Eger, 1880 (19. évfolyam, 1-53. szám)
1880-09-16 / 38. szám
XIX. évfolyam. Előfizetési dij: Egész évre Félévre. . . 5 írt — kr. . 2 „ 50 , Negyed évre . 1 „ 30 , Egy hónapra. — 45 . Egyes szám — 12 „ 38. szám. EGER Politikai $ vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 188«. szeptember 16-án. Hirdetésekért minden 3 hasábozott petitsorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petitsorhelyért lő ki fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadóhivatal (lyceumi nyomda,) a szerkesztőség (sóház-utcza Mooser féle ház) és Szolsdnyi Gy. könyvkereskedése. (Alapítványi új ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő, egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr.) Közigazgatásunk némely hiányai. „Idegen országban midőn járok, nem azt tudakolom, hogy bir-e jó törvényekkel, hanem, hogy a meglevők jól hajtatnak-e végre. A törvények mindenütt jók.“ Montesquieu. (Sz.) Ki hazánk jogintézményei tanulmányozásával, habár csak felületesen is, foglalkozott, bizonyára tapasztalta, hogy ezen intézmények nem mindegyike alapul a jogállam eszméje által megkövetelt, szigorúan megállapított s törvényen gyökerező jogrendszeren. Ily rendszeres jogalkotásokkal hazai jogéletünk csak némely irányában találkozunk, pl. a kereskedelmi, váltó s büntető jogban, melyek legújabb keletűek, és önálló codexekbe vannak foglalva. A jog többi ágában nagy caos uralkodik , mert ott a régi az ujjal, az érvényben levő az elavulttal a legnagyobb rendetlenségben fordul elő. Innen van aztán, hogy bányajogunk s csődtörvénykezésünk nem felel meg a viszonyoknak, hogy anyagi magánjogunk telve van ellenmondásokkal, közigazgatásunk szervezetlen, perrendtartásunk is számtalan panaszra szolgáltat okot, stb. Szóval, hazai jogéletünk nem birja meg azon alapokat, melyek a kulturállamokban megvannak s melyek fejlődéséhez kerülhetetlenül szükségesek. S e hiány nem ritkán igen kirívó ellentéteknek szülő oka, mint pl. felsőbíróságaink döntvényeiben, melyek egészen analóg jogeseteket is gyakran egészen eltérőleg oldanak meg s intéznek el. Nem akarjuk ezzel azt kifejezni, hogy talán törvényhozásunk eddigi működése meddő lett volna, hogy számtalan üdvös törvényt nem hozott volna létre; ennek ellenkezőjét örömmel elismerjük; mi csupán azt kívánjuk jelezni, hogy nálunk még igen sok jogviszony elavult, vagy újabb de hasznavehetetlen intézkedéseknek van alávetve, vagy egészen rendezetlen; hogy rendszeres törvénykönyveinknek száma még csekély, s így hazai jogéletünkben, még igen sok tekintetben, bizonytalanság uralkodik, mely az áttekintést és sok esetben az eligazodást lehetetlenné teszi. A legszerencsétlenebb helyzetben vagyunk a magánjoggal, mely hazánkban a személyek magánállapotait és magánviszonyait volna hivatva szabályozni, melyre tehát az országban mindenkinek oly szüksége van, mint a mindennapi kenyérre, és épen ez hiányzik nálunk, mert nemcsak hogy magánjogi codexünk nincs, hanem a jogéletünk e körét tárgyazó munkák és tankönyvek is az újat a régivel összekevervén, elavult intézményeket fejtegetnek, úgy hogy azokból a hazai magánjog teljes képét megszerezni teljes lehetetlen. Szerencsésebbek vagyunk e tekintetben közigazgatási jogunkkal, nem mintha ilynemű codexxel bírnánk, hanem mert a törvényhozás újabb időben főleg erre fordította figyelmét, és számtalan üdvös törvényt alkotott, úgy hogy közigazgatási jogunk legnagyobb része már törvényen gyökerez; azonban még mindig van számos és nem csekély fontossággal biró ága, mely csak rendeleti uton nyer szabályozást pl. az egyleti, gyülekezeti, utlevélszabadalmi, házalási, tolonczügy stb., sőt a halászat még csak rendeleti úton sincs szabályozva. Azonban más lényeges hibában is szenved közigazgatásunk, melyet pedig épen újabb törvényhozásunk idézett elő azzal, hogy az 1869: IV. kerben kimondott azon elvet, mely szerint a közigazgatás a törvénykezéstől elválasztandó, a kisebb polgári ügyekben való bíráskodás által, melyben közigazgatási hatóságok is illetékességgel bírnak, megsértette; sőt az épen most szept. 1-én életbe léptetett, a kihágásokról is szóló büntető törvénykönyv értelmében ezekben szintén a közigazgatási hatóságok járnak el , pedig, hogy tárgyilag nagy különbség van a végrehajtó és bírói hatalom között, az mindenki előtt első pillanatra feltűnik, s így új törvényeink által e kettő határa nagyon összezavartatott. Ettől eltekintve, tény az, hogy a legújabb aera rendkívül elősegítette hazai közigazgatásunk fejlődését, főleg azáltal, hogy a közigazgatási szervezetet, tehát úgy a közigazgatási orgánumok alaki rendjét, mint azoknak eljárási módját, egyes ügyekben szabályozta, nemkülönben, hogy a közigazgatás eddig rendetlen mezejét, számtalan új és üdvös törvény létesítése által rendszerezni és a mai kor igényeihez alkalmazni törekedett. Miután nálunk a közigazgatás határai egyrészt kelletén túl kibővítettek, amennyiben a törvénykezés is jogkörébe vonatott, másrészt pedig, mivel annak számos része, dacára az újabb törvényalkotásoknak, még igen rendetlen és sokoldalú tanulmányozást kíván, nem csoda, ha közigazgatási jogunk terén csak az képes mozogni, ki az ide vágó törvényeket úgy elméletileg, mint a gyakorlat útján elsajátította. Szándékosan hangsúlyoztam a gyakorlatot; miután mindenki tudja, hogy közigazgatási rendszerünk, leszámítva egyes régibb vagy elavult intézkedéseket, majdnem egészen új, a legutóbbi évtizedből való; mert habár annak alapját még az 1848-ik évi törvényekben kell keresnünk, mint amelyek közigazgatásunkba a dicasterialis kormányrendszer helyébe a felelős parlamenti kormányzást hozták be, tehát az ócska, az idők vasfoga alatt elkopott közigazgatási épületet az alkotmány megváltoztatásával, mely a szűkkörű rendiség helyett a népképviselet tág alapjára fektettetett, lerontották és ujjal, a modern viszonyoknak megfelelőbbel helyettesítették, mégis, miként ezt történelmünk gyászlapjaiból tudjuk, az 1848-iki nagy törvényalkotások az alkotmánynak az 1867-ik évben történt teljes visszaállításával léptettek tényleg életbe. Ebből világos az is, hogy mikor a közigazgatási hivatalok betöltéséről van szó, épen azért, mert közigazgatásunk szerfelett bonyolódott s a kor szelleméhez való idomitása csak a legutóbb múlt évtizedben vette kezdetét, csak az oly egyének érdemelnek bizalmat, kik ezen vagy hosszabb időtől fogva már közigazgatási szolgálatban állanak, mivel eléggé széles praxis felett rendelkeznek, hogy hivatalaikat betöltsék; azonban nem úgy, azok is, kik csak most nyertek alkalmazást, vagy még csak ezentúl fognak alkalmaztatni, amennyiben elméleti előismereteket már eleve nem szereztek volna magoknak, melyeket aztán alkalmaztatásukkor gyakorlatilag érvényesíteni is fognak tudni; mert kik csakúgy cseppentek a közigazgatás műszervébe, mint Pilátus a credóba, minden előismeret s minden gyakorlat nélkül, az ily egyének valóságos kárára válnak az administratiónak, s sok panaszra fognak okot szolgáltatni. (Folyt. köv.)