Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1880-02-26 / 9. szám

XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre Félévre. . . 5 frt — kr. . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ 9. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csötörtökön, 1880. február 28-án. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petitsorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért 15 kr fizetendő. Felelős szerkesztő: 37 k r_ DF’elsiete Ferencz. Főmunkatárs: ZL_.őrinczf3r Tázios. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. A főispán és az alispán. — Két czikk. — A zászló ki van bontva. A dob pereg — a hírlapokban és az országház — folyosóján. Már talpon a hadsereg is, csak a hadvezér hiányzik! Zászló és zászlótartó több van mint közlegény, aki kissé meg fogja nehezíteni a dolgot, hanem azért készül a harca a „Közigazgatás reformjá“-ért! Még az is, ki az állam kormányzati és államigazgatási ügyek ismeretében theoretice úgy mint practice annyira járatlan mint a chinai törvényben, a „Ta-Tsing-Leu-Lee“-ben: — még az is fennen hirdeti, hogy ez a mostani önkormányzati Organismus helyébe miféle újdonatúj épület állítandó. ?! Nos, mi nem dicsekszünk e salamoni bölcseséggel. Nézetünk szerint, (nem mintha nem volnánk lelkesülő harczosai a „Közigazgatás“ valódi reformjának,) — az a bizonyos zászló kissé korán lett kigöngyölítve, s az a bizonyos dob is korán pereg még ! Addig is, amíg az újdonatúj épület elkészül, talán nem ártana, ha — ott, ahol szükséges, — kijavítani iparkodnánk jelenlegi fészkünket, azon egyszerű, de nyomós indokból, mert — benne lakunk ! Volt már alkalmunk nem egyszer önkormányzatunk épületének hiányaira utalni. A jelen sorokban a törvényhatóságok első tisztviselőinek állására vonatkozólag mondjuk el igénytelen nézeteinket .... Egy rég elfeledett könyv, („A magyar és hazája régen.“ Irta Perger János. 1830.) igen érdekesen ismerteti, mily fénytől, mily nymbustól voltak környezve egykor a magyar főispánok. Hatalomban, tekintélyben, dicsőségben felértek egy kis királysággal. A közjog nem ok nélkül adott nekik elsőbbséget a főrendek tábláján is. Igen erős képzelődő tehetség kivántatnék, ha a mai főispánokat, (nem a személyeket, de az állást értjük) akár hatalmukra, — akár tekintélyükre, — vagy fényekre nézve összehasonlítani akarnak a rég- és a közelmúlt idők főispánaival. — És mégis azok a „hatalmas“ főispánok, kik egy régibb sró szerint: „nagyobb urak valának a török basáknál," — nem voltak kivéve a felelősség alól. Idézhetjük állításunk igazolására a többi közt az 1536: 36. t. czikket, mely szerint: „Bármely főispán ellen valamely megye nemesi közönsége által bizonyos igaz panasz jelentetnék a királyi Felséghez, méltóztassék attól hivatalát azonnal elvenni és helyébe a királyi Felségnek a megye által ajánlottat tenni.“ Hasonló irányban rendelkezik az 1548: 66. törv. czikk is, mely szerint: „Azon megyei ispányok, kik hivatalaikban rosszul járnak el, vagy azokban hatalmaskodásokat követnek el, az egész megyének könyörgésére a dolog valóságának korábbi kitudása mellett hivataluk elvétessék és helyökbe más tétessék, egyszersmind a hatalmaskodó méltókép büntettessék,“ stb. . . S mindezekkel szemben bár a miniszter, épen úgy mint az állami közigazgatás minden közege, a rendőri, a pénzügyi, a törvényhatósági, a községi igazgatás közegei a törvény által vannak felelősség alá vetve: — addig a jelenlegi főispánok felelőségének szabályozására törvényhozásunk nem talált időt és alkalmat. — A köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870 : 42. t. czikk 56-ik §-a, és a főváros rendezéséről szóló 1872: 36. t. czikknek a főpolgármesterről intézkedő 72-ik §-a csak arról rendelkezik, hogy a törvényhatóság, ha sérelmesnek találja a főispánnak a minisztérium megbízásából történt eljárását, a kormány ellen a képviselőháznál kereshet orvoslást. De semmi más esetről, főleg, hogy melyik bíróság s milyen eljárási mód szerint fogna ítélni a főispán ellen, egyetlen egy betűje a törvénynek nem intézkedik. — Lehetne ugyan felhozni, hogy a közigazgatási bizottságról szóló 1878. VI. t. czikk IV. fejezetében, mely a közigazgatási bizottság tagjainak felelőségét és a fegyelmi eljárást szabályozza, — a főispán is, mint e bizottság elnöke beleértendő. De ez idézett törvény egyszeri átolvasása meggyőzhet bennünket azon már fent mondott állítás igazságáról, hogy a főispánok felelőségének kérdése alkotmányos jogfogalmak szerinti részletes szabályozásra mind ez ideig nem talált 1 Készséggel beismerjük , hogy e hiány korántsem olyan érezhető, hogy miatta talán nagyon aggódnunk érdemes lenne. Hadd szolgáljanak e sorok csak illustrálására törvényhozásunk hézagossága, s rendszertelenségének! A rövid 12 év alatt alkotott közel 600, mond hatszáz törvény is bizonyítja ezt! Elérjük-e váljon végre-valahára a rég sóvárgott rendszert törvényhozásunkat illetőleg, — e kérdésre adósak maradunk a felelettel. — Legközelebbi czikkünkben praktikusabb irányt követve, az alispánról, jobban mondva: a „megyei omnibuszról emlékezünk meg, s igy a feltett kérdésre való feleletet azokra hagyjuk, kik már ütik a dobot, s göngyölítik a zászlót! Ífj. Fenyvessy Ferencz: Hajdan és most. Az állami s társadalmi élet hajdan izmos és lombdús faját sorvasztó bajoknak, melyik a legveszélyesbbike ? azt a leggeniálisabb diagnosta is allig volna képes apodicticus igazsággal meghatározni. A számtalan s teljes erővel fellépett bajok összehatása folytán rohamosan tünedező életerő, a megbetegedett szervezet rendellenes jelenségei azonban félreismerhetetlen erőpostái a végelgyengülés mielőbbi beálltának, melyből többé nincs szabadulás. — Mégis, melyek azok a bajok, melyek az életet a mai világban annyira megnehezítik? Hallgassuk ki csak panaszkodó embertársainkat. Az első a hóditó politikát s a divatos államgazdaságot kárhoztatja, melyek miatt a kereset egyre csökken, míg a közterhek folyvást szaporodnak ; a második az emberek kapzsisága ellen panaszkodik; a harmadik a fényűzést és munkakerülést tartja visszás társadalmi állapotaink fő okainak ; a negyedik minden baj fő forrásának a vallástalanságot és erkölcstelenséget nevezi, melyek oly divatosak, hogy ezek miatt panaszkodni már nem is időszerű . . . És még hányféle panasz, éspedig, lehet mondani, jogosult panasz hangzik mindenfelől, melynek refrainje mindig ez szokott lenni: „Hej de minden is másként, hasonlíthatatlanul jobb volt hajdan !“ — Hogy azonban teljesen megelégedett embert „hajdan" sem lehetett „minden bokorban“ találni, — azt egy régi mese is bizonyítja. — Mindig többre és többre vágyunk, az már az emberi természet gyarlóságai közé tartozik. Hasonlítunk a szekérhez, melynek első kerekei a vágyakat, a hátulsók pedig törekvéseinket, iparkodásunkat jelképezik. Ha mozgásba jön a szekér, a hátulsó kerekek mindig az elsők nyomán haladnak s nem érik utól, valamint mi sem érjük be vágyainkat soha; mert ha a kedvező sors egyiket-másikat betölti is, nem kelt-e ez keblünkben újakat ? De hiszen rég megírta már a költő is: