak tekinteni, minő vagy, csak aztán ne térj mellékutakra ... A viszonyok, melyek közt most kénytelen vagyok élni, látszatra meglehetősen tűrhetek, mindennek dacára azonban munkálkodásomban akadályokkal kell küzdenem, melyek aztán mindent megkeserítenek, s hogy serkentő buzdítás a csüggedéstől megóvjon, sokszor bizony nagyon is rászorulok a szíves baráti részvétre ; ilyent tőled hasztalan várok, le is mondtam még a reményről is , pedig helyzetedben mily könnyen megtehetnéd, hogy néhány hóra Giesenbe telepedjél.11 — Platen kimutatja, hogy ez nem oly könnyű, Liebig [pedig örömét fejezi ki barátja velencei utazása felett, melyből rendkívül sokat igér magának. Platen néhány ott költött sonettet küld neki a szükséges felvilágosításokkal. „Alig nyolc napig lenni együtt, mily kegyetlen játéka a sorsnak oly barátokra nézve, kik egymást hőn szeretik.11 Valóban egy kissé csodálkoznia kellett a költőnek, midőn egyszer Liebig azt irta : „Igen leköteleznél, ha Ruht festő leveleit elküldenéd mert adalékokat gyűjtök életrajzodhoz. Csak ne mosolyogj, úgy is hasztalan. Életrajzot ad ki egy vegyész, ki oly régóta csupán anyagi tárgyakkal foglalkozott ... ! ! Mindennek dacára már huzamos idő óta dolgozom rajta; némely helyen, mely alkalmat nyújt lényed közelebbi megismerhetésére, mesterségesen hozlak föl. De magam is mosolygok, mert kétkedem a kivitelen. Most már, ha csak tréfa is, mégis kedvem lelem benne.11 E kísérletre célozva ezeket jegyzi Platón naplójába : „Ez kétségkívül egy részről igen kiváló neme a barátságnak, s másrészről ennyit én nem érdemiek. Liebig irányában mindig igaz voltam.11 Naplójában itt emliti utóljára Liebiget, de a velencei sonettek közleménye későbbi keltezésű s egyszerű világos, szívélyes szavakkal van kisérve. Platennak még később olvelei, úgy látszik, elvesztek, mert az utólsónak, melyet Liebigtől sajátkezüleg kapott (jun. 1-ről 1825), mindjárt elején céloz arra, így hangzik : „Gyűlölöm emmagamat, s nem tudom, mit nem tennék boszankodásomban, hogy március 18 -i leveledre oly sokáig nem feleltem. Akkor kezdődtek a húsvéti szünnapok, s én Giesenből távoztam , mert valami vonzott, mi most teljesen lekötve tart. Gondold csak, szerelemnek kedves dalnoka, a te szegény Liebiged vőlegény s fülig szerelmes. Kinek mondhatnám én ezt örömestebb, mint neked kedves barátom, hogy ezen előttem egészem új viszonyomban véghetlen boldognak érzem magam. A véletlen vagy a sors hozott össze bennünket, fennen magasztalom. Volnál csak most nálam, mily boldogító gyönyörrel mondanám el, miként történt