Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1880-09-16 / 38. szám

XIX. év­folyam. Előfizetési dij: Egész évre Félévre. . . 5 írt — kr. . 2 „ 50 , Negyed évre . 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ 38. szám. EGER Politikai $ vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 188«. szeptember 16-án. Hirdetésekért minden 3 h­asábozott petit­­sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit­­sorhelyért lő ki fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó­hivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szol­sdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Közigazgatásunk némely hiányai. „Idegen országban midőn járok, nem azt tudakolom, hogy bir-e jó törvé­nyekkel, hanem, hogy a meglevők jól hajtatnak-e végre. A törvények mindenütt jók.“ Montesquieu. (Sz.) Ki hazánk jogintézményei tanulmányozásával, habár csak felületesen is, foglalkozott, bizonyára tapasztalta, hogy ezen in­tézmények nem mindegyike alapul a jogállam eszméje által megkö­vetelt, szigorúan megállapított s törvényen gyökerező jogrendszeren. Ily rendszeres jogalkotásokkal hazai jogéletünk csak némely irá­nyában találkozunk, pl. a kereskedelmi, váltó s büntető jogban, me­lyek legújabb keletűek, és önálló codexekbe vannak foglalva. A jog többi ágában nagy c­aos uralkodik , mert ott a régi az ujjal, az érvényben levő az elavulttal a legnagyobb rendetlenségben fordul elő. Innen van aztán, hogy bányajogunk s csődtörvénykezésünk nem felel meg a viszonyoknak, hogy anyagi magánjogunk telve van el­lenmondásokkal, közigazgatásunk szervezetlen, perrendtartásunk is számtalan panaszra szolgáltat okot, stb. Szóval, hazai jogéletünk nem birja meg azon alapokat, melyek a kulturállamokban megvan­nak s melyek fejlődéséhez kerülhetetlenül szükségesek. S e hiány nem ritkán igen kirívó ellentéteknek szülő oka, mint pl. felsőbírósá­gaink döntvényeiben, melyek egészen analóg jogeseteket is gyak­ran egészen eltérőleg oldanak meg s intéznek el. Nem akarjuk ezzel azt kifejezni, hogy talán törvényhozásunk eddigi működése meddő lett volna, hogy számtalan üdvös törvényt nem hozott volna létre; ennek ellenkezőjét örömmel elismerjük; mi csupán azt kívánjuk jelezni, hogy nálunk még igen sok jogviszony elavult, vagy újabb de hasznavehetetlen intézkedéseknek van alá­vetve, vagy egészen rendezetlen; hogy rendszeres törvénykönyveink­nek száma még csekély, s így hazai jogéletünkben, még igen sok tekintetben, bizonytalanság uralkodik, mely az áttekintést és sok esetben az eligazodást lehetetlenné teszi. A legszerencsétlenebb helyzetben vagyunk a magánjoggal, mely hazánkban a személyek magánállapotait és magánviszonyait volna hivatva szabályozni, melyre tehát az országban mindenkinek oly szüksége van, mint a mindennapi kenyérre, és épen ez hiány­zik nálunk, mert nemcsak hogy magánjogi codexünk nincs, hanem a jogéletünk e körét tárgyazó munkák és tankönyvek is az újat a ré­givel összekevervén, elavult intézményeket fejtegetnek, úgy hogy azokból a hazai magánjog teljes képét megszerezni teljes lehetetlen. Szerencsésebbek vagyunk e tekintetben közigazgatási jogunk­kal, nem mintha ilynemű codexxel bírnánk, hanem mert a törvény­­hozás újabb időben főleg erre fordította figyelmét, és számtalan üdvös törvényt alkotott, úgy hogy közigazgatási jogunk legna­gyobb része már törvényen gyökerez; azonban még mindig van szá­mos és nem csekély fontossággal biró ága, mely csak rendeleti uton nyer szabályozást pl. az egyleti, gyülekezeti, utlevélszabadalmi, há­­zalási, tolonczügy stb., sőt a halászat még csak rendeleti úton sincs szabályozva. Azonban más lényeges hibában is szenved közigazgatásunk, melyet pedig épen újabb törvényhozásunk idézett elő azzal, hogy az 1869: IV. kerben kimondott azon elvet, mely szerint a közi­gazgatás a törvénykezéstől elválasztandó, a kisebb polgári ügyekben való bíráskodás által, melyben közigazgatási ha­tóságok is illetékességgel bírnak, megsértette; sőt az épen most szept. 1-én életbe léptetett, a kihágásokról is szóló büntető törvénykönyv értelmében ezekben szintén a közigazgatási hatóságok járnak el , pedig, hogy tárgyilag nagy különbség van a végrehajtó és bírói ha­talom között, az mindenki előtt első pillanatra feltűnik, s így új törvényeink által e kettő határa nagyon össz­ezavartatott. Ettől eltekintve, tény az, hogy a legújabb aera rendkívül elő­segítette hazai közigazgatásunk fejlődését, főleg az­által, hogy a közigazgatási szervezetet, tehát úgy a közigazgatási orgánumok alaki rendjét, mint azoknak eljárási módját, egyes ügyekben szabá­lyozta, nemkülönben, hogy a közigazgatás eddig rendetlen meze­jét, számtalan új és üdvös törvény létesítése által rendszerezni és a mai kor igényeihez alkalmazni törekedett. Miután nálunk a közigazgatás határai egyrészt kelletén túl kibővítettek, a­mennyiben a törvénykezés is jogkörébe vonatott, másrészt pedig, mivel annak számos része, dac­ára az újabb tör­vényalkotásoknak, még igen rendetlen és sokoldalú tanulmányo­zást kíván, nem csoda, ha közigazgatási jogunk terén csak az képes mozogni, ki az ide vágó törvényeket úgy elméletileg, mint a gya­korlat útján elsajátította. Szándékosan hangsúlyoztam a gyakorlatot; miután mindenki tudja, hogy közigazgatási rendszerünk, leszámítva egyes régibb vagy elavult intézkedéseket, majdnem egészen új, a legutóbbi évtizedből való; mert habár annak alapját még az 1848-ik évi törvényekben kell keresnünk, mint a­melyek közigazgatásunkba a dicasterialis kormányrendszer helyébe a felelős parlamenti kormányzást hozták be, tehát az ócska, az idők vas­foga alatt elkopott közigazgatási épületet az alkotmány megváltoztatásával, mely a szűkkörű rendiség helyett a népképviselet tág alapjára fektettetett, lerontották és ujjal, a modern viszonyoknak megfelelőbbel helyettesítették, mégis, miként ezt történelmünk gyászlapjaiból tudjuk, az 1848-iki nagy törvény­­alkotások az alkotmánynak az 1867-ik évben történt teljes vissza­állításával léptettek tényleg életbe. Ebből világos az is, hogy mikor a közigazgatási hivatalok betöltéséről van szó, épen azért, mert közigazgatásunk szerfelett bonyolódott s a kor szelleméhez való idomitása csak a legutóbb múlt évtizedben vette kezdetét, csak az oly egyének érdemelnek bizalmat, kik ezen vagy hosszabb időtől fogva már közigazgatási szolgálatban állanak, mivel eléggé széles praxis felett rendelkez­nek, hogy hivatalaikat betöltsék; azonban nem úgy, azok is, kik csak most nyertek alkalmazást, vagy még csak ezentúl fognak alkalmaztatni, a­mennyiben elméleti előismereteket már eleve nem szereztek volna magoknak, melyeket aztán alkalmaztatásukkor gya­korlatilag érvényesíteni is fognak tudni; mert kik csakúgy csep­pentek a közigazgatás műszervébe, mint Pilátus a credóba, minden előismeret s minden gyakorlat nélkül, az ily egyének valóságos kárára válnak az administratiónak, s sok panaszra fognak okot szol­gáltatni. (Folyt. köv.)

Next