Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1880-07-15 / 29. szám

XIX. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre . 5 írt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám — 12 „ 29. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1880. Julius 15-én. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petit­­sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért 15 kr fizetendő. Felelős szerkesztő: XDr. I.elsiete Perencz. Főmunkatárs: In iőrln­czfer János. Előfizetéseket elfogad : a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szol­sányi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Az internationale. I. Keletkezése és m­ivoltja. Mióta e világon munkaadók és munkások léteznek : mindig voltak ez utóbbiak közt olyanok, kik meg nem elégedve a munka­­díjjal, a helyzetük javulására törekedtek. Ezen elégedetlenség an­nál nagyobb volt, minél nyomasztóbb viszonyok között valának a munkások különböző időkben. És legkevésbbé sem csodálkozhatunk azon, ha az ó pogány római birodalomban, hol a dolgozó rabszol­gák valóban embertelen bánásmódban részesültek, gyakorta fölke­lésekkel találkozunk, melyek a munkások sorsának megkönnyítését czélozták. A rabszolgaság lassankénti megszűntével a munkás osz­tályok helyzete is javult, s ezzel az elégületlenséget is csökkenni látjuk. A nyomasztó jobbágyi állapot, mely a középkorban a föld­műves osztályra nehezült, ismét, éspedig fokozódott elégületlensé­­get teremtett,­­ csak egy Lutherre volt szükség, hogy ennek az evangéliumi szabadságról elhangzó beszédeit balul magyarázva, — az elégeletlenség hamu alatt lappangó tüze, a pórháborúk iszonyú lángjaiban törjön elé. És nem csodálkozhatunk, ha napjainkban is, midőn a tőke uralma mindent elnyeléssel fenyeget, s a munkás helyzete ez ura­lom folytán kétségtelenül kedvezőtlen jön: a segély és javulás után való törekvések mind gyakoriabbakká lesznek, s azok, kik a mun­kás osztálynak egy boldogabb jövőt ígérnek, gyakran a leghiszé­­kenyebb kebelre találnak. Napjaink úgynevezett társadalmi mozgalmai a múlt század franczia forradalmában találják első kezdetüket. A franczia forra­dalom főleg azon törekvésnek köszöni létét, mely szerint az ency­­clopaedisták elméletei az emberek teljes egyenlőségéről gyakorla­tilag valának megvalósitandók; innét a 4-ik rend képviselőinek azon tervezése, hogy minden létező viszony felforgatásával, a mun­kások állítólagos jogait, a más emberekkel való teljes egyenlőségre, érvényre emeljék. E tervet a legvilágosabban körvonalazva látjuk a communi­­sticus­­ Egyenlők társaságáénak 1796-ban közzétett kiáltványában, melyben a többek közt ezek is olvashatók : „Emlékezetet haladó idők óta ámítják a népet az emberek egyenlőségéről szóló alaptétellel, mert éppen oly régtől fogva nyomja az emberi nemet szemtelen módon a legalacsonyítóbb, leg­iszonyúbb egyenlőtlenség. A franczia forradalom csak előfutója egy másik, sokkal nagyobbnak, mely az utolsó lészen. Az „Egyenlőek“ nem csupán azon egyenlőséget óhajtják, melyek az emberi és pol­gári jogokra vonatkozó decleratióban foglaltatnak, hanem akarják azt egymás között is, s ennek elérése végett tabula rasa-t a akarnak csinálni. (E kifejezés a cosmopolita forradalom állandó jelszava.) Egy valódi társadalomban nem szabad sem gazdagnak, sem szegénynek léteznie; a gazdagok, kik nem akarnak lemondani fölöslegükről a szegények javára, — ellenségei a népnek; senki sem rabolhatja el az eszközök felhalmozása által másoktól a nekik szükséges életfentartási eszközöket. Tönkre mehet minden, csak a teljes egyenlőség maradjon meg. Semmi magánbirtok többé! A föld legyen mindnyájunkkal közös. Semmi különbség többé, a kor és nem különbségén kívül! Mivel mindenki egyenlő képességekkel és szükségekkel bír, mindenki ugyanazon neveléssel és élelmezéssel bírjon. Mindnyájan megelégszünk ugyanazon napfén­nyel és jéggel: miért ne lehetne tehát mindenkinek elégséges az élelemszerek ugyan­egyforma adaga és minősége? — Nem akarunk többé semmi tu­lajdonképen kormányt, semmi államot, egyházat, tulajdont, tudo­mányt, magasabb képzést. Mivel a földművelés s az ehhez szüksé­ges ismeretek a mi valódi táplálóink, mindenki e hivatásra van rendelve; miért is minden nagy város mint betegség-jelvény lerom­bolandó stb.“ A franczia forradalom leveretett, de nem irtattak ki egyszer­smind az eszmék is, melyek azt előidézték. Ellenkezőleg, a social­­democraták nem kíméltek semmi fáradságot ez eszméket sajtó útján mind szélesebb körben elterjeszteni; és mihely oly kormánya volt Francziaországnak, mely alatt az eredményre némi kilátás nyílt: újból megkísérlették a körülményeket állítólag a munkás osztály javára kiaknázni. E törekvésnek tulajdonítandó azóta Francziaor­­szágban minden forradalom. III. Napóleon a socialista törekvések­nek nagyban kedvezett az által, hogy 1864-ben felfüggesztette azon törvényeket, melyek nevezetesen az 1810-ki „Code penal“ ban a munkások társulását megtiltották, ha ez által munkabeszüntetés, bérfölemelés czéloztatott. Ettől fogva a socialisták szabad kezet nyertek a munkások között tetszések szerint egyleteket, társulato­kat létesíteni s ezek által a maguk elméletét mindinkább elterjesz­teni. S tán fölösleges említeni, hogy ők igen jól értettek az előny­­felhasználásához , mert hiszen épp ez időtől kezdve a socialista tö­rekvések a munkás­világban óriási előmenetelt tettek. A socialista elméletek Francziaországból minden művelt or­szágba beszivárogtak, éspedig nem csupán a sajtó, de főleg a kü­lönböző országokból egyes gyárakba beözönlő munkások által, kik az ott beszivott socialista tanokat minden irányban magukkal vitték. Mindazáltal 1864-ig a socialista törekvések csupán nemzeti természetűek valának, mégis egyes országokra terjedtek ki csak ; s ámbár mindnyájan ugyan egy czélra törtek, de nélkülözték az egy­séges vezetést és szervezetet. Ezt a föntemlített évben kapták meg, mi által a mozgalom nemzetközivé lett. 1864. szept. 28-án Londonban, hol a különböző országok politikai kompromittáltjai találkozni szoktak, egy angolok, németek, francziák, olaszok és­­ lengyelekből álló gyűlés tartatott. Ennek legközelebbi czélja a len­gyel fölszabadításra vonatkozó módok és eszközök megbeszélése volt ugyan, de szőnyegre kerültek társadalmi dolgok is, s mint­hogy az egybegyűltek között a legteljesebb öszhang uralkodott, el­határoztatott egy általános munkás-egylet megalakítása oly czélból, hogy a különböző országok munkásai között, kik a munkás osztály kölcsönös segélyzése­ és teljes felszabadítására törekszenek, — egy központot létesítsenek. Az új társulat „Nemzetközi munkás­­egyletének, vagy rövidebben: „In­t­ern­a­ti­o­n­a­l­e“-nak nevez­ték el. Azonnal egy ideiglenes Comité megválasztásához fogtak s kitervelték az alapszabályokat, melyek később az 1866-iki genfi congressuson elfogadtattak. Közöljük az alapszabályokat, s később, midőn az Internationale szervezetéről szólandunk, azokra még egy­szer visszatérendü­nk. 1. ) „A társulat azon czélból alakult, hogy az összeköttetés központi közegét képezze az egyes országokban fennálló s ugyan­egy czélt, nevezetesen a munkás osztály fölemelését, annak teljes emancipátióját elérni törekvő munkás-társulatok közt. 2. ) A társulat czíme: „Nemzetközi munkás-egylet.“ 3. ) A főtanácsnak azon, különböző országokhoz tartozó mun­kásokból kell alakulnia, kik az Internazionaléba léptek. A főtanács választja saját kebeléből az ügyek ellátásához szükséges hivatalno­kokat ; nevezetesen: egy elnököt, pénztárnokot, főtitkárt, az egyes országok részére szükséges levelező titkárokat stb. A congressus meghatározza évről évre a főtanács székhelyét; bizonyos számú tagokat választ, s azon jogosultsággal ruházza fel őket, hogy szá-

Next