Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1880-01-29 / 5. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 Negyed évre . 1 „ 30 r. Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ 5. szám. EGER Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. január 29-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petti sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mózerféle ház) és Szoksdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Felelős szerkesztő: JDx. IF’elsete Perencz. Főmunkatárs: Xiexixicizfy János. A „schlagwort”-ok a politikában. Mint a jégtábla alá szorult halak a levegő után: — úgy kapkodunk a politikában még mindig a — „schlagwortok“ után! Pedig hát „schlagwort“-okkal szorították le a jogot, az igazságot; schlagwort“-okkal szorították le egykor a —a szabadságot. Börne alighanem erre czélozott, midőn mondá, hogy: „A zsarnokok napjainkban a legveszedelmesebb szabadsághirdetők“! Voltak „schlagwort“-ok, melyek évtizedeken keresztül fel tudták tartani csalárd uralmukat, s csak a legutóbbi idők józan felvilágosodása tette azzá, ami különben kezdettől fogva vált: — semmivé! Fájdalom, hogy még sok ilyen „schlagwort“ talál hálás fülekre nálunk. Maga a két leggyakrabban használt politikai jellegű műszó: „liberális“ és „conservativ“ mi más, mint politikai maneuverekre szánt ügyes — vaktöltés. Hányan vannak nálunk „liberálisok“, kiknek talán mindegyike teljesen ellenkező módon definiálja álláspontját?! Hányan vannak „conservativek“, kik aligha örömmel soroznák körükbe mindazokat, kik magukat „conservativ“-eknek nevezik! És mégis a politikai anthropológia két nemre osztja politikusainkat: — liberálisokra és conservativekre! Hasonló maneuverekre szánt „schlagwort“a „korszellem“ is! „Ezt követeli a korszellem“, „ez a korszellem ellensége“ stb. stb. ékes semmitmondások töltik be még mindig a politikai levegőt. Pedig hát jó volna egyszer s mindenkorra tisztába lennünk, mi az a kedves — korszellem. .?! Hogy volt, van s lesz idő, midőn egyes időszakokban egy és ugyanazon vágy s törekvés ellenállhatatlan erővel sodorja el az otrombaság dán Quixotejait: — az bizonyításra nem sorol! Ez a valódi — korszellem! De ki merné tagadni, hogy a napjaink* szájas tömegének híres „korszelleme“, melyet világot ijeszteni folyton és folyton előrántanak érdekes világbolonditóink, — nem az a bizonyos satyr Phaedrusnál, ki tudvalevőleg hideget is, meleget is fújt egyszerre. ! ? Persze hogy a „korszellem“-mel együtt jár a — „haladás“, a Politica nagy szótárának e legkedvesebb „seh Iagwort“-ja! Nérónak nem tettszett jobban Poppaea haja, melynek minden egyes szálát, mint tudva van, versekben éneklé meg, — mint napjaink politikus czizmadiáinak a drága talizmán — a „haladás“! Ott van ez mindig készen, mint hősök oldalán a kard. Vágnának is vele nagyokat, ha véletlenül nem volna e kard markolat nélkül, melylyel azok, kik minél erősebben sújtanak, annál mélyebben sebzik meg önmagukat! Hát még a — „közvélemény“?! A politikai szószátyárkodás közkedveltségű — schlagwortja! Baconak nincs igaza. Nem a „tudás a hatalom“, a — közvélemény az! Mióta Talleyrand elmondá magáról, hogy ő ismer valakit, „kinek több esze van, mint Napóleonnak, több mint Voltairenek, több mint valamennyi miniszternek, s ez a valaki a — közvélemény“: — azóta felszállott e hamis váltó értéke. Forgatja, girálja, telepíti és elfogadja mindenki, — de ki nem fizeti — senki. .! S ilyen értékű valamennyi „schlagwort“-ja a mai politikának! — De a reális politika szótára nem ismeri e — szavakat! reális, mondhatnám inkább morális politika, csak négy szóból áll: — „Ne szóvirágot, — kenyeret adjatok“!! Dr. Fenyvessy Ferencz. Mi a népoktatásnál is fontosabb. (L.) Nincs kedvem jeremindákat zengeni, szavamat azok córusában hangoztatván, kiknek ajkairól csak „memento mori“-féle hangok áradnak. Korunk fia vagyok s mint ilyen őszinte híve a haladásnak. Szívem mélyéből üdvözlök minden eszmét, mely a jobb jövő érdekében, akár a honatyák termében, vagy a kormány bársonyszékeiben, akár valamely egylet körében, vagy valamely tudós dolgozó asztalán látott napvilágot. Lelkem meleg rokonszenvével üdvözlöm különösen azon intézkedéseket, melyek elmaradt népünk erkölcsi, szellemi szabadságának egyengetik útját. Mégis, ha nem is ellenmondást, de következetlen egyoldalúságot észlelek e törekvés nyilatkozataiban, emelni akarjuk a szellemet, a testről pedig megfeledkezünk. Pedig „mens sana in corpore sano.“ Ha nincs anyag, dicső szellemének nem adhat kifejezést, a művész. Vagy ha tökéletlen az anyag, tökéletlen lesz az eszme kifejezése is, melyet az anyagba lehel. A népoktatás gondjai közt elkerüli figyelmünket a népnevelés, a physikai nevelés. Közegészségi viszonyaink kétségbe ejtő képet tüntetnek elénk. A statistikai tanulmány hazánk közegészségi állapota felett számokkal igazolja ezt. E számok megannyi árnyai, egyes vonásai e setét képnek. Nálunk magyaroknál a szülötteknek fele sem éri el a 20-ik évet; minden esztendőben hazánkban 10,000 emberrel több hal meg mint a nyugati államokban, hasonló népességet véve alapul ! Valóban borzasztó számok! Török, tatár fegyvere hazánkban alig pusztított úgy, a mint ritkulnak az élők sorai, azon lelkiismeretlen „mon chalanse“ szomorú következései folytán, mellyel a közegészségi viszonyokat illetőleg úgy alulról, mint felülről találkozunk. A halva született gyermekek száma — légió. Még nagyobb azoké, kik életük első évében szállanak sírba. Akinek alkalma volt valaha megtekinteni a falusi községek anyakönyveit, alig mond ennek ellent. Hol rejlik ennek oka? Legtöbb helyen, úgy hiszem, a szülésznő hiányában. Ismerek egy tekintélyes községet, hol esztendő óta szakavatott szülésznő nincs, anélkül, hogy e körülmény s szemmel látható szomorú következései az illetők figyelmét magukra vonták volna. Könnyebb — az igaz — hangzatos dictiókkal éljent vivni ki magának, mint tenni ott, hol a mulasztás bűn. Legtöbb helyen a szülésznőnek qualificatiója — az özvegység. A vak vezetésére van bízva a vak. Az újszülöttek s a szülő anyáknak ápolása körül annyi babonás előítélet, annyi tudatlanságon alapuló ártalmas szokás uralkodik, s nincs, ki e bajon gyökeresen segítene. A lelkész és tanítónak működése e téren — természetesen — a puszta szóra szorítkozik. A nemzet szülői és fentartói, az anyák, s a nemzet leendő fiai, a gyermekek, drága életének megőrzésére majdnem semmi gond sem fordíttatik. Nem kedvezőbb falun a helyzet, tekintve az orvosi segély igénybevételét; 3—4 mérföldnyi távolságban lakik az orvos, s így sok időbe kerül elhozatala. Azért a nép fia betegágyán orvost vagy épen nem, vagy későn lát, tehát a kuruzsolókhoz fordul. S mind ennek gyümölcse? A sok nyomorék, sok családnak feldúlt boldogsága, az érezhető hiány a munkaerőben, — s hogy a végtelenig ne nyújtsam — a gyakori halálesetek. Torokgyík, himlő, typhus, kolera megtizedelik falun a lakosságot, holott városon a halálnak e gyűlöletes executorai megelégszenek 1/4—2 ° C-val is. S e szomorú tünemény ott merül fel, hol közvetlenül kapható minden nyavalyának legbiztosabb óv- és gyógyszere: a szabad,