Eger, 1878 (17. évfolyam, 1-52. szám)

1878-11-21 / 47. szám

XVII. év­folyam. Előfizetési díj: Egész évre. . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 Egy hónapra. — „ 30 „ 45 „ Egyesszám . — 12 „ 47. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. 1S78. november 21-én. Hirdetésekért minden 3 halálozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiad­ó-h­ivatal: a lyceu­mi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (sóház-utcza Mózer-féle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. A kereskedelem szelleméről. Az „Eger“ mult heti számában a T. szerkesztőség szives volt helyt adni „Élhetetlenségünk“ czimü czikkemnek, azon szives csil­lag alatti fölhivással, hogy a megpendített borkereskedelmi b­erna felül eszméimet továbbra is közöljem. Hogy minapi szavaimat mily érdekeltséggel fogadta Eger bor­termelő közönsége, eddigelé nem is tudom, nem is kutatom. Azon­ban félek, hogy választott álnevem nomen et omen lesz ; félek hogy szavaim jobbról be-, balról kieresztelek; félek, hogy czikkem csak üres légverdesés maradand. Ebbéli félelmem alapjait tények képezik. Mert tény az, hogy a „Heves vármegye“ szept. 25-iki számának „Borászatunk érdeké­ben“ czimü czikke városunkban semmi­nemű viszhangra sem ta­lált — sem czáfolóra, sem helyeslőre. Tény, hogy u. azon lapnak már július 31-iki „Szőlő birtokosaink figyelmébe,“ és okt. 23-iki „Szőlőbirtokosaink figyelmébe“ hasonnemü czikkei a legelül emlí­tettel hasonló sorsban részesültek. Tény továbbá, hogy a néhány vállalkozó szellemű tanférfiú által megindított „kereskedelmi tanfo­lyam“ eddigien oly miserabilis fölkarolásnak busái (s nem „örvend“), hogy valóságos szegénységi bizonyítványa az városunk kereske­delmi viszonyainak. Tény az is, hogy eddig minden hírlapi czikk, mely csak némileg is a város javát, haladását, mivelődését stb. czélozta, kevés — és pedig minimális kivétellel mind a „pusztába kiáltónak szava“ maradt; s ha így volt, még jó volt! Jó volt, ha a czikkezőt meg nem párbajozták, el nem döngették, meg nem hurczolták a sárban, s — le nem bőgték! . . . Mert azon hadtól, mely nálunk az uralmat viszi, mely a hangot (?) adja, mely az intelligentiát elrettenti a culturalis közre­hatástól, s mely a tömeg ízlését nem hogy emelné és tisztítná, de a legügyesebb börzespeculátiónál is furfangosabb szerrel lenyomja: azon hadtól Cassandra czikke is csak Cassandra sorsát reményti . . . Mindazáltal több körülmény eszméink apránkénti kifejtésére ösztönöz bennünket. Ilyenek: annak meggondolása, hogy ha a jó­nak tudatában nem hallgatunk, megtes­szü­k kötelességünket a köz­jóért, s igy tudatunk nem vádoland, hogy ama „hangadó“ ósdiak lassanként le fognak tán szorulni „a szemétdombnak nézett olyrap­­ról,“ 8 eljö az idő, midőn az uj emberöltő szemökbe mondja Kos­suttal: „Mellettetek és veletek, ha akarjátok; nélkületek sőt elle­netek, ha nem akarjátok;“ hogy kell czikkeinkkel „praecedenst“ alkotnunk a jobb jövő alkotóinak támaszául; hogy a szükséglő vi­szonyok elvégre is a termékeny tevés útjára terelendik zsibbadt agyú tömegünket, mert Buckle szerint, valóban, a „tömegnek nincs szabad akarata,“ a tömeg csak a történet vas logikájának kény­szerén mozdul, s ha majdan mozdul, nem árt, ha czikkünk szeren­csés lehet egyben-másban irányt jelölni; s végre írnunk szólít úgy a t. szerkesztőség szives eomitivája, mint szóra bátorít azon, a jövő sötét fátyolát elhárító körülmény is, hogy meddőn maradt czikkü elődeink tán annak köszönhetik engem is félénkítő sorsu­kat, hogy nem csináltak előbb alapot, melybe a gyönge palántát ültették, s az nem is izmosodott meg a laza közvélemény homok­jában. Én tehát nem írok egyszerre a borkereskedésről, hanem áta­­lán a kereskedésről előbb, de ezen átalános beszédemre legyen szabad különösen figyelmeztetnem szíves olvasóimat, mert amit mondok, azt mind a fő érdekünket tápláló borkereskedésre vonat­kozólag mondom. Miért is szólanák addig különösen és egyenesen a borkeres­kedésről, mielőtt a kereskedelem szellemét nem tapasztalom közön­ségünknél? Hisz és a kereskedelmi szellem hiánya adott alkalmat „Élhetetlenségünk“ leleplezésére is; s ha abban tévedtem, kérve kérek mindenkit, czáfoljon meg! Ámde ez alig lehetséges, mert a czáfolat: az ellenkező tény. Szavaim csak tényekkel szemben sem­misülnek meg. De hol a tény? Szavaimban! Vajjon miben áll hát a kereskedelem szelleme? Nyilvá­nul ez: 1. Az u. n. kereskedelmi morálban. 2. A kereskedelem akadályait hasznosító műfogásokban. 3. Az u. n. speculatióban, s ez ismét nyilvánul: a. ) A szükségletek kitapogatásában. b. ) A „piacz“ teremtésben. c. ) Az igények észrevétlen fokozása­ s kielégítésében. d. ) A versenyzésben. E pontokat nem mint absolut tantételeket jelölöm meg, hanem csak jövő czikkeim programmjául bátorkodom összeállítani, mint mely czimek alatt a dologhoz leggyümölcsözőbben vélek hozzá­szólhatni, ha a t. szerkesztőségnek s a n. é. közönségnek ter­­hére nem lesznek. Cassandra, Hevesmegye 1877-iki népesedési mozgalmához. (Folytatás.) Ill. A házasfelek állapotára való tekintettel első izbent (pro­­togam) és ismétéiré kötött (palingam) házasságokat különböztetünk meg, a szerint, amint legény hajadont vesz nőül, vagy pedig a felek egyike, vagy mindketteje már előbb is házasságban élt. Az ismételt egybekeléseknél megkülönböztetjük, ha legény özveg­gyel, vagy özvegy férfi hajadonnal, vagy végre özvegy özvegygyel kel egybe. Ha e szempont alapján vizsgáljuk a kötött házasságokat látjuk , hogy 100 esketés közül nőül vett Heves-Magyaror­Ausztia-Franczia-Anglia­megyében szágban ban országb. ban. legény leányt 73.45 73.4 76., 84.74 81-s legény özvegyet 4-081 4-9] 6.9 H-43 4-3 özvegyférfi hajadont 9.18|2655 l­-o|26-e 13-523.8 3-4815-26 9.,18 özvegy özvegyet 13.J 10­ 7 4-4­3-32 4-8 Ezen táblázatból világosan kitűnik, hogy nálunk a protogam, az első izbeni házasságok száma 3 °­ C-tel kisebb, mint Ausztriában, és 10—14 °­ o-ka­l, mint Európa egyéb államaiban, míg a palingam, az ismételve kötött házasságok, ugyanannyi többletet mutatnak föl. — E körülményt két ok magyarázza meg: az első, hogy nálunk első ízben a felek jobbára fiatal korban lépnek házasságra, mi természetesen sok fiatal házas elhalálozását és a hátrahagyottnak új házasságra való lépését vonja maga után, — és másodszor, mert itt is érvényesül azon már fentebb említett kö­rülmény, hogy az özvegy, hazánk agronóm jellegénél fogva, újabb házasság kötésére van utalva. Vizsgálva az ismételve kötött házasságok számviszonyait, mint a fenti kimutatás tanúsítja, újra eltérést tapasztalunk hazánk és a többi államok között, mert míg nálunk, úgy az egész országban, mint különösen Heves megyében, az ismételt házasságok kö­zött, a tiszta palingam házasságok, vagyis, midőn özvegy­ özveg­­­gyel házasul, vannak többségben, Európa nyugatán éppen e moz­zanat tünteti fel a legcsekélyebb arányosztalékot; mert ott, mint látszik az özvegy férfi nem özvegy nő, hanem inkább hajadonnal osztja meg az élet örömeit s terheit. IV. Valamely vallásfelekezetnek önmagában véve, közvetlenül sem emelő, sem pedig apasztó befolyása nincsen az esketések szá­mára, ennélfogva az egyes vallásfelekezetek körében kötött házas­

Next