Eger, 1879 (18. évfolyam, 1-52. szám)

1879-10-09 / 41. szám

323 -ig fogják tárgyalni a javaslatokat, s azokról jelentéseket készítenek. Ez alatt pedig a képviselőháznak érdemleges ülései nem lesznek. Tehát az egész hónapban a képviselőház nem sokat fog végezni. — Az október 6-iki ülésnek lefolyása röviden a következő: Szlávy József elnök bemutatja a miniszterelnök levelét, melyben tudatja, hogy ő felsége a képviselőház üdvkivonatáért névnapja alkalmából, köszönetet mondott. — Utána bemutatta Szabadka város kérvényét a Budapest-zimonyi vasútvonal kiépítése és annak a Kunságon át Szabadka mellett leendő vezetése tárgyában. Nemkülönben Kende Kasut kormánybiztos működése tartamára szabadságidőt kérő levelét. Ezután a két alelnökre adattak be külön a szavazati jegyek. A szavazatok a ház előtt számítottak egybe. Az eredmény a következő: 410 igazolt képviselő közül szavazott 219; elnök nem szavazott, távol volt 190. Kemény János báró nyert 147, Lükő Géza 30, Szontagh Pál 14, szavazatot. Ennélfogva Kemény János báró választatott meg a ház első alelnökévé. (Élénk éljenzés jobbról.) — A második alelnökre szavazott 202 képviselő, távol volt 207. A beadott szavazatokból nyert nógrádi Szontagh Pál 150, Lüke Géza 13 szavazatot, 31 szavazat üres volt. A többi egyesek között megoszlott. Ennélfogva másod alelnökké Szontagh Pál választatott meg. (Élénk éljenzés jobbfelől). Következett a jegyzők és a háznagyra a szavazás. A jegyzőkre beadatott 167 szavazat, távol volt 278 , Antal Gyula nyert 157, Baross Gábor 153, Beöthy Algernon 153,, Márkus István 153, Rubidó Zichy Radoszlav 151, Mednyászky Árpád b. 154 szavazatot. A többi szavazatok megoszlottak. — A háznagyra beadott 189 szavazat. Kovács László nyert 163 szavazatot. (Éljenzés) Üres szavazat volt 18. A többi szavazatok megoszlottak. A választás után Szontágh Pál köszönetett mondott megválasztatásáért, és magát a ház kegyeibe ajánlotta. Beszédét éljenzéssel fogadták. — Ülés végén az osztályok kisorolása kezdődött meg. Nem csekély felindulást okozott országszerte az „Ellenőrinek néhány nap előtt hozott azon távirata, mely szerint a karloviczi szerb congressusra induló kir. biztos Stancsics hajóján a szerb fejedelmi zászló pompázott a szerb országos czimerrel, ezt most egy a „P. N“-ban közlött, karloviczi levél azzal egészíti ki hogy azon hajón, melyen Stancsics kir. biztos Újvidékről Karloviczra átment, nemcsak a szerb zászló pompázott, hanem ott lengett a szerb nemzeti zászló, Milán ez i merével a középen, jobbra az orosz zászló az orosz sassal, balra a bolgár s valamivel alantabb a román nemzeti zászóló. Persze, igy a dolog még regényesebb. Ha nem ideje volna, ennek a szemtelen hányavetiség és a nemzet legszentebb érzelmeit kihívó dacznak véget vetni. Plevlyéből a legujaban occupált városok egyikéből írják, hogy a vegyes (török-osztrák-magyar) helyőrség árnyoldalai máris igen kellemetlen módon válnak érezhetőkké katonáinkra nézve. A török és osztrák-magyar csapatok közötti „entene cordiale,“ sztambuli felsőbb befolyás következtében, meglehetősen megszűnt és a a törökök tartózkodó állást foglalnak el. Az előbb napirenden volt kölcsönös tábori látogatások most már megszűntek és a török katonai és polgári tisztviselők minden lehető módon iparkodnak megkeseríteni katonáink különben is nem irigylendő helyzetét. Csak úgy özönlik rajuk a mindenféle bosszantás, melyek nagyobbára a taslidzai polgári kormányzótól erednek. — Ha úgy van, ezen még lehet segíteni. A legutóbbi konstantinápolyi miniszteri tanácsról, melyben a szultán hosszabb beszédet tartott igen érdekes a török állapotokat jellemző dolgokat közölnek a lapok. A szultán beszéde valóságos kihívás volt a hivatalban levő miniszterek ellen. Abdul Hamid panaszkodott, hogy az uralkodó pénzszükség és az ebből eredő üzletpangás aggasztó elkedvetlenedést szül és táplál a népben; minden tartományban elmulasztják behajtani a hátralékos adókat s a befolyt pénzeket Konstantinápolyba küldeni, ez a mulasztás a legrosszabb eredményeket vonhatja maga után, s ha a miniszterek nem képesek e bajnak elejét venni, ő kénytelen lesz más emberek után nézni. Szovjet pasának néhány ellenvetését a nagyúr nemtetszéssel fogadta. Szavjet ezért másnap ugyancsak duzzogott, még szobáját sem hagyta el. A török-görög alkudozások még egyre bajokkal küzdenek; minden pillanatban fölmerül egy bökkenő majd török, majd görög részről. A görög delegátusok emlékirattal fordultak az európai hatalmakhoz, azt a kívánságát fejezvén ki Görögországnak, hogy a görög-török határ megállapításánál a természtes határok, hegyek és hegynyergek, vétessenek alapul, ha diplomatiai határok nehézségekkel lennének megállapíthatók. Kétes kimenetelű s a berlini congressus határozatainak megdönthetetlenségét ugyancsak próbára tevő kérdés még a romániai zsidó-kérdés is. A román kormány különös módon akarja a berlini congressus illető határozatát végrehajtani. Ugyanis egy 1014 főre menő zsidó listát terjesztett a törvényhozás elé a megnevezettek honosítása végett. Volna azonban Romániában még 260,000 zsidó, akik szóba sem jönnek. Ezzel a furcsa előterjesztéssel a román lapok sincsenek megelégedve, s bizonyos, hogy az általános emancipatiót kimondott hatalmak még kevésbé lesznek vele megelégedve. Az afganisztáni legújabb hírek szerint okt. 3-án több független afgán törzs megtámadta Satargardan közelében az angol tábort, a támadók azonban visszaverettek és 20 embert vesztettek. Az angolok közül 6-an megsebesültek. Az emír tartván attól, hogy az afgán csapatok a brilt hadsereg közeledésének hírére Bala Hisszárt feldúlni fogják — azt tanácsolta Roberts tábornoknak, hogy Kabul elleni előnyomulását halassza el. Ez a tanács azt engedi gyanítani, hogy az emir a kabuli felkelőknek elengedő időt akar juttatni.—Robert tábornok azonban nem hajlandó az emir tanácsát elfogadni. Az indiai kormány köreiben az a nézet uralkodik, hogy az emir azért jelent meg az angol táborban, mivel Afganisztánban teljesen elvesztette befolyását és most azt várja, hogy Anglia ismételni fogja azt a szerepet, melyet 1841-ben oly szerencsétlenül játszott, midőn a britt csapatok Sujja saht Kabulban ismét trónra ültették. Ma azonban okulva a múlton vélekednek, hogy az olyan emir,er a britt főhadiszállásra menekül oly pillanatban, midőn egy angol hadsereg útban van véres bosszút venni Kabulon, nem az az ember, akit az afgánok valaha ismét uralkodójukul fognak elismerni. T .A. IES C Z Fényképe előtt. Üdvözlégy a nap ég, föld jótevője, Ki díszt az égnek, s tápot adsz a földnek; — Kiből az élet alkotó erői Aranysugárba rejtve tündökölnek............ A szívnek is van benned egy sugára, Mely fény-ecsettel képeket teremtve, Új éltet, üdvöt, örömet, reményt hint A vágyban égő, hervadó szivekre. Üdvözlégy lelkem arany-napvilága! Isten, testté lett áldó mosolya: Légy üdvöz fénykép ! — a melynél dicsőbbet Nem alkotott a művész nap soha............... Eszmedús lelke, ragyogó szépsége Elragadd a fénykirályt magát, S hogy remek, mester-művét lássa benne, E képbe adta legszebb sugarát. Fény-szülött képed mély titkú varázsa Szent ihlettségre gyújtja lelkemet, S e szellem-ünnep képedért Szerelmem! Tűzimádóvá tett már engemet............... Minden vonásod lelkemig behatva Hő imává lesz, mely a naphoz lebben — És ez imára hű meghallgatásként Arczmásodban lelt üdvöm szól legszebben. Ez üdvözítő kép : bűvös talizmán — Ha rátekintek, sok búm, szenvedésem, Úgy oszlik el mint a siró patak, mely Csendesen elhal a virágos réten............... S kívüled mindent, mindent elfeledve, Csak egyedül szent emlékednek élek, Képedet nézve, édes Mindenségem! Buzgón hiszek, hőn szeretek, s reméllek: Hiszem üdvöm szép kezedbe letéve; Engem csak e kéz áldhat egyedül — Szeretem lényed, lelkem kalauzát; Szívem csupán csak éretted hévül — Reméllem jobbod boldog bir hatását; Szived által az örök életet.............. E hit, remény és forró szerelemre Mondd ki szép birám az Ítéletet!*