Eger, 1878 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-23 / 21. szám

XVII. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre .5 frt—kr. Félévre. . .2­50 Negyed évre .■ « I.tv.,71 Egy hónapra., — 45 »■* Egyes szám ., — 12« 21. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmi­ hetilap, megjelenik minden csütörtökön, 1878. május 23-án. Hirdetésekért minden 3 halálozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó­hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szok­sdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eg­er máj. 22. 1878. Nagy örömünkre szolgál az, hogy hazánkban néhány év óta bizonyos reális conservativ politikai irány kezd túlsúlyra emelkedni. Ezt tanúsítják, kevés kivétellel, a múlt évben, és ez év elején meg­ejtett megyei és városi tisztújítások , ezt igazolja az ezen választá­soknál általában örvendetesen constatált higgadt, és mérsékelt ma­gatartása a választók közönségének, és ezt bizonyítják az időkö­zönként megújuló megyei és városi közgyűlések és politikai ös­­­szejövetelek. Hja, szerencsére nem úgy van most, mint volt régen. A nép zöme kiábrándult; az ámítások és bolondítások nem találnak többé oly termékeny talajra, mint ezelőtt 10 évvel; a hitegetések, és csá­bítások elhangzanak, az egykor ünnepelt néptribunok szerepét ját­szó, csalárd demagógia szerény politikai peregrinussá degradáló­dott; az egykor oly fennen kiabált azon hangzatos frázis, hogy: „nincs már mit vesztenie a nemzetnek“, semmivé törpül, vastag ha­zugsággá változik, mihelyt egy egy komoly válság áll elő, nem is említve még holmi muszka invazionális fenyegetéseket, és kitűnik, hogy bizony még — ha tovább is meghallgatjuk a politikai han­­dabandákat, — vajmi sokat veszthetünk ! Igaz, hogy a telhetetlenség az emberek legnagyobb részének hibája; ez szüli az elégedetlenséget, és ez okozója az újdonság után kapkodásnak. Így van ez a közéletben ép úgy, mint a po­litikában, s a reális alapot nélkülöző tömeg , meg megkapva egy­egy újdonságtól, figyelni kezd; de a higgadtabb rész, ha visszate­kint a múltba, s figyelembe veszi, hogy az oly nagyon gyanúsí­tott, és oly erősen lealacsonyított első parlamenti férfiak, az egy­kori Deák-párt vezérei, és kormány­férfiai mily nehézségekkel küz­döttek meg, hogy a kormány mostani tagjai, s az őket támogató többség mily akadályok megvívását eszközük lépten-nyomon, az emberben, ha igazságszeretettel, és belátással ítél, akkor a előb­­benieknek méltán nyújtja oda a martyr­koszorút akkor, midőn a jelenlegiektől meg nem vonhatja az elismerés adóját. De hát mire valók akkor a jelenleg megindult agitatiok a kormány ellen, mire valók azon nagy parlamenti maneuverek, me­lyek hivatva vannak csoportosítani a heterogén elemeket egy com­pact tömeggé, hogy éles phalanxot formáljon a kormány tömör légiói ellen ; miért űzi azon kisded csoport a parlament egy kis zugában azon éles guerilla-harcot, és azon vakmerő portyázást év­tized óta az országházban, épen úgy, mint az országban, ha vezér­­férfiaik belátják azt, hogy jobbat ők sem volnának képesek kivívni, mint a jelenlegi kormány, s az ő működésök, — minoritásuk, és tekintélyük kisebbszerűsége mellett — még kevésbbé lenne áldás­hozó a hazára, mint a jelenlegi kormány vezetőié ? Hát ez bizony nem más, mint a parlamenti pártok elkesere­dett harca. Miért? talán a haza jóvoltáért, üdvéért, felvirágzásá­ért, a nép jólétéért, a nemzet hatalmáért, függetlenségéért, és jólé­téért ? — Nem lesz az, hanem egyszerűen a parlamenti pártok harca az önuralomért. És ez igaz, és így is van, fájdalom, meg sem cáfolható, ha­nem mégis jogosult. Jogosultsága van az ellenzéknek, hogy előre vergődjék az esetre, ha a kormány bármily okok miatt visszalépni kényszerül, hogy helyébe léphessen, mert hiszen kormányképes ellenzék nél­kül parlamenti pártok nem is képzelhetők, és számbavehető ellen­zék nélkül a parlamentnek semmi életképessége, és semmi áldást hozó működése nincs. Jogosultsága van a kormányképtelen szélső ellenzéknek is az életre, mert elvei a históriában gyökereznek, s habár idealismusuk ellentétben áll is a mostani politikai helyzet szigorú valóságával, mégis működésük megfelel és ellensúlyozza a lajtántúli parlament azon izoláltságra törekvő pártjának áskálódó munkáját, mely a mostani állapotok helyett, egy tabula rását óhajtana azért, hogy utánuk előbb a Bábel, azután az özönvíz következzék, megfordítva, mint azt a biblia tanítja. Azt azonban állíthatjuk bátran, hogy bármely párt vergődjék is az uralomra, jobbat egyik sem fog hozni a mostaninál, mert hi­szen a viszonyok teremtik a helyzetet. Hiába suttog azért a gyanúsítás, hiába áskálódik a rágalom,­­ a mostani kormány tetteinél nagyobb eredményeket a mai vi­szonyok között semmiféle politikai pártból alakult kormány felmu­tatni nem fogna , de félni lehet, hogy kockáztatni fogná a közsza­badságot, és el fogná játszani az alkotmányt. Szálljon azért minden politikával foglalkozó hazafi magába, és gondolja meg, hogy jobb a bizonyos elért kisebb eredmény, mint a bizonytalan sok, és ily gondolatok között hallgassa meg a népboldogitó agitátorokat. Egri érsek ő exla­bermautja. Tiszafüred, máj. 18. 1878. A szép, dicső múltnak képeit visszavarázsolni, azokat újra előteremteni, követni, mindebben az embernek, a haza polgárának magához hasonlónak lenni, s ez úton a közügyre is jótékonyan hatni , mindig a hazafiui emelkedettség színvonalán való lételnek volt a jele. Ennek tanúságát adta Tiszafüred városa e napokban , külö­nösen f. hó 13-án amaz önkéntes hódolatban, melyet az egri érsek, dr. Simassa József ur ö kegyelmessége, a nagynevű volt egri fő­­pásztorok ez időszerinti utódja iránt felekezeti különbség nélkül a város minden polgára mutatott, midőn ide hivei közé a bérmálás szentségének kiszolgáltatására jött. Felénk Tisza-Örsről, mint bérmálási körútjának egyik köz­pontjáról vette útját, hol a megelőző napon már az ihletett apostoli működés, az oltár, szószék, kézfeltevés és áldás osztása fénykörében látták öt ottani hivei, miként ő azokat a magasból leszálló hitkegyelem árjában fürödni. A fürediek részéről, a nektek kitűzött napon , már reggeli 6 órakor egy fényes küldöttség sorakozott a határon, mely ott a jövő főpásztort a város nevében várta, hol megérkeztekor L­i­p­c­s­e­y Tamás következő szónoklattal fogadta: Nagyméltóságu Ur! Kegyelmes Uram! A legmélyebb hazafiui örömmel üdvözöljük Ex­-ádat városunk

Next