Eger, 1876 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1876-01-13 / 2. szám

10 zászlójára írt megtakarítási elv kérdéséhez hűtlenségét tanusítandja. Helyenkint ugyan tapasztaljuk azt, hogy némely város lakói azon célból, hogy vagy a megye, vagy a törvénykezés székhelyeinek megnyerhetése tekintetéből pénzbeli aláírásokkal iparkodnak érvényt szerezni törekvéseiknek. Nem állunk útjába a tiszta forrásból, hol nem ellenzékeskedés és haszonvágy az irányadó, eredő törekvéseknek, de tapasztalatunk, hogy az e célból létesült tekintélyesb kiadások aláírói nem egyebek, mint a kétségbeesett helyzettel való üvegen általi méznyalatás képezöi, mert van szerencsénk látni, — megtekintve az aláírási ívet, hogy az egész „Sokat igér, semmit sem ád.“ Ezen bevehetetlen tömegek tehetetlen tulajdonosai nem egyebek a demostrans csapatoknál, melyek erőlködései dacára a roppant költség csakis a haza vállait fogná nyomni. Ha volt országgyűlés valaha fontos hazánkra nézve, az a mostani. Egy bukófélben levő országot, egy feloszláshoz közel álló nemzetet megmenteni van hivatva. Nem akarom hazánk siralmas állapotát erős színekkel és hosszasan festegetni. Minden adózó polgár eléggé ismeri és érzi ezt. Azért tehát, fő elvül csak a valódi megtakarítás művelete mindenekfelett igénybe veendő, éspedig ott, ahol az valóban eszközölhető is. Az állandó közös hadsereg számának leszállítása, a honvédelmi rendszer behozatala, az országos jegybank és a védvámterület felállítása, az országos nyugdíjak rendezése és redukálása ; a bányáknak hasznos beruházásokkal jövedelmezőkké tétele ; a kincstári birtokok és jogok kezeléseinél a bérrendszer behozatala s több ész- és okszerű gazdálkodás képezik azt. Ha már azon meggyőződésben van szerencsénk valahára élhetni, hogy a szabadelvű magyar kormánypárt oly nagy mérvű többségre léphetett őrizzük is azt meg, mert : jaj a hazának melynek fiai merőben pártérdekek miatt egymás ellen torzsalkodnak. Az ily belviszály kegyetlenebb s vészesebb még a nyilt háborúnál is. Nem az anyagi szenvedések, nem egyes városok és falvak füstölgő romjai, nem a veszteség, melyet ily szomorú időkben a polgárok szenvednek, teszi azoknak fő átkát. Az egyes küzdők sirhantjait elnémítja az idő, a városok felépülnek, a szorgalom s nyugodtabb napok uj életet teremtenek, a pártgyűlölség azonban, mely mint a sértő nyílnak töredéke, a látszólag begyógyult sebben benmarad s fáj szüntelen, s ha évek után is végre mindig kiújul, s uj veszélyeket okoz, a gőg a győzőben, a legyőzöttben titkos boszúvágy, gyanú s bizodalmatlanság minden oldalról, ezek azok, miket a győzelem, vagy békekötés eligazítói nem képesek, mint a családi kötelékek feloldhatatlanokká válnak, ha azokat bosszú s mély egyetértés emlékei erősítik meg, — így a nemzetek életében is. A haza és család, hasonló alapon nyugszanak. Szeretet nélkül sem egyik, sem másik nem állhat föl. Vannak pillanatok, midőn a szeretet egész lelkesedése szükséges mindkettőjöknek, hogy a fölöttük átvonuló fergetegnek ellenálljanak, s a család és nemzet, mely e pillanatokban keblében a szeretet szikráját nem találja, — a család és nép, melynél a környező vihar e szikrát lángra nem gyulasztja, veszni fog. Belső összhangzat, egyetértés s kölcsönös szeretet nélkül egy nemzet sem fejlődhetik erőben és erényben ; s ha az emberi nem történetén végig tekintünk, látjuk, miként nem annyira egyes nagy pillanatok emlékei, mint inkább eme soha meg nem ingatott összefüggés az, mi a nemzeteket erősekké teszi. De, ha ezen összefüggés egyszer megingattatik, ha az épületnek alapja is körül válik, a nyomás, melyet a felsőbbek az alsóbbakra gyakorolnak, egy ideig föntarthatja ugyan az egészet, — de bizonyos, hogy összeomlik az első csapásra. Azért tehát, ha mi még saját állhatatlanságunk, vagy mozdulatlanságunk által tovább folytatnók a jelenkor gyúlékony, gyantás mezejének szellőzését, vigyázzunk! akkor nemcsak minden haladás, minden világosság, az újabb kor szellemének minden vívmánya, nemcsak a mi nevünk, becsületünk, értelmi rangunk , e hon különféle népfajai közti vezéri befolyásunk vész el gyalázatosan, hanem elvész azon százerek emlékezetes vére is, kik tettek, harcoltak és meghaltak, hogy nekünk a nemzeti jólétet és dicsőséget biztosítsák. Az amerikai vad népség azt mondá az európai ország-rablókhoz, kik földjét jöttek elvenni : „Ha azt akarjátok, hogy nektek adjuk e földet, engedjétek legalább, hogy apáink csontjait magunkkal vigyük.1" Nekünk is apáink ama csontjai azon igazságok, azon világosság, melyet évezreden át szereztek. Azért, Isten óvja nemzetünket hasonló jövőtől. Lőrinczfy János. <§ T Á. R. G .A. Dalaimból. Magyar-osztrák Imádkozzál lányka értem, Én nem imádkoztam régen, Átko8 büvös az ajkam, Szivemben meg nagy zaj van. Imádkozzál lányka értem, Te meg kedves vagy az égben, Nekem ott senkim sincsen, Elátkozott az isten, Imádkozzál lányka értem, Úgy fáj úgy fáj harcban élnem A legszebb angyalokkal, Kiket szived befoglal. Imádkozzál lányka értem, Segits a vésznek kitérnem, Parancsolj a tengernek, S áll — s kihány minden szennyet. Imádkozzál lányba értem, Hogy szivem csak érted égjen, Úgy jut hozzád s istenhez, Úgy menny, bár égő menny, lesz. Korondy. Történelmi naptár.#) Január. I- én Született Petőfi Sándor Kis Körösön 1823. 2 án Trónra lép I. Vilmos Poroszországban 1861. Pénzváltozások 1856. 3- án Bem megveri az oláhot Ulucánál 1849. 4- én Az első lotteria bozás Magyarországban 1810. — Kassai csata 1849. 5- én. Az osztrákok Pesten ; Görgey szózata a hadsereghez 1849. — Meghalt Radeczky 1858. — Választási törvények a német szláv tartományok számára 1861. 6- án. Ausztria főhercegséggé lesz III. Frigyes alatt 1453. — Ulászló feloszlatja a fekete sereget 1493. 7 én. Rákóczy csatát veszt Vadkertnél Sickingen ellen 1710. — Ferenc alapítja a Lipót rendet 1808. 8- án Batthyányi Lajos elfogatása ; Nagy-Enyed II. feldúlatása 1849. — Ausztria óvást tesz egy szorosabb német szövetség ellen 1862. 9- én. Járát felégetik az oláhok 1849. 10 én. Osztrák csapatok lefegyverzik a schleswig-holsteinieket 1851. II- én. Moldva és Oláhország uniója. Kúza Sándor 1859. 12 én. Lázadás Palermóban Siciliának Nápolytóli elkülönzése végett 1848. 13. Meghalt József nádor 1847. — Kossuth kijelenti, hogy ő képes a hazát megmenteni 1849. *) *) Kivonat Bakó Jenő „Notiz-Blatter aus dér Weltgeschichte“ terjedelmes müvéből.